A Maffia árnyékában

39. Fejezet

- Nem mondod Kate – sikoltott Jenny a telefonba. – Úgy örülök nektek.

- Ne hamarkodd el Jenny – nevettem a telefonba- hamarosan úgyis elhagyom a házat és nem tudom mi lesz ezután.

- Akkor is, nem megmondtam, hogy odáig van érted? Meg se lepődök, hiszen gyönyörű vagy, most már végre magabiztos is, de megnéztem volna Scarlettet, amikor a medencébe vágtad. –sóhajtott irigykedve. – Annyira büszke vagyok rád!

- Nem tettem volna ilyet, de tudod amióta AZ történt...

- Csak tudod azt nem értem ezt a tudásod miért nem használtad Miamiban?

- Nem tudom... Azt hiszem nem kerültem olyan helyzetbe, ahol használhattam volna, de az is lehet tudat alatt sem jutott eszembe akkor, hogy végeztem önvédelmi oktatást. Ráadásul ott két hústorony volt, nem sokra mentem ezzel a tudásommal.

- Vigyázz azért magadra Kate, nagyon örülök nektek tényleg, de vigyázz és ha bármi történne, hívj és megyek. Most mennem kell megígértem a húgomnak, hogy elviszem az edzésre.

- Rendben vigyázok és köszi.

Két hét múlva elhagyom a házat, örülök, hogy végre apummal lehetek gondok nélkül, viszont éreztem, hogy hiányozni is fog ebből a házból néhány dolog. Tom olyanná vált mintha bátyám lenne, Alíciának is megbocsátottam, hiszen nincs neki hova mennie, és a ház ura parancsait kell követnie. Jennynek nem szóltam Danielről, nem kell róla tudnia. Amióta az elhagyatott gyárban láttam nem bírtam kiverni a fejemből. Nehezen dolgoztam fel azt, ahogy velem elbánt. Reméltem, hogy nem kell soha többé látnom, de a sors úgy hozta, hogy mégis találkoznunk kellett. Én kis naiv bedőltem trükkjének és meg is lett a böjtje. Már csak egy beforrott vágás a hátamon emlékeztetett rá. A sebet úgy szerezhettem, hogy a mosdóba nekivágott a csöveknek. De nem tudom biztosan, nem emlékszem a mai napig tisztán az esetre.

- Kisasszony – kopogott Alícia – az Úr látni akarja magácskát.

- Köszönöm.

Lementem az irodába, már megszoktam, hogy oda kell mennem, ha Jack hívat. Nem volt még bent, így leültem az asztalomhoz és megválaszoltam pár emailt.

- Kate, nem a munkád miatt hívattalak. – felnéztem és Mr. Beckerrel találtam szemben magam. Lehajtotta a laptopomat, megfogta a kezem és beleültetett a székébe.

- Olvasd el kérlek ezt az emailt. – Ült le Jack velem szembe. Rátapasztottam tekintetem a képernyőre és olvasni kezdtem:

Drága Fiam!

Valamiről tudnod kell. Nem akartam elmondani neked, mert féltem, hogy valami bajod lesz, de tovább nem titkolhatom el előled, talán már tudod is. Tiffany, Alfredo Camorra, régi vetélytársam lánya. Nem tudom, hogy folytatódik-e a kapcsolatod vele, de minél előbb be kell fejezned. Szinte biztos vagyok benne, hogy információkat közvetít Alfredonak a családról. Te magad is tudod, régóta ki akar minket dobni a piacról. Azt hallottam Alfredo ellened akar menni, mivel a lányáról két hete nem hall, feltételezi, hogy nálad bujkál. Nem tudom, hogy mi folyik otthon, de kérlek, írj minél hamarabb vissza. Ha tényleg nálad bujkál Tiffany, azonnal vidd haza Alfredonak, mielőtt még háborút indítana ellenünk. Vigyázz fiam, ebből súlyos problémák adódhatnak.

Szerető apád:
John Becker

Kétszer kellett végig olvasnom az emailt, hogy felfogjam a szavak értelmét. Hogy Tiffany az úgymond főellenség lánya?

- Mr. Becker maga tudott erről? – néztem vele zöld szemeibe.

- Nem tudtam, Tiffany ügyesen leplezte életét, utána néztem alaposan, de nem ezt találtam. Ezek szerint csak hamisított papírokat tartottam a kezembe.

- És maga szerint hol lehet Tiffany? Nem értem pont két hete dobta ki őt. Hova mehetett?

- Nem tudom Kate, és ez a legnagyobb baj, hogy apjának tudnia kell mindenről. De tény, hogy Tiffanynak nem mondtam el semmi fontos dolgot soha. Annál több eszem van és levédettem a számítógépem is. Abban meg csak reménykedek, hogy nem törte fel. – Állt fel a helyéről. – Telefonon beszéltem Alfredoval, mondtam neki, jöjjön át és beszéljük meg a dolgot. Nem hiányzik, hogy még ő is a nyakunkba hulljon, amikor van épp elég gondunk.

- És tudott róla, mármint Danielről?

- Nem, semmit nem tud róla, sem a sikkasztásról, sem arról, hogy megtaláltuk, egyszer sem beszéltem neki erről.

- Nagyon megbánthatta, hogy közvetlenül azután szívódott fel, hogy kidobta.

- Lehet hogy, épp bosszút forral ki ellenem, nem tudom. De nem érdekel. Megfogta a karom és felállított. A derekamra csúsztatta kezét és szorosan magához húzott.
– Jelenleg csak arra tudok gondolni, hogy ruha nélkül lássalak. – Megfogta a fejem és oldalra fordította. Lassan kezdte csókolni a nyakam. Teljesen elakadt a szavam. Mr. Becker mit sem törődve az asztalon lévő papírokkal, ráültetett a kupacra. Számra tapasztotta száját és szenvedélyesen csókolni kezdett. Körbefogtam a tarkóját és szorosan magamhoz húztam, miközben lábaimat a dereka köré fontam. Tüzesen csókolgattuk egymást, gyorsan kezdtem kigombolni szürke ingét. Minden vágyam az volt, hogy végre újra magáévá tegyen.

Hírtelen egy kopogás szakított minket félbe.

Mordult fel Mr. Becker – Nem megmondtam, hogy hagyjatok békén?

- Bocsánat Mr. Becker – hallottam Alícia hangját – de mondta a nagyságos úr, hogy szóljak, ha itt van Alfredo Camorra.

- Rendben. – sóhajtott fel. – Egy perc és ott vagyok.

Mr. Becker elengedett. Begombolta ingét, majd lesimította a hajam, amit az előbb kócolt össze.

- Kate, szeretnél benn maradni a megbeszélés alatt?

- Igen.

- Rendben, ezt majd később befejezzük. – Szájon csókolt majd elindult kifelé.

Megbámultam formás fenekét, majd gyors rendrakásba kezdtem.