Másnap reggel összepakoltam a cuccaim, majd apával beszéltem. A falkát még mindig nem értem el. Úgy tíz óra fele lassan hazasétáltam. A házat úgy találtam, ahogy hagytuk. Egyedül áram nem volt.
Felszisszentem, amikor a postaládából kiszedtem a figyelmeztető levelet. Már három hónapja nem fizettük be a csekkeket.
A szobámban elhúztam a függönyt, majd lehuppantam az ágyamra. Kihúztam a zsebemből a telefonom, felhívtam Lydiát. Most végre felvette.
- Szia, Stiles - mondta, a szótagokat megnyújtva.
- Lydia! Mi van Scott-tal? - hadartam.
- Itt van. Jól van. Akarsz vele beszélni?
- Kiengettek. Valahol találkozhatnánk? - kérdeztem vissza.
- Várj, átadom - motyogta. Mióta nem tud Lydia saját döntést hozni? Teljesen le voltam döbbenve. Scott hangjára ocsúdtam fel.
- Otthon vagy? - kérdezte.
- Igen.
- Maradj ott - mondta, majd kinyomta. Felvont szemöldökkel bámultam a mobilomra. Pár másodperc múlva csippant egyet. 15% - on volt. Elharaptam egy káromkodást, inkább valami kaját kerestem, amíg ide nem érnek Scott-ék.
A hűtőben persze minden megromlott, a fagyasztó kiolvadt, és a rothadó hús szaga terjengett a konyhában. Kinyitottam a kamraszekrényünket, majd öntöttem egy tálkába egy kis müzlit. Egyedül talán az nem romlott meg.
A következő percben megszólalt a csengő. A tálat ledobtam az asztalra, de egy hangos csörömpölés jelezte, hogy lecsúszott róla, miközben rohantam az ajtóhoz.
- Ó, te itthon? - vigyorodott el Patrick. Mert ő állt az ajtóban. Köhögőroham tört rám, mire hába veregetett. - Hogy vagy? És hogy van apád? - kérdezte álszenten.
- Nem mi voltunk - néztem a szemébe, a húga megölésére célozva.
- Akkor mégis mond meg, kinek lett volna indíttatása ezt tenni Julie-val? - fröcsögte az arcomba.
- Nem tudom. Tényleg - tettem fel a kezeim.
- Tényleg? - hunyorgott. - Akkor ez mi? - emelt fel egy véres mezt.
- Egy mez? - néztem rá kérdőn.
- A tied - fordította meg, és tényleg az én nevem, meg a 24-es szám volt rajta.
- Hát ez meg? Mióta végeztünk, nem is láttam - nyúltam érte, de rácsapott a kezemre. - És gondolj csak bele... Miért tettem volna? Nem akartam sose Julie halálát. Plusz FBI-nak fogok dolgozni, ember! Hogy kezdenék el így egy karriert? - érveltem.
- Segítesz megtalálni a gyilkost? - húzta fel az orrát, bizonyára belátta, hogy igazat mondok.
- Segítünk - szólalt meg Scott, aki épp akkor ért oda, a falkával a háta mögött.
ESTÁS LEYENDO
Örökkön örökké
Fanfic"Az én hősöm" folytatása Stiles, Luca és a többiek egyetemre mentek, és új kihívásokkal kell szembesülniük a szerelemben, barátságban és az életben egyaránt.
