Örökkön örökké

34.

~ Luca szemszöge ~

Utánanéztem, mi is vagyok pontosan. Ezt találtam az internetes lexikonban:

Azuki
Faj: róka
Képesség: áram és villámlás (elektromos erők) befolyásolása
Erő: 10/6

Tulajdonképpen olyan vagyok, kint efy Kitsune, Kirától annyiban különbözök, hogy én nem tudok kardozni, vagy hívhatja akárminek, és az azukik - mint ahogy a farkasok - karommal támadnak...

Amíg Stiles dolgozott, Scott-tal és Kirával a képességemet teszteltük.

- Félek, hogy egyszer elvesztem az eszem - vallottam be.

- Mi nem egészen úgy működünk, mint a vérfarkasok. Újholdkor vagyunk a legerősebbek, de a telihold hatását is érezzük. De nem támadunk meg ok nélkül embereket. Általában - mondta elgondolkodóan Kira, majd folytatták a "kiképzést".

- Miért nem tudom az átváltozást akarattal befolyásolni? - panaszkodtam a századik próbalkozas után.

- Menni fog, csak ne add fel! - buzdított Kira.

Fintorogva mentem a konyhába a szobámból. Laura abban a pillanatban lépett be a bejárati ajtón.

- Hogy van a kedvenc nővérkém? - csicseregte vidáman. Sötét pillantást vetettem rá. - Naaa, mosolyogj - húzta fel az arcom két oldalát, és, hogy boldog legyen, rávicsorogtam. A mosoly valahogy nem ment. - Mindjárt jobb - mondta, majd a szobájáig szinte lebegett.

- Hogy lehet valaki ennyire kiegyensúlyozottan vidám - morogtam magam elé.

- Mi szerintem megyünn nem akarunk az agyadra menni - sétáltak le a lépcsőn Scotték.

- Ugyan - legyintettem. - Nem mentek az agyamra. Csak még nem fogadtam el magamat olyannak, amilyen lettem.

- Stiles majd feldobja a kedved - lépett ki az ajtón Scott, Stiles pedig be.

- Halihó - intett körbe. - Hát ti?

- Épp indulunk. Milyen volt az őrsön?

- Jó - felelte szűkszavuan Stiles.

- Van valami jó kis megoldatlan ügy? - vigyorodtt el pajkosan Scott a kezeit dörzsölve.

- Nincs - vágta rá Stiles túl hevesen, mire felvontuk a szemöldökünket. - Csak a szokásos - vakargatta a füle tövét, mint ahogy kinden egyes alkalommal, amikor hazudik. Scott is észrevette.

-  Ha valami fontos, úgyis elmondanád, nen igaz? - inkább kijelentés volt, mint kérdés. Stiles bólintott,majd pacsiztak Scott-tal, akik végül elindultak.

- Hogy vagy? - ölelt át hátulról.

- Aggaszt ez az egész dolog velem kapcsolatban. Nem tudom kontrollálni az átváltozásaimat, se a képességemet - feleltem csalódottan.

- Majd én felvidítalak valahogy - kacsintott, majd a szobám fele húzott.

- Hát ez? - kérdezte, egy kartondoboznyi villanykörtére mutatva.

- Gyakoroltunk - nyitottam ki a másik dobozt, ami tele volt törött körtékkel.

- Biztos jól ment - mondta bizonytalanul.

- Mindet eltörtem. Mármint túlfeszültséggel. Bár a végén már azt hittem, idegességemben a földhöz vágom mindegyiket - fújtattam.

- Fáradt vagyok - ásított egy hatalmasat Stiles, végigdőlve az ágyamon. - Nem jössz ide? - paskolta meg a helyet maga mellett.

- Most még túl dühös vagyok magamra - ráztam a fejem. - Nem baj, ha futni megyek?

- Menj csak, de ugye nem bánod, hogy nem megyek veled? - kérdezte óvatosan.

- Dehogyis, látszik, hogy mindjárt összeesel a fáradtsától. Aludj egy jót - pusziltam meg, kikaptam a futóruhámat a szekrényből, intettem neki, majd halkan becsuktam az ajtót.

Fél perc múlva bekukucskáltam hozzá, úgy aludt, mint a bunda. Mintha már hetek óta nem aludt volna.