A néma srác ablaka(JM) ~ Befejezett

6.rész

-Naeun! - üdvözölt boldogan Jimin édesanyja, és szélesre tárta előttem az ajtót. - Minek köszönhetem a látogatásodat? 

-Jiminhez jöttem. - jelentettem ki büszkén, mire a hölgy szemei hatalmasra meredtek, és idegesen nézett vissza rám. 

-Akkor rád vár a kertben? - kérdezte, de látszott rajta, hogy igazából ő maga sem nagyon akarja elhinni az eseményeket. 

-Igen, mondtam neki, hogy én szeretném neki átadni az ajándékát. - mosolyodtam el büszkén, miközben hátrakísértek a kertbe. - Hogyan szoktak kommunikálni vele? Jelbeszédet tanult? 

-Nem beszél velünk sehogy. - mondta szomorkásan. - És a jelbeszédet nem tudja. Nincs szüksége rá. Majd később megérted miért. Én innentől nem mennék tovább, de te menj csak hátra hozzá. Nem tudom mit csináltál vele, de ha közel enged magához, biztos vagyok benne, hogy szeret. - mosolyodott el, és egy biztató mosollyal az arcán magamra is hagyott. 

Izgatottan lépdeltem a puha, gyönyörű füvön, mikor halk nyikorgást hallottam. Nem álltam meg, csak mentem egyenesen előre, és akkor megpillantottam, amint egy hintában ücsörög, az adta ki a hangot. Lassan közeledtem felé, és jól megfigyeltem magamnak élőben is. Nem volt valami magas, de én még így is mögötte haladtam. Alkata vékony volt, de mégis volt benne valami aranyos, valami kis pufók. Ettől függetlenül helyes volt. 

-Szia! - szólaltam meg, mire felém kapta a fejét. Lábait kinyújtotta, emiatt pedig a hinta lassan és fokozatosan megállt. Egy ideig csak nézett rám, majd kezeivel intett, jelezve, hogy menjek oda hozzá. Ahogyan odamentem hozzá, csak akkor tűnt fel, hogy két hinta van ráfüggesztve a vasra, ő pedig megcsapkodta a mellette lévőt. Leülve mellém, kisöpörtem kósza hajtincsemet arcomból, és ráemeltem tekintetemet. - Ezt neked hoztam. - adtam át neki amit megígértem. - Egy könyv. Amint megláttam, azonnal te jutottál róla eszembe, a főszereplő nagyon emlékeztet rád. 

Érdeklődve kezdte el kibontani a csomagot, én pedig visszafojtott lélegzettel figyeltem a reakcióját. Amint pedig kibukkant a könyv címe, hirtelen egy mély levegőt vett. Felém kapta fejét, én pedig boldogan figyeltem, ahogyan csukott szemekkel magához öleli újdonsült ajándékát. 

-Tetszik? - kérdeztem nevetve, a heves bólogatásra pedig csak még jobban felnevettem. - A kis herceg klasszikus, reméltem hogy sikerül örömet szereznem, úgy néz ki sikerült. 

A könyvet óvatosan félretette, majd zsebében kezdett el turkálni, és kiemelte belőle telefonját. Tudtam, mit szeretne, ezért türelmesen megvártam, míg beírja a válaszát nekem. 

"Köszönöm" 

-Szívesen. Örülök hogy tetszik. - mosolyogtam, majd felnéztem az égre. - Lassan este lesz, de az ég még mindig nagyon szép. Egy felhő sincsen ma. - csuktam be a szemeimet, de gyorsan ki is nyitottam, mert rájöttem, hogy így nem tudom, mit reagál. 

"Te szebb vagy" - tolta a képembe telefonját, mondandójára pedig elpirultam. Mélyen a szemébe néztem, tettem viszonozta. Szívem hevesen dobogott, attól féltem a végén meghallja. Ott ültünk a hintában, egymást nézve, és már akkor tudtuk, van közöttünk valami különleges.