A Maffia árnyékában

10. Fejezet

- Most tudod, mi következik, ugye? – bámult a földre unott tekintettel Mr. Becker.

- Nem uram – nézett riadt tekintettel Peter.

- Megkapod az egy hónap előleget – hallottam Peter hálálkodó szavait. – De! – itt Mr. Becker egyenesen Peterre nézett. – 500 dollár helyett 1000 dollárba fog neked fájni, mint pótdíj. Felállt a helyéről.

A sötétben alakja még ijesztőbb volt. A fák árnyékai még jobban megnyújtották amúgy is hosszú alakját. Háttat fordított Peternek és elindult felém. Még jobban a fához lapultam, nehogy észrevegyen.

- Fiúk- elkiáltotta magát Mr. Becker.

Ekkor a sötétségből két nagydarab férfi vált ki és indultak Peter felé. Mire észbe kaptam, Petert már javában verték. Peter iránt érzett szánalmamban elfelejtettem, hogy lapulnom kellene. Ráordibáltam a verő emberekre, hagyják abba. Utána jöttem rá, hogy ez hiba volt. Elindultak felém, így nem maradt más lehetőség, futni kezdtem. Egyik nagy előnye volt Scarlett terrorizálásának, hogy megtanultam miatta fürgén, gyorsan futni. Egyenesen bementem a park bokros részébe. Amióta az eszemet tudom, ismerem a parkot. Ezt a részt sose gondozták. Évek során rengeteg bokor és egyéb nagy növények nőttek ki a földből, aminek köszönhetően jól eltudtam bújni az emberek elől. Most is hasznomra vált. Utánam jöttek ide is az „óriások". Leguggoltam a búvóhelyemen, és lélegzetvisszafojtva figyeltem. Ez a rész sose hagyott még cserbe. Itt a növényzet nagyon sűrű volt, teljesen elrejtette az alakomat. Alig mertem levegőt venni, mikor megláttam a lábakat magam előtt.

- Látsz valamit? – kérdezte az egyik.

- Pszt, idióta maradj csendben. Hátha meghalljuk, merre fut.

Így vártak egy percig, amikor a távolban az egyik bokor el kezdett mozogni. Neki iramodtak, de csak egy mókust találtak ott. Mire észbe kaphattak volna már rég elhagytam a búvóhelyemet.
Futottam a park széléig.

- Hál' istennek már nem sok kell – mondtam magamnak biztatásul.

Ekkor megragadott egy kéz. Utána egy mellkasnak ütköztem. Próbáltam szabadulni, de nem tudtam. Két kar olyan szorosan tartott, mozdulni se bírtam. Próbáltam menekülni.

- Megvagy, hiába próbálkozol. - szólalt meg a hang, akinek tulajdonosát a világon mindennél jobban utáltam.

- Engedjen el. – próbáltam rúgni, de nem sikerül. Legalább annyit sikerült elérnem, hogy Mr. Becker kikeljen magából és káromkodjon.

- Az istenit, maradj már nyugton. – Mr. Becker elvesztette a türelmét. Nem hagytam magam, nem fogom a dolgát megkönnyíteni.

Ekkor meghallottam a két „bulldogot" iderohanni.

- Csodálatos a munka, amit végeztek fiúk. – szólalt meg gunyorosan. – először hagyjátok, hogy belógjon a házamba, most meg, ha nem lettem volna itt egyszerűen megszökhetett volna. Veletek később számolok. Csodás... még azt a fiút se vertétek meg rendesen...

- Fogjátok ezt a lányt és tegyétek a csomagtartóba, hazavisszük, majd ott döntök a sorsa felől.

Mire észbe kaptam volna, már bekötözték a szám és a kezem. A nagyobb bulldog felkapott odavitt az autóhoz. Bedobott a csomagtartóba és már úton is voltunk a luxusvilla felé. A sötétben elkapott a pánik. Mi lesz most velem, megölnek?

Mikor odaértünk az egyik pasi felkapott. Mr. Becker kiadta a parancsot, hogy az irodájába vigyenek és zárják kulcsra az ajtót. Próbáltam ellenkezni, de ketten fogtak le.
Bevágtak az irodába és rám zárták az ajtót. Kezdtem még jobban pánikba esni. Próbáltam az ajtót kinyitni, de nem mozdult. Belerúgtam, de ezzel csak azt értem el, hogy elkezdett a lábam fájni. Az ablakok zárva vannak. még azon is kulcs van. Ilyet én még nem láttam...
Kezdett a pánik teljesen elhatalmasodni felettem. Mi lesz velem ezek után? Végül is szemtanúja voltam egy bűnténynek. Tudja Mr. Becker, rosszul járna vele, ha feljelenteném. Nem véletlenül rabolt el.
Nem szeretne szemtanúkat... Nekem végem... Mi lesz így apával?
Nem tudom meddig kuporogtam ilyen gondolatok közepette. Nyílt az ajtó, Mr. Becker lépett be. A kulcsot a zsebébe csúsztatta, miután ránk zárta.

- Nem kell a földön kuporognia, van elég szék az irodában. – Szólt hozzám, megfogta a karom és felemelt a padlóról.

Érintésétől libabőrős lettem. Ezután elengedett és beült az íróasztala mögé. Leültem vele szembe és gőgösen a szemébe néztem. Nem hagyhattam, hogy meglássa a félelmem.

Farkas szemet néztünk. Azok a csodálatos zöld szemek tüzet árasztottak. Megeresztett ez a rohadék egy mosolyt. Átlátott rajtam, tudta, hogy félek. Ennek ellenére se voltam hajlandó az álarcom levetni előtte. Percekig nem beszéltünk, végül ő törte meg a csendet.

- Van egy ajánlatom a maga számára.