Örökkön örökké

43.

~ Stiles szemszöge ~

Egy oszlophoz voltam kötözve valami pinceféleségben, úgy tértem magamhoz. Tanácstalanul forgolódtam, valami megoldást keresve a lehetetlen helyzetre. Ki kell jutnom innen. Scott semmiképp se találhat meg. Pláne nem Luca. A tekintetem találkozott az egyik alfa farkaséval.

- Bocs - bökte ki. - Nem értek egyet a tesóm módszereivel, de inkább nem szállok vele szembe. Ő az idősebb is, igaz csak pár perccel, meg az erősebb is.

Nem szóltam semmit, csak bólintottam.

- Kérsz valamit enni? - tápászkodott fel a földről.

- Kössz, nem - vágtam rá. Én aztán nem eszek abból, amit ezek adnak, mindegy, mennyire vagyok éhes. Sajnos a gyomrom nem így gondolta, egy hatalmasat korgott. A srác félre döntötte a fejét, majd elfordult. Egy szatyor volt az asztalra dobva, abból vett ki egy croissantot.

- Nem mérgezett - dobta felém, de le is esett az ölembe, mivel ugye a kezeim hátra voltak kötözve.

- Ja, bocs - lépett oda, majd habozva leoldotta rólam a kötelet. Épp felkeltem volna, amikor elkapott a vállamnál fogva, és az oszlopnak nyomott. - Ha bármivel próbálkozol, neked véged - villantotta meg vörös szemeit. Nem válaszoltam, mire erősebben szorított.

- Értve vagyok?

- Igen - morogtam dühösen.

- Nesze - adta oda a péksüteményt.

- Kössz - haraptam bele. Nagyon jólesett, már kb egy napja nem ettem, de igyekeztem nem mutatni előtte, mennyire jólesett.

- Jó hír - lépett be az ajtón a másik.

- Mi? - nézett fel rá a testvére.

- McCall és a róka-csaj. Itt vannak - vigyorodott el. Vagy inkább vicsorodott. Levert a víz. Azt hittem, egyből visszajön az a pár falat, amit lenyeltem.

- Gyere Ethan, kapjuk el - intett.

- Jó, csak... - mutatott rám. - Eloldoztam, de visszakötöm - feszítette hátra a karomat. Megrántottam előre, mire a fülembe sziszegte. - Azt mondtam, ne próbálkozz semmivel - húzta jó erősre a kötelet.

Legszívesebben kiáltottam volna Scotteknak, hogy menjenek el, de ha meghallják a hangomat, tuti idejönnek. Most még reménykedhetek benne, hogy máshol fognak keresni.

Az ikrek kimentek, majd beszélgetés foszlányait hallottam. Fél perc múlva farkasüvöltést hallottam, majd valami a falnak huppant. Ezt követően kinyílt az ajtó, és valaki berepült rajta. Ethan volt az. Vicsorogva tápászkodott fel.

Aident sarokba szorította Luca és Scott. Luca fél másodpercre rámpillantott, amit Ethan ki is használt. Leterítette. Idegesen rángattam a köteleimet, de túl szorosak voltak.

De nem kellett Lucát félteni. Egy nagyot csapott Ethan mellkasára, mire hátrarepült a fiú. Amikor földet ért összerázkódott az elektromosságtól. Luca összezavarodottan nézett a kezére. Valahogy megrázta Ethant. Áramot vezetett a testébe, és még csak észre sem vette.

Egy pillanatra láttam, hogy elborzadt, hogy ő ilyet tett valakivel, de amikor meglátta Aident, ahogy Scottot fujtogatja, odaugrott mellé, és csak hozzáért a mutatóujjával. Aiden is remegve esett össze.

- Ez hány voltos lehet? - nézte a kezeit Luca.

- Rengeteg. Ami egy embernek már halálos lenne - lépett bizonytalanul Luca felé Scott, mire Luca elfintorodott.

- Kordában tudom magam tartani, nem foglak rátok támadni - hátrált Scott-tól. Scott lenézett rám, majd gyorsan eloldozott.

- Mi legyen velük? - kérdeztem az ikrekre mutatva.

- Hagyjuk itt őket, nem? - vont vállat Luca.

- Ne szóljunk a vadászoknak? - kereste a telefonját Scott a zsebében. - Ne már, le vagyok merülve - bámulta a fekete képernyőt.

- Én asszem otthon hagytam - forgatta ki a zsebeit Luca, majd felém fordultak kérdőn.

- Elvették - vontam vállat tehetetlenül. - Hátha nála van - hajoltam le Aidenhöz. Még alig értem hozzá  a ruhájához, az elektromosságtól hátravágódtam.

- Nagyon-nagyon-nagyon de nagyon sajnálom. Jól vagy? - sietett hozzám Luca.

- Ja - túrtam a hajamba. Eléggé fájt a fejem, de feltápászkodtam. Luca idegesen állt mellettem, nem tudta, hogy hozzám merjen-e érni.

- Szerintem húzzunk innen - intett Scott, az egyik ikerre mutatva, amelyik elkezdett mocorogni.

- Aha - indultam meg utánuk. - Bicóval vagytok? - néztem, ahogy kiemeli Scott egy bokorból. Bólintott.

- Jól vagy? Mit csináltak veled? - fürkészett Scott.

- Csak csali voltam. Ti kelletek nekik. Alfák ők is.

- És gondolom bosszút akarnak állni - jelentette ki Scott, mire bólintottam. A fejfájásom olyan erős lett, hogy össze kellett szorítanom a szemhéjaimat.

- Biztos nincs semmi bajod? - állt elém Luca.

- Biztos. Csak egy kis fejfájás - támaszkodtam meg Scotton. Úgy éreztem, felfordul a gyomrom. Ki is adtam a tartalmát.

- Agyrázkódás - néztek össze.

Hanyatt feküdtem a fűben. Mozdulni se bírtam, olyan erőtlen voltam. Éreztem, hogy valaki felelmel, de ekkor már nem voltam eszméletemnél.