A néma srác ablaka(JM) ~ Befejezett

9.rész

"Nagyon kedvellek Naeun. Az első pillanattól fogva láttam benned valamit, amit másban eddig még soha. Különleges vagy számomra, te vagy az első ember, akivel önmagam lehetek, aki elfogad engem úgy, ahogy vagyok. Akár beszélek, akár nem. Te vagy az én legjobb barátom, a húgom...és az első szerelmem is. És én szeretném, ha nem kellene rád várnom semeddig. Lehetne, hogy közöttünk ennél is több legyen?" 

Könnyeimet erősen visszanyelve olvastam gyenge kis sorait, de hiába a próbálkozás, akkor is kibuggyant szemem sarkából, egészen le a telefon képernyőjére. 

Akkor öleltem meg őt először. Szorosan tartottam, kapaszkodtam belé, nyaka köré fonva karjaimat. Meglepte közeledésem, de nem lökött el magától. Eleinte óvatosan, bátortalanul simogatta hátamat, viszont pár pillanat után szorosabban húzott oda magához, én pedig nem tehettem róla, örömemben sírva fakadtam. Ennek hallatára szaporábban kezdett el lélegezni, nem tudta elképzelni mi bajom lehet. 

Viszont én a mérhetetlen boldogságtól sírtam, ami átjárta mindenemet. A fiú akit szerettem, már egészen biztos, hogy viszonozta érzéseimet, és tudtam, hogy bár korábban is megtette, ez egy nagyobb lépés volt. Mikor végre összeszedtem magamat, elhajoltam, és a szemeibe néztem. Aggódva nézett vissza rám, ujjával gyengéden megtörölte nedves arcomat. Nem csinált semmit, csak várt, és szerintem arra, amit a következő pillanatban meg is kapott.

Akkor csókoltam meg őt először. Meglepődtünk mindketten, szerintem az volt a világ legbénább, legszerencsétlenebb puszija, viszont őszinte volt és szerelemmel teli. Nem is tartott sokáig, viszont amint vége volt, mindketten zavartan néztünk el a másik irányba. 

-Menjünk? - kérdeztem, mire heves bólogatásba kezdett. Mindkettőnk számára ugyanolyan kínos volt a szituáció, de azért nem volt rossz, a mai napig emlékszem arra a napra. 

Kézen fogva indultunk kifele az erdőből, én pedig azt a karját öleltem, amelyik közelebb esett hozzám. Boldog voltam, szerelmes, és akkor még nem is tudtam, hogy ennél még jobb is lehet.