A néma srác ablaka(JM) ~ Befejezett

19.rész

Csak csendben néztem, ahogy egyre közelebb érnek hozzánk. Ujjaimat összekulcsoltam Jimin ujjaival, és habár igyekeztem neki nem mutatni, ideges és feszült voltam. Shiwoo nem volt rossz srác, viszont nem ismerte a határokat, nem tudta, mi az a nem. Sok időmbe tellett megmagyarázni neki, hogy nem akarok tőle semmit, és még utána is előfordult, hogy megpróbálkozott volna, ami miatt engem igencsak gyakran kergetett az őrületbe. És most, hogy itt volt nekem Jimin, féltem, nehogy csináljon valami meggondolatlant, vagy nehogy mondjon valami sértőt, hiszen habár Jimin kezd egyre inkább olyan lenni, mint egy normális és erős fiú, néha még tartok attól, nehogy összetörjön, mert tudom, nem biztos hogy kibírná. De én sem.

-Jól vagy? - fordult felém a fiú, aki megérezte, mennyire görcsösen kapaszkodok kezébe. - Furcsa vagy. 

-Majd elmagyarázom. - néztem a szemeibe. - De ígérd meg, hogy bármi is történik, te nem szaladsz el megint, és nem veszed magadra, bármit is mondanak. 

-Öm..rendben. - ráncolta össze a szemöldökét, de többet nem tudott mondani, hiszen barátnőm és nem kívánt társasága időközben odaértek hozzánk. Jiwon szó szerint kitépett Jimin kezéből, és olyan erővel szorított magához, hogy azt hittem, a lelkemet is kinyomja belőlem.

-Annyira jó téged látni. - mosolygott rám, majd szeme hirtelen megakadt a mellettem álló fiún. Jimin halványan mosolygott, valószínűleg sikerült felkészítenem a legrosszabbra. - Gyere csak ide! - ugrott az ő nyakába is barátnőm. Jimin szemei kikerekedtek, ahogy megérezte a rajta nehezedő lány súlyát. 

-Na, engedd el szépen, megijeszted. - rángattam le róla barátnőmet. - Jimin, ő itt Jiwon, gondolom sikerült jól bemutatkoznia. 

-Örülök. - nyújtotta a kezét a lány fele, aki értetlenül figyelte tettét, majd kitört belőle a nevetés. Jimin kelletlenül visszahúzta a kezét, és csak nézte az előtte vihogót. 

-Hadd magyarázzak el neked valamit. - törölgette a szemeit Jiwon. - Naeun a legjobb barátnőm. Te a legjobb barátnőm barátja vagy, szóval az én legjobb barátom is. Nem kell ide kézfogás, neked is ölelést fogok adni. Ha nem tetszik, akkor is. - mosolygott, ezzel is oldva a feszült hangulatot. 

-Értem...köszönöm. - mosolyodott el Jimin egyre szélesebben, amiből arra következtettem, sikerült neki túljutni a kezdeti sokkon, és kezdi kényelmesen érezni magát. 

-Khm. - köszörülte meg a torkát Shiwoo, mire mindannyian rákaptuk a fejünket. - Szia, Naeun. Régen láttalak. 

-Igen. - bólogattam, majd észbe kaptam, és megfogtam Jimin kezét. - Jimin, ő itt Shiwoo, a volt osztálytársam, és a régi szomszédom, tudod mielőtt még elköltöztem volna. Ő pedig itt Jimin, a mostani szomszédom, és a barátom. 

-A barátod. - mosolyodott el Shiwoo. - Kíváncsi vagyok, hogy mivel kapott meg téged, majdnem három hónap után, mikor nekem évekig nem sikerült.

-Ne csináld. - suttogtam magabiztos hangon, bár belül már régen nem éreztem ezt a biztosságot magamban. Zavart a jelenléte, az apró, alattomos megszólalásai, és féltem, hogy valami olyat fog mondani, amivel megbántana minket. 

-Mi lenne ha elmennénk oda, amiért jöttünk? - szólalt meg Jiwon, amiért rendkívül hálás voltam neki. - Naeun, Jimin ti jöttök velem ruhát nézni. Shiwoo...te pedig nem tudom miért vagy itt, veled csak összefutottam.

-Én csak sétálni jöttem, mivel nincs jobb dolgom, csatlakozom hozzátok. Remélem nem bánjátok. - nézett rám, mire nagyot nyeltem. 

-Persze, gyere csak. - makogtam, de a biztonság kedvéért átöleltem Jimin felém eső karját, és úgy lépkedtem mellette. Válaszul kaptam egy puszit az arcomra, és reménykedtem, ez elég jelzés a fiúnak, hogy ha megfordult a fejében, hogy ismét bepróbálkozzon nálam, rosszul gondolja. 

Jimin POV: 

-Ne ezt! - vitatkozott Naeun és Jiwon egy fekete ruha felett. - Ez túl rövid, esküvőre mész, nem egy házibuliba. Ez még oda is túl durva lenne. 

-Nyár van, meg fogok sülni ha hosszabbat veszek fel! 

-Akkor vegyél vékonyabb anyagú ruhát! 

-De most segíteni jöttél, vagy hátráltatni? 

-Te kérted, hogy jöjjek veled, akkor már hallgass rám és ne vedd meg ezt! 

Kicsit kezdtem unni, ahogy egy jelentéktelen ruha miatt vitatkoztak, ezért úgy döntöttem, mielőtt még engem is belerángatnának, elmegyek a férfi részlegre és nézek magamnak is valamit. Habár Naeun és én gyakran vásárolgatunk ruhákat, úgy voltam vele abból még férfi létemre is, hogy sosem elég, na meg aztán jobb volt nézelődni mint a civakodásukat hallgatni. Tipikus nők. 

Olyan tíz perce vizslathattam a kínálatot, mikor valaki krákogni kezdett mögöttem. Megfordultam, és Shiwoo állt hirtelen mellém. Mosolyogva biccentettem, de különösebben nem foglalkoztam a jelenlétével. 

-Furcsa látni, hogy Naeun már nem szingli. - kezdett bele. Tudtam, nem azért jött, hogy megkérdezze, hogy érzem magamat, szinte vártam mikor fogja már felhozni a témát. Igyekeztem nyugodt maradni, és kevésbé feszült, nehogy azt higgye, fölöttem állhat. 

-Miért? - kérdeztem vissza, érdekelt, mit akar kihozni ebből.

-Naeun egy olyan tipikus népszerű lány. Az iskolában, a környéken, mindenhol, akárhova csak megy. De valahogy mindig lekoptatta a kéretlen fiúkat, sosem mondott még senkinek igent, sem egy randira, semmire. Éppen ezért érdekes, vajon pont te, mivel vehetted rá arra, hogy megállapodjon melletted. 

-Hogy őszinte legyek. - szálltam be a játékába. - Nem került semmilyen erőfeszítésemben. Ő volt, aki nyitott felém, ő volt az aki ezt az egészet elkezdte kettőnk között. Lehet azért mert helyes vagyok, vagy mert szeretni való...ezt nem tudhatom. De ha megkérdezed tőle, biztosan elmondja neked, miért pont engem választott. 

-De megnyílt a szád. - lépett hozzám közelebb, mintha fenyegetni akart volna. - Hallottam, hogy nem vagy a szavak embere. - erre a mondatára felkaptam a fejemet, és kérdőn néztem vissza rá. - Igen, jól értetted. Tudom, hogy sokáig nem jött ki hang a szádon, éppen ezért nem értem, hogyan akadhatott rád, mikor még annyit sem tudtál neki mondani, hogy szereted...hogy milyen gyönyörű aznap...vagy úgy bármit. 

-Ez nem a te dolgod. - szűrtem a fogaim között, nagyon felhúzott ezzel a viselkedéssel. - Felejtsd el őt. Ő már megmondta neked, hogy szállj le róla, de most én is a fejedbe tuszkolom, mint Naeun tényleges barátja. Akadj le a barátnőmről. Fogadd el. Vesztettél. - pöcköltem homlokon és már készültem otthagyni, mikor elkapta a csuklómat. Szórakozottan visszapillantottam, hogy szembe találjam magamat gyilkos pillantásával. 

-Nem fejeztük még be. - nézett rám, folyamatosan erősítve a szorítását kezemet. 

-Részemről igen. - téptem ki csuklómat a keze közül, ezzel kisebb döbbenetet okozva neki. Azzal fogtam magamat, és hátat fordítva neki, eljöttem arról a részről. Dühös voltam, és csalódott. Vajon honnan tudta, hogy nem beszéltem? Naeun nem mondta el neki, hiszen egész nap a közelemben volt, Jiwon pedig nem olyannak tűnt, aki egy ilyet kikürtölne bárkinek. 

Nagyot sóhajtottam, és elindultam megkeresni a lányt. Kezdtem rosszul érezni magamat, így szólni akartam neki, hazamegyek.