A néma srác ablaka(JM) ~ Befejezett

18.rész

Hatalmasakat nevettem Jimin mellett, miközben a TV-ben lévő vígjátékot néztük. Ő törökülésben ült az ágy támlájának támaszkodva, én pedig felhúzott lábakkal bújtam oda hozzá, fejemet a mellkasán tartva, mielőtt még valaki rosszat gondolna, természetesen teljesen felöltözve.

Nem volt átlagosnak nevezhető a programunk, hiszen horror, romantikus vagy akciófilm helyett mi a vígjátékot választottuk a közös filmezéshez, és nekem ez különleges varázst nyújtott. Nem volt sem elcsépelt, sem túl sablonos. Pont tökéletes, pont illett hozzánk. Az órára néztem, ami tizenegyet mutatott, én pedig felfogtam mennyi is az idő. Ennek következtében ajkaimat egy hatalmas ásítás hagyta el, félő volt hogy kiesek a saját számon. Jimin vagy hallotta, vagy érezte tettemet, mert kuncogva kaptam egy puszit a fejem tetejére, és apró simogatást hátamra.

-Álmos vagy? - suttogta fülembe. Igen, az voltam, de ha ilyeneket csinált, ha csak hozzám szólt azon a lágy hangján, ha csak hozzámért azokkal a puha, gyengéd ujjaival, csak még jobban rátett egy lapáttal a fáradtságomra.

-Igen, de szeretném megnézni, kíváncsi vagyok mi lesz a vége. - válaszoltam, csak arra nem gondoltam, hogy testem nem akarja már nézni a filmet, és habár maradtunk ugyanabban a pózban, szemeim lassacskán, egyre csak lecsukódtak, mígnem elnyelt az álom.

Jimin POV:

Nagyon jó film volt, habár a nagy részére nem emlékeztem a mellettem lévő lány miatt. Karjait szorosan derekam köré fonta, fejét mellkasomnak döntve. Emiatt éreztem hajának, bőrének illatát, amiket annyira szerettem az első pillanattól fogva. Légzése, nevetése kellemes dallam volt füleimnek, és örültem, hogy minden nap hallhatom, habár azt sem bántam volna, ha minden nap csak ezt hallhatnám életem végéig. Szívemet megmelengette jelenléte, és az a ragaszkodás, amivel hozzám simult. Tudtam, éreztem hogy álmos, hiszen szorítása derekam körül időről időre gyengébb lett, és ezt az ásításával be is igazolta. Azt is tudtam, habár azt mondja, érdekli a vége, pillanatokon belül elalszik majd, és ezt is tette. Karja lecsúszott rólam, mozdulatlanul, légzése szabályossá és halkká változott, ami miatt én is igencsak éreztem a fáradtságot, de mivel engem is érdekelt a film vége, fejét óvatosan ölembe tettem, majd karomra támaszkodva figyeltem a képernyőn zajló eseményeket.

Úgy gondoltam, majd másnap elmesélem neki, mi történt, ha már bennem volt még annyi energia, hogy befejezzem a filmet. Amint vége lett, engem is nagy erővel győzött le az álmosság. Naeun alatt lassan, és óvatosan átcsúsztattam a kezeimet, és megemelve egy kicsit, megfordítottam az ágyon úgy, hogy kényelmesen elfeküdhessen. Meg sem rezzent a helyváltozásra, csak lecsukott szemmel aludt, arra sem kelt fel, mikor lehámoztam róla pulóverét. Tudtam, hogy alatta van egy póló, és mivel nyakig betakarózva szeretett aludni, túl meleg lett volna a kettő együtt, úgy hogy már magában a szobában is igencsak kellemesen meleg volt. Betakargattam, majd elfeküdtem mellette, és oldalamon megtámaszkodva egy ideig csak figyeltem őt. Lecsukott pilláit, gyönyörű, hamvas bőrét, puha és selymes haját, amit annyira szeretett ha piszkálok. Nagyon szerettem őt, és a tudat, hogy érzéseimet feltétel nélkül, teljes mértékben viszonozza mosolyt csalt az arcomra. Jó volt magam mellett éreznem, és mikor lefeküdtem, úgy fordultam, hogy magamhoz tudjam őt húzni. Vele a karjaimban aludtam el, légzésének és szívének a csodás ritmusára.

- - - - - - - - - - - - - - - - -

Naeun POV:

Egy igencsak kellemetlen és hangos zaj verte ki az álmot a szemeimből, amely a telefonomból áradt. Nem néztem meg az órát, a szobában lévő fénymennyiségből, és a mellettem szuszogó fiúból meg tudtam mondani, hogy nagyon korán van még. Szemeim alig bírtak nyitva maradni, hunyorogva kerestem a hangoskodó készüléket, és akkora lendülettel fordultam a kis éjjeliszekrény fele, hogy kevés kellett ahhoz, le ne essek az ágyról. Szerencsémre Jimin mellettem fordult, és a hasamnál fogva visszahúzott, mielőtt még közelebbről is megismerkedtem volna a padlóval, így már nekem csak annyi volt a dolgom, hogy megnézzem, ki nem hagy aludni ilyenkor.

-Naeun! - üvöltött bele a készülékbe Jiwon, de olyan erővel, hogy kénytelen voltam eltartani azt pár centivel a fülemtől. - Képzeld el, a nagynéném férjhez fog menni, már harmadjára, és nekem sürgősen venni kell valami szép ruhát, és a te segítségedre van szükségem. Tudunk ma találkozni?

-Igen, de halkabban már. - suttogtam bele a telefonba, pont annyira, hogy ő is hallja a hangomat, de Jimin is tudjon mellettem pihenni. - Jimin még alszik, ha már engem felvertél, legalább ő hadd aludjon még.

-Miért? Mit keres nálad? Egy ágyban veled?

-Én aludtam nála. - mosolyodtam el, mire barátnőm akkora üvöltést hallatott, hogy a mellettem fekvő is felébredt rá. - Remek, már őt is felkeltetted.

-Te, kis sunyi nőszemély, ahelyett hogy ezeket megosztanád velem, eltitkolsz mindent! Milyen barátnő vagy te? - kért számon. - Jó, ma hozd magaddal őt is, szeretném már megismerni, meg úgy rendesen találkozni vele. Mekkora szégyen, a legjobb barátnőmnek barátja van, és én még csak nem is találkoztam vele. Majd segít ruhát nézni.

-Jól van, majd megbeszéljük. - nevettem fel halkan. - Na, hadd tegyem le, még álmosak vagyunk.

-Persze, persze, szia! - kacarászott, én pedig hatalmasat ásítva némítottam le a telefont, és tettem el úgy, hogy ne is lássam. Óvatosan megfordultam, és szembetalálkoztam, egy engem vizslató szempárral. Kicsik voltak és álmosak, mégis amint meglátott, mosolyogva nyitotta ki őket rendesen, hogy jobban lásson.

-Jó reggelt. - kaptam egy puszit a számra, amit viszonoztam is.

-Neked is. - sóhajtottam. - Sajnálom, hogy erre kellett kelned. Én már megszoktam, de lehet neked nem volt valami nagy élmény.

-Igazából boldog vagyok. - mosolyodott el és kisimított egy tincset a szememből. - Jól esik hallani, hogy ennyire kíváncsi rám, és nem is zavarja hogy én is itt vagyok neked.

-Azért féltelek tőle. - nevettem fel, a kérdő tekintet miatt pedig folytattam. - Jiwon egy hihetetlenül hiperaktív, néha idegesítő és hangos lány. Nem szeretném, hogy a nyugodt környezeted felkavarja. Direkt nem akartam, hogy eddig találkozz vele, nem biztos hogy túlélted volna.

-Szerencsére már nincs ilyen problémánk. - nevetett, majd fejét a párnába fújta. - Alszunk még?

-Ühüm. - támogattam az ötletet, és milyen jól tettem, mert egy perc sem telt bele, én máris visszacsöppentem az álmaim közepébe.Még egy jó három órát aludhattunk, reggeli ébresztőnk után, amikor tényleg úgy ítéltük meg, a mai napra kipihentük magunkat. Megreggeliztünk, bár inkább mondanám korai ebédnek, és mivel Jimin anyukája felajánlotta, hogy eldob minket autóval a városban, az ő segítségével igencsak hamar odaértünk a megbeszélt időpontra.

-Naeun! - hallottam a nevemet a hátam mögül, mire Jimin társaságában megfordultam a hang irányába, mosolyom pedig lehervadt az arcomról. Barátnőm nem egyedül érkezett, mellette a régi szomszédom, volt osztálytársam, Shiwoo haladt felénk. Nem lett volna semmi baj vele, ha egyébként nem lett volna reménytelenül és viszonzatlanul szerelmes...

Belém.

----------------

*Haha, Jiwon karakterét magamról mintáztam 😂😂