Kórházi ágyon ébredtem. Melissa állt az infúziós állvány mellett. Pislogtam párat, majd felnyomtam magam. Melissa rám nézett, majd visszanyomott.
- Ne mozogj. Agyrázkódásod van - magyarázta, mintha nem jöttem volna rá eddig abból, ahogyan fáj a fejem, és hányhatnékom van.
- De nem bírok egy helyben megmaradni - magyaráztam.
- Mindjárt viszünk ct-re - nézett az ajtó felé, ahol belépett egy férfi. Liam apja, az orvos.
- Hogy van a betegünk? - lépett mellém, és belevilágított a szemembe.
- Nincs semmi bajom - próbáltam ismét felkelni, de könnyedén visszanyomtak, mivel ahogy mocorogtam, forgott velem a szoba.
- Majd a vizsgálat után meglátjuk, haza mehetsz-e - nézett szigorúan Melissa.
Hamar meg is volt a vizsgálat. Összeráncolt homlokkal nézték az eredményt.
- Hívom a sheriffet - hátrált Melissa.
- Mi az? - nyújtogattam a nyakamat, hogy lássak valamit, de nem feleltek. Melissa kiment telefonálni. Liam alja egy szót sem szólt. Pár perc múlva fogta a papírokat, kiment, és csak tíz perc múlva apával és Melissával tért vissza. Apa vörös szemekkel nézett rám, majd szorosan megölelt.
- Mi az? Valami baj van? - zavarodtam össze.
- Úgy tűnik, örökölted anyukád betegségét. Frontotemporális demencia - nyelt egy nagyot Melissa, a könnyeivel küszködve.
- Nem lehet, hogy... - a megfelelő szavakat kerestem. - Hogy ez is csak olyan, mint amikor nogitsune megszállt?
- Nem. Sajnos nem - rázta a fejét az orvos. Hideg zuhanyként ért ez az információ. Kitárult az ajtó, Scott rontott be rajta.
- Tévedés - jelentette ki, majd az anyjához fordult. - Mondd, hogy tévedés az egész - könyörgött. Melissa szipogva elfordult.
- Nem az - felelte elfúló hangon.
Scott mellettem termett, és átölelt.
- A testvérem vagy. Valamit ki fogunk találni - suttogta. Nyeltem egy nagyot.
- Mennyi időm van hátra? - kérdeztem Liam apukáját, amikor Scott hátrébb lépett.
- Fél év - mondta bizonytalanul. Vagyis csak bizonytalannak tűnt, valójában pontosan tudta, hogy mennyi. Megköszörülte a torkát. - Vagy, ami valószínűbb, hónapokkal kevesebb - motyogta.
- Nem lehet valamit tenni? Bármit? - kapta el Melissa kezét apa könyörgően. Melissa félrenézett. Ez nemleges válasznak minősült.
Láttam, ahogy megrogynak apa vállai. Belül teljesen összeomlott. Nem csak a felesége halt meg, a fiát is el fogja veszíteni. Senki sem gyógyult meg ebből a betegségből. Senki.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Örökkön örökké
Fanfic"Az én hősöm" folytatása Stiles, Luca és a többiek egyetemre mentek, és új kihívásokkal kell szembesülniük a szerelemben, barátságban és az életben egyaránt.