A Maffia árnyékában

14. Fejezet

- Hogy tudtad elérni, hogy Jack nevessen? – kérdezte érdeklődve Tom. – Évek óta nem láttam mosolyogni se, erre te megjelensz és két nap után már megnevetteted, ami nekem évek óta nem megy.
- Tom, nem akarok a szívtelen bátyádról beszélni. Egyébként meg azon szórakozik, hogy mennyit szenvedek miatta. – válaszoltam neki.
- Nem olyan rossz ember, nehogy azt hidd. Szigorú, de ne is csodálkozz rajta, sok minden nyomja a vállát, amiről talán még mi sem tudunk.
- Tom, visszatérhetnénk a munkához? – kérdeztem tőle kissé erélyesen. Tom nem firtatta tovább a dolgot.

Hogy tudnám kedvelni azt az embert, aki elvette a szabadságom? Aki elszakított mindenkitől, aki fontos nekem? Még jó, hogy az iskolától nem tiltott el... Ott majd biztos Tomnak kell figyelnie rám, még ha el sem mondja. Látom rajta, hogy tiszteli a bátyát, csak nem értem miért. Egyetlen szép szóval nem illette még az öccsét. Mindig lekezelő vele ráadásul állandóan elküldi azzal az ürüggyel, hogy nem ér rá, amikor valamit akar Tom tőle kérdezni.

- Jé – riasztott fel gondolataimból Tom. – Ez itt Justin nagyapa vezetése. Úgy néz ki nem csak könyvelést végzett itt, hanem naplót is. Ezt nézd – felém nyújtotta a könyvet.

„1942. Július 13. Margaret szebb, mint azelőtt. Miután megkötöttem a szerződést ezzel a balekkel, el kell vennem tőle a nejét."

Tom nagyot nevetett a reakciómon.
- Tom, neked az egész családod ilyen elcseszett?
- Attól függ, mit értesz ez alatt – nevette el magát újra – de tény, hogy Justin nagypapa imádta a férjes asszonyokat. Ő csak őket tartotta igazi nőnek. A hajadonokkal sose foglalkozott. Ahogy látod, Margaret nagymamát is így szerezte meg. – Itt még jobban nevetett. - Ezt nézd – nevetett tovább Tom.

„ 1941. Augusztus 7. Ezt nem hiszem el. Nem értem a nőket. Miért vágott arcon Peggy Mitchel? Csak annyit mondtam neki, hogy meleg van, vegye le a szoknyát és a bugyit. Nem értem a nőket."

Ezen már nekem is nevetnem kellett.
- Tom azt nem értem, a nagyapád miért a könyvelésbe vezette a naplóját? – kérdeztem tovább nevetve.
- Nem tudom – ráncolta homlokát Tom – majd apát megkérdezem, amint hazajött az utazásáról.

Jó kedvben telt el ez a nap további része. Tommal jókat szórakoztunk Justin nagyapa egyéb bejegyzésein. Hála Tomnak, sikerült még este 9 óra előtt befejeznünk az egész könyvet. Vacsoráztunk egyet, majd mindketten visszatértünk a szobáinkba.

- Oh, Kate, hál' Istennek – futott hozzám Jenny és ölelt meg másnap, amikor szálltam ki a kocsiból Tommal. – Nem értelek el egyáltalán telefonról – panaszkodott – még Alant is felhívtam nem látott-e hazajönni. Átmentünk hozzátok, de csak apukád volt otthon. Elmondott mindent. Szegényt alig tudtam megnyugtatni. Épp mielőtt megjelentünk közölted vele, hogy fél évet leszel Beckeréknél.

- Tudom – szomorodtam el. – Szerettem volna mindent elmondani, de nem használhatom a telefont, csak engedéllyel, plusz csak apát hívhatom fel.
- Nyugi szerencsétlen, ennél lehetne rosszabb is – nyugtatott Tom – Tudom, hogy igazságtalan a bátyám, már mondtam neki nem egyszer. De hajthatatlan, nem hallja meg, amit mondok. Ráadásul, az én telefonomat is figyelteti, amióta nálunk vagy.
- Semmi baj Tom, ez nem is a te ügyed- öleltem meg hálából.

Ezután elmentünk órára.Első óra után Miss Parker megjelent az ajtóban és leszólított:
- Miss White, kövessenaz irodámba. – sarkon fordult.
- Csodás – gondoltammagamban.
Bent az irodában azigazgatónő becsukta az ajtót, majd beszélni kezdett hozzám:
- Miss White, mégpénteken értesültem a kis összezördüléséről Mr. Taylorral. Az egész iskolaerről beszél. Súlyos dolog ilyet állítani egy tanárról. Tudja jól, hogykedvelem magát. De nem tehetem meg, hogy ezt szó nélkül hagyjam. Ebből akárbírósági per is indulhat, Scarlett szülei akár vádat is nyújthatnak be Mr.Taylor ellen, talán alaptalanul. De gondolom a harag beszélt magából. Mégis nemlehet tudni, mikor fognak Scarlett szülei engem zaklatni. Ha tudomást szereznekerről, nagy baj lehet.
Ezért megkérem önt, tudom, hogy ez nehéz lesz önnek Miss White, de kérem,kérjen az egész osztály előtt bocsánatot Mr. Taylortól és Scarlettől is. Ígyelkerülhetjük ezt a problémát, ha látják a diákok, hogy alaptalan a vád, amivelillette őket.
- Miss Parker tudom,nagyon csúnya dolog volt, amit tettem, de értse meg, nem vagyok képes eztmegtenni. Mr. Taylor és Scarlett azok az emberek, akik miatt utálok ide járni.Megkeserítik az életem.
- Miss White, én ezttökéletesen megértem – nézett szeretettel a szemembe – de erre a maga érdekébenkérem. Ha ebből botrány lesz, az megfog jelenni az egyetemi felvételijén. Nemszeretném, ha emiatt az apró botlás miatt, ne vennék fel sehova.
- Igaza van –sóhajtottam el magam. – Erre nem gondoltam. Rendben, bocsánatot kérek.
- Köszönöm – válaszoltaaz igazgatónő. –Most pedig beszéljünk a büntetéséről.
- Oh, Miss Parker –kiáltottam el magam – nem elég büntetés nekem bocsánatot kérnem?
- Miss White nem ezértkapja a cetlit, hanem a szökése miatt. Tudtommal maga hozzám indult a kisafférja után, de nem érkezett meg. Mivel elhagyta az iskola területét,kénytelen vagyok ezért büntetni.
Átnyújtotta nekem acetlit, ezután lassanfeszengve ballagtam Mr. Taylor órájára.