Örökkön örökké

7.

Másnap reggel kipihenten ébredtem - bár az éjszaka közepén egyszer felriadtam egy rémálomból, amiben Patrick is szerepelt...

De reggel eldöntöttem, hogy semmi nem akadályozhatja meg a jókedvemet. Felhúztam a redőnyt - a felkelő nap kiégette a szemem -, majd vidám dalokat dúdolva a konyhába mentem.

- Nem dúdoltad ezt a borzalmat, amióta... - nézett rám Laura álmos szemekkel, de aztán félbeharapta a mondatot.

- Nem is tudod még? - lapozott egyet az újságjában apa.

- Mit? - rábcolta a szemöldökét a húgom.

- Stiles-szal összejöttek újra - közölte a tényt anya. Laura szemei kikerekedtek, majd a nyakamba ugrott. Meglepetten tántorodtam hátra, miközben Laura Stilesról áradozott.

- Jaj, de örülök, imádom Stilest! Annyira hiányzott a hülyéskedése! És olyan rossz volt téged szomorúnak látni!!! De hogy?! - visította izgatottan.

- Nem tudom, tegnap összefutottunk... talán két éve még nem voltunk annyira felnőve egy kapcsolathoz - vontam meg a vállam.

Most azonban érzem, hogy én soha többé nem hagyom el Stilest. Az, hogy elveszítettem - tulajdonképpen elhajítottam magamtól - ráébresztett arra, mennyire fontos nekem. Csak sajna két év kellett ahhoz, hogy megemésszem ezt az egészet, és lépjek egyet felé.

Délelőtt átugrottam a pasimhoz - olyan jó ezt kimondani 😄 -, gondoltam, meglepem. A házuk előtt állt a jeep, de senki nem nyitott ajtót. Összeráncolt homlokkal megcsörgettem Stilest, de most is ki volt kapcsolva.

Először elindultam haza, gondoltam biztos valami dolga van, de aztán eszembe jutott Patrick. Mi van ha valami történt?! Gyorsan felhívtam Scottot, második csengésre fel is vette.

- Luca? - kérdezte hitetlenkedve (elég sajátos kiejtéssel).

- Igen.

- Rég nem beszéltünk. Hogy vagy? - kérdezte még mindig csodálkozva.

- Jól, de igazából azért hívtalak, mert Stiles nem veszi fel a telefonját meg nincs otthon se, pedig a jeep itt áll a házuk előtt... - kezdtem.

- Várjunk csak, téged mióta érdekel az, hogy hol van Stiles? - szakított félbe Scott.

- Most nem ez a lényeg! Nem tudod, van-e valami programja, vagy az apjával van, vagy valami? Tegnap megtámadott minket valami srác, valamilyen Patrick...

- Patrick? Biztos nincs otthon Stiles?

- Nem nyit ajtót senki, hiába csengetek már fél órája.

- Mindjárt ott vagyok - tette le a telefont.

Megpróbáltam hívni Stilest még párszor, de most se volt elérhető. Aggódva vártam Scottra, közben azonban elfelhősödött az ég és elkezdett zuhogni. Reszketve-fázva húzódtam be a bejárati ajtajuk feletti tető alá. Pár perc múlva megjelent Scott egy sötétkék kocsival.

- Ugorj be! - kiáltott ki az ablakon.

- Nagyon megáztál? - pillantott rám.

- Csak bőrig, de nem lényeg. Ki ez a Patrick? És miért akar bosszút állni Stileson? És hol van Stiles? - kérdeztem remegve; vagy a hidegtől, vagy az idegességtől.

- Stiles jól van. Láttam az apjával most a rendőrség előtt, mikor erre jöttem -mondta, nekem pedig hatalmas kő gördült le a szivemről. "Miért kell mindig a legrosszabbra gondolnod?" korholtam magam.

- Huhh - szakadt fel belőlem egy megkönnyebbült sóhaj. - És a többi kérdésre a válasz? - néztem rá.

- Inkább Stiles mondja el. Vagy legalább legyen jelen - hárított, mire a számat rágcsálva dőltem hátra, azon gondolkozva, hogy ez mit jelenthet. Csak nem csinált valami butaságot Stiles?