A néma srác ablaka(JM) ~ Befejezett

3.rész

Fáradtan nyitottam ki szemeimet a hirtelen ért, hangos zajra, közvetlenül a fejem mellől. Mire felfogom, hogy tulajdonképpen mi is történik, addigra már négyszer csörren meg telefonom, én pedig kapkodva nyúlok utána. Ennek következtében a földre pottyan. Nyújtózkodva próbálom elérni, de mire végre megkaparintom, elhallgat.

Nagyot sóhajtva teszem vissza a kis éjjeliszekrényre, majd fordulok vissza a fal felé, hogy akkor inkább alszom tovább, mikor ismét megszólal. Most időben nyúlok érte, és fel is veszem, de amint barátnőm visítva beleszól, kénytelen vagyok elhúzni azt fülemtől.

-Eun! - sikongat. - Eun, azt mondtad, ma bejössz a városba! Bejössz, igaz? - kérdezte, mire rekedten megszólaltam.

-Miért, mi van ma?

-Semmi, egyszerűen hiányzol, és ma fagyizni akartunk a lányokkal. Szeretnénk, hogy te is gyere, csak tudod, nem annyira egyszerű most, hogy nem vagy a közelben.

-Ja, persze, bemegyek akkor. - válaszoltam. - De szerintem biciklivel fogok, mert apa már ilyenkor elmegy itthonról. Mikorra menjek?

-Hát nem is tudom, délre szerintem. Elkészülsz addigra, igaz? Kilenc óra van, egy óra alatt itt vagy biciklivel.

-Persze, akkor elkészülök. Majd találkozunk.

-Alig várom! - ujjongott, és ki is nyomott, valószínűleg ébreszteni ment többi áldozatát. Nagyot ásítva, szemeimet megdörzsölve keltem fel, és elhúztam sötét függönyömet. Ennek következtében erős fény lepte be az egész szobát, még az én szemeim is összeszűkültek tőle néhány pillanatra. Viszont amint ismét erősödött látásom, valamilyen oknál fogva, automatikusan Jimin ablakára néztem, amire egy papír volt felragasztva.

"Jó reggelt" - álltak esetlen kis betűi a fehér lapon, nekem pedig akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Gondolt rám, és mire felkeltem, ez várt. Mintha pedig megérezte volna, hogy megkaptam üzenetét, a függönye elhúzódott, és kócos, fáradt fejjel megjelent mögötte. Nevetnem kellett, mikor megláttam reggeli kinézetét, és a már készenlétben lévő füzetemet megragadva, írtam le válaszomat.

"Jó reggelt. Látom már ébren vagy egy ideje."

"Igen. Rád vártam."

Szemeim elkerekedtek, amint megláttam, mit is gondolt. Rám várt. Rám várt...de miért várt rám?Szívembe azonnal szomorúság ült, hiszen ő kitudja, hogy mióta fent van, engem várt hogy felébredjek, nekem pedig mennem kell el a barátaimhoz. Amik ugyebár neki nincsenek.

"Sajnálom."

Micsodát?" - szemei ekkor szomorúnak tűntek, nekem pedig belesajdult az egész lelkem. Nem tudom, most miért bántott ennyire az egész dolog, nem kellett volna kellemetlenül éreznem magamat miatta, de mégis. Legszívesebben elhívtam volna, de tudtam, amúgy sem jönne, meg aztán a barátnőim nem annyira toleránsak az ilyennel szemben, míg én magam az vagyok. Ha én meglátok egy kicsit is másabb embert az utcán, nem foglalkozok vele. Van neki éppen elég baja, nem terhelem azzal, hogy még én is megbámulom, ahogyan azt sokan teszik. Viszont a lányok...ők fennhangon fejezik ki véleményüket, ezzel pedig igen gyakran megbántva más embereket.

"Nekem most el kell mennem"

Egy darabig nézte az üzenetet, majd lehajolva, nem sokáig írt valamit, hamar fel is mutatta válaszát.

"Oh...értem."

"De ha gondolod, később még..." - sietve tartottam fel a füzetet, hogy lássa, még nem fejeztem be a mondanivalómat, de addigra már hűlt helye volt. Függönye behúzva, ő maga pedig sehol.-Beszélhetünk. - fejeztem be magamnak mondatomat, majd nagyot sóhajtva feltápászkodtam a földről és a fürdőszobába indultam, hogy elkészüljek. Másfél óra elteltével kapkodva futottam le a lépcsőn, elkészülve, gyorsan magamba tömve valamit, ami a kezem ügyébe akadt. Gyorsan intettem anyunak, majd a biciklim felé vettem az irányt.

-Naeun, hova mész? - állt meg anyu az ajtóban.

-Be a városba. Jiwon hívott, hogy menjünk fagyizni, de sietnem kell, egy óra ha biciklivel megyek.

-Mi pont a városba megyünk. Szeretnéd, hogy elvigyünk? - álltak meg Jimin szülei az autójuk mellett.

-Ó, azt megköszönném. Este pedig apuval hazajövök. - intettem anyunak, aki csak mosolyogva bólintott. Széles mosollyal arcomon szálltam be az autóba, hátra. A hátsó ülésen viszont mindenfele elszórtan voltak cuccok, amikre azt feltételeztem ránézésre, hogy Jiminhez tartoznak.

-Ne haragudj, Jimin egy kicsit szétszórt. - nevetett fel az édesanyja, majd a cuccokat arrébb pakolta, hogy én is elférjek. - Ha valami megtetszik, megnézheted.

Nem sokáig kérettem magamat, mivel tudtam, ki tulajdona a kis kavalkád, meg is fogtam ami a kezem ügyébe akadt először. Egy zenelejátszó. Végigpörgetve a benne lévő dalokat, rá kellett jönnöm, hogy tele van csupa szomorú zenével, amiktől az én kedvem is pillanatok alatt lelankadt. Még megnéztem pár apró kis holmiját, magamban pedig elhatároztam: nem csak segítek neki szebbé tenni a napjait, hanem valaki leszek számára. Én leszek az új barátja.