Örökkön örökké

9.

~ Stiles szemszöge ~

Padlóig nyomtam a gázpedált. Apa veszélyben volt, azt írta Scott. Patrick megtámadta egy helyszínelés után, amikor már csak egyedül maradt ott, valami nyom után kutatva. Scott szerencsére pont arrafele motorozott, és meghallotta őket.

Lelki szemeim előtt már láttam apát ahogy véresen fekszik a földön. Alig kaptam levegőt az idegességtől. Útközben nem is figyeltem, merre megyek, egyszer csak ott voltam az erdő szélén.

A mentő- és rendőrautók látványától elkezdett remegni a kezem. Hányingerem volt. Berántottam a kéziféket, majd kiugrottam az autóból.

- Hol az apám? - kérdeztem idegesen egy rendőrtől. Az rám nézett, de csak annyit kérdezett:

- Hozzátartozó?

Két kezemmel a hajamba túrtam, majd ráüvöltöttem a férfire.

- A fia vagyok!

Ha ez nem lett volna egyértelmű... Idegességtől remegő végtagokkal meg akartam kerülnki a rendőrt, de az a mellkasomra tenyerelve visszatolt. Körülnéztem, Scott-ot se láttam. Patricket se. Csak a mentősöket, akik egy hordágy mellett álltak.

- Sheriff Stilinski fia? - kérdezte hivatalos hangon a rendőr.

- Igen - nyújtogattam a nyakam, hogy meglássam, hogy van apa.

- Az édesapja súlyosan megsérült. Rengeteg vért vesztett. Valaki megtámadta, de nem tudjuk még az elkövető kilétét. Tud esetleg valakiről, aki, hogy is mondjam, az apja ellensége volt? - szegezte nekem a kérdést, mire végre ránéztem.

- Patrick. Patrick Brough - mondtam kiszáradt torokkal.

- Milyen ellentétek vezettek ide? - kérdezősködött tovább.

- Ne haragudjon, hogy van az apám? - hagytam figyelmen kívül a kérdését, lábammal idegesen dobolva.

- Egyelőre kritikus állapotban - köhintette.

- Ez mit jelent pontosan? - húztam össze a szemeim.

- Nézze, nagyon sok vért vesztett, most beviszik a kórházba, de még semmit nem mondhatunk biztosra... - lépett oda egy mentős is, mire összeszűkült a tüdőm. Hátratántorodtam, és elestem volna, de valaki elkapott a karomnál fogva. Nem kaptam levegőt. A pánikroham évek elteltével újra kitört rajtam.