Örökkön örökké

19.

- Liam! - kiáltottam fel, a levegőbe bokszolva, mire végre felvette a telefont. Órák óta hívogattam a falka tagjait, miután kijöttem apától, hogy nyugodtan pihenhessen, így én is meglepődtem, hogy Liam beleszólt a készülékbe.

- Hm?

- Ott van Scott? Nagyon fontos lenne! Életbevágóan fontos. Élet-halál kérdése - hadartam.

- Itt van - mondta habozva. - Mi történt?

- Ki vagy hangosítva?

- Most már ki - hallottam Scott hangját. Elhadartam gyorsan a nővérkének öltözött pszichopata fenyegetését, és azt, hogy furcsálja, hogy engem hátrahagytak.

- Hol vagytok? - fejeztem be végül. - És mit csináljunk? 24 órám van, abból má eltelt... - pillantottam a faliórára. - 5 óra - túrtam idegesen a hajamba.

- Egy: nem hagytunk hátra - hallottam Lydia hangját, amire nem számítottam. - Kettő: tudjuk, ki ez. Marie Loyne. A rémdoktoroknak dolgozik. Ezért vagyunk itt, a nagyi tóparti házánál.

- Van egy fekete lista - vette át a szót Scott.

- Egy fekete mi? - ráncoltam a homlokom.

- Egy halállista. A rémdoktorok igazából bérgyilkosok. És ki akarnak minden természetfeletti lényt irtani - magyarázta.

- És mit csináljak ezzel a Marie-vel? Nem akarlak elárulni, de Lucát sem veszíthetem el.

- Odamegyek. Meglátjuk, mit akarnak - mondta pár másodperc múlva. - Ti nem. Ti maradtok - mondta a többieknek.

- De... - tiltakozott Kira.

- Nem! Ti maradtok. Nem sodorhatlak veszélybe titeket - mondta.

Fél óra múlva oda ért a kórházba.

- Hogy vagy? - lépett az ágyamhoz.

- Jól, csak fáradt vagyok - imitáltam ásítást, de elég bénára sikeredhetett, mert Scott hunyorgatott. - Jó, kicsit fáj itt-ott, de nem vészes - legyintettem.

- Itt-ott? - vonta fel a szemöldökét, majd kinyújtotta a kezét.

- Nem kell, kössz - ráztam a fejem, majd felültem, közben a hasam meghúzódott, kire felszisszentem. Scott elkapta a kezem, majd pár másodperc alatt -a fájdalomtól sziszegve - elvette a fájdalmam.

- Szóval így döntöttél - lépett be hirtelen Marie két magas, csontvázkinezetű lénnyel. Nem is volt időm reagálni, Scott-ot már le is fogták, de ő egy mozdulattal a falhoz vágta őket, de nem lett semmi bajuk, újra lefogták, és Scott hátára térdepelve a földhöz nyomták.

- Mit akartok? - motyogta, mivel fél arcát a földhöz nyomták.

- Pénzt - mondta ridegen Marie. - Az Igaz Alfa... te vagy a legértékesebb - húzta gúnyos vigyorra a száját.

- Ne! Maradj! - kiáltott Scott, amikor meglátta, hogy fel akarok kelni segíteni neki. Mindenki felém kapta a fejét, így megmerevedtem.

- Tényleg jól mondja a barátod. Ha megmozdulsz, kinyírunk, nem csak titeket, hanem a csajodat... az apádat - nézett rám. - Meg a te anyádat - nézett Scottra. - Meg persze a falkádat, ők az igazán értékesek. A többi - nézett rám - csupán csak ártatlan áldozat, aki túl sokat tud.

- Ne! - tiltakoztam, amikor Scottot az ajtó fele húzták.

- Nem lesz baj - villantotta meg a szemét Scott. - Bízz bennem - nézett mélyen a szemembe.

Amint becsukódott az ajtó, hívtam Lydiát.

- Elvitték Scottot - mondtam sietve.

- Hova? Kik? - kérdezték.

- Nem tudom. Ez a Marie Loyne, meg valami magas csontvázak. Berzerkers - olvastam a laptopomról a latin nevüket.

- Én tudom, hol lehetnek - szólalt meg Ben és Malia egyszerre. - Eichen ház.

- Hé... - szóltam, de már későn. Letették. Csalódottan dobtam az ágyra a mobilomat.

- Mikor engednek ki? - lerdeztem az épp belépő orvostól. Liam apukájától

- Elvégzünk pár vizsgálatot, majd azután meglátjuk - hangzott a szűk válasz.

A nap végére meg is kaptam a jó hírt, hogy holnap délelőtt elhagythatom a kórházat, de majd kötözésre vissza kell jönni.

Scottékról és Lydiáékról azonban nem tudtam semmit, mivel nem vették fel a telefont. Egyedül Luca volt az, akivel tudtam beszélni aznap.

- Apukád hogy van? - kérdezte az ágyamon ülve.

- Jól, javul, és úgy látszik, olyan mint régen, csak még gyenge - mosolyodtam el halványan. Végre egy igazán jó és megnyugtató hír. De a figyelmem újra és újra elkalandozott, és a falkán törtem a fejem.

- Amúgy nekem se mondtak semmit. Laurának se - mondta Luca, kitalálva a gondolataimat.

- Ha van valami, úgyis hívnak - mondtam, leginkább azért, hogy magamat biztassam.

Remélem, nem zárnak ki a falkából, csak azért, mert nekem nincs semmilyen szuperképességem...