Örökkön örökké

41.

Amikor kinyitottam a szemem, először nem láttam semmit, csak jópár pislogás után lett a homályos kép egyre élesebb. Valami keményen feküdtem. Körbenéztem, félhomály volt. Fel akartam magam tolni a padlóról, de a kezeim össze voltak láncolva.

A redőny le volt húzva a szobában, de a résein átszűrődött a nappali fény. A zsebemhez nyúltam - mindkét kezemmel -, de nem találtam a telefonomat.

- Ezt keresed? - szólalt meg egy hang mögöttem. Odakaptam a fejem. Az egyik srác a telefonomat lengette, majd zsebre rakta. - El kell, hogy szomorítsalak téged. Senkinek nem hiányzol - fonta karba a kezeit.

Szó nélkül feltápászkodtam, és az ablakhoz mentem. Két kézzel megragadtam a redőnyzsinórt.

- És mi van a barátnőddel? - kérdezte. Rántottam egy nagyot a zsinóron, mire fény árasztotta el a szobát. Kinéztem az ablakon. Sajnos nem volt ismerős a környék.

- Nem válaszolsz? - hallottam, hogy csikorog a szék lába a padlón, ahogy feláll. Szembefordultam vele.

- Pedig szerintem beszélni fogsz - sziszegte. - Csak a megfelelő módszert kell alkalmaznom - eresztette ki a karmait. A szemei vörösen izzottak.

- Mit akarsz? - kérdeztem rezzenéstelen arccal.

- Azt, hogy McCall megbűnhődjön. A csaja már el van intézve, most a legjobb barátja következik - karolta át a vállam az egyik kezével "haverian".

Leráztam magamról, és hátrébb léptem. Kulcscsörgés hallatszott az ajtónál, majd belépett a testvére. Megfigyeltem, nem zárta kulcsra az ajtót.

- Beszél? - kérdezte.

- Majd fog - nézett a szemembe gonoszul.

- Miről is kéne beszélnem? - kérdeztem meg, hogy eltereljem a figyelmüket a heves szívdobogásomról.

- Hogy a csajodnak milyen képességei vannak. Értékes lehet nekünk. Meg nem utolsó sorban még dögös is - mondta kihívóan vigyorogva.

Ekkor éreztem úgy, hogy az önvédelmi órákaon tanuktakat kamatiztatni tudom. Kirúgtam a lábammal erősen, pont hasba találtam az egyik srácot. Megdöbbenve hajolt előre a fájdalomtól. A másik elindult felém, mire megragadtam az összeláncolt kezeimmel egy széket, és feléje dobtam, de ő egy karcsapással széttörte a levegőben.

Nem törődtem semmivel, az ajtó mellé ugrottam, és felrántottam. Lerohantam a lépcsőn. Az utcára kilépve elkezdtem rohanni. Nem tudtam, merre menjek, de csak rohantam előre. Teljesen kihalt volt minden. Lépteket hallottam magam mögött, de nem fordultam meg.

- Bátor egy hülyegyerek vagy - lökött meg erősen az egyik iker, mire felbukfenceztem a betonon. Gyoraan talpra ugrottam.

- Nem eresztehtjük el. McCall egy idő után keresni fogja. Elvezeti hozzánk - vigyorodott el a másik. - De most azt hiszem, meg kell büntetni - gyűrte össze a mellkasomnál az ingemet, ahogy megragadott. Felemelte és ökölbe szorította a kezét. Erősen tartott az ingemnél fogva, csak azért nem estem el a fejemet érő nagy ütés miatt. Ebből kaptam mégegyet, meg egy harmadikra is emlékszem, de az utána történt dolgok már kiestek.