A néma srác ablaka(JM) ~ Befejezett

23.rész

Jimin POV:

Már szinte fájt a fejem a rengeteg agyalástól és tervezéstől. Hogyan beszéljek vele, hogyan kérjek tőle bocsánatot, hogyan tisztázzuk a dolgokat. Nem volt az erősségem a bocsánatkérés, nem is nagyon volt még szükségem rá, és főleg zavart, hogy egy lányról van szó, a barátnőmről, a lányok pedig egyébként is nagyon érzékenyek. 

Függönyömet kihúzva próbáltam meg fényt csalogatni a szobámba, hátha azzal együtt én is megvilágosodok. Tekintetem egyből Naeun ablakára szökött. Meglepődve tapasztaltam, hogy függönye nyitva, de ő maga nem volt sehol. 

Szemem sarkából mozgást érzékeltem, emiatt pedig lenéztem az udvarukra. A zöld füvön Naeun ácsorgott, de már abból meg tudtam mondani, hogy nincs kedve ott lenni, hogy csak néztem. Haja kontyban volt, és tudtam, azt annyira nem kedveli, mások előtt is csak ritkán hordja, az a kedvtelen, otthoni viselete. Szemei fáradtak voltak, és láttam rajta, hogy nagyon ideges és dühös, össze-vissza hadonászott és mutogatott ahogyan beszélt. Szemeimet a fiúra vezettem, akivel úgy néz ki veszekedett, de mikor tudatosult bennem, ki is az, kezeim ökölbe szorultak. 

Mit keres nála Shiwoo? Azt hiszi máris szabad a pálya, csak mert volt most közöttünk egy kis szünet? Vagy...esetleg Naeun hívta volna oda magához, mert már vele is szívesebben beszélget, mint velem? 

De nem úgy nézett ki, mint aki örült volna a látogatónak, ezért sietve lecaflattam a lépcsőn, és átindultam Naeunék kertje fele. Halkan nyitottam ki a kaput, ami mint mindig, most sem nyikkant meg, csak csendben végezte a feladatát, majd mint egy betörő, úgy osontam hátra a bokrok mögött. Az egyik kis résen pont ráláttam a veszekedő párosra, és sikerült hallanom is a beszédüket. 

-Évekig nem tudtalak rávenni arra, hogy a barátnőm legyél, ő meg kevesebb, mint három hónap alatt az ujja köré csavart! - itt odalépett a lányhoz, és durván elkapta őt a karjainál fogva. A pumpa pillanatok alatt felment bennem, hiszen nem csak megfogta őt, hanem a mozgásból, tartásból ítélve is megmondtam, hogy erős és fájdalmas a szorítása. - Engem kell, hogy szeress, engem kell, hogy válassz! 

Szemeim elködösültek az egyre csak növekvő méreg miatt. Naeun engem szeret, engem választott, innentől kezdve nincs miről beszélnünk. A csókja, a szerelme, az egész lány maga az enyém.

-Mit csinálsz? Engedj el! Ez nekem fáj! - kérlelte őt szegény, de úgy nézett ki hiába, Shiwoo szorítása nem akart enyhülni. 

-Akkor is enyém leszel, ha ez lesz az utolsó dolog, amit életem során kaphatok! Nem fog még egy Park gyerek az utamba állni! 

Elkezdett közel hajolni Naeun arca felé, nálam pedig ekkor telt be a pohár. Már így is felhúzott azzal, hogy hozzá nyúlt, de ha meg is meri csókolni, lehet szétszedem előtte. Naeun összeszorított szemekkel várta a nem kívánt csókot, amit soha nem kaphatott meg. 

Mielőtt még Shiwoo ajkai hozzáértek volna az övéihez, tenyeremet közéjük állítottam, úgy akadályoztam meg, hogy bármi is történhessen. Így Shiwoo ajka az én belső kezemmel találkozott, a fura érzésre pedig kipattantak a szemei. Jelenlétemtől megdöbbent, ezt kihasználva pedig fejénél fogva durván ellöktem, ami miatt a földre huppant. 

Azt látva Naeun a hátam mögé állva, átkulcsolva karjait a derekamon várt. Légzése nehézkes volt, mintha a sírás fojtaná vissza, fejét a hátamba fúrta. 

-Most mondom el neked utoljára. - néztem le a fiúra dühösen, aki hasonló arckifejezéssel nézett rám vissza. - Egyszer. Csak egyszer lássalak meg ismét Naeun közelében, garantálom hogy nem éled meg a másnapot. Kerüld el őt messzire, még csak rá se nézz! Hozzá se szólj, tégy úgy mint aki nem ismeri. Mert még egy ilyen, és ha kell elintézlek jó hangosan, ha kell, akkor egyszerűen, és némán. - szűrtem ki a fogaim között, mire Shiwoo kelletlenül bólintott, feltápászkodott, leporolta magát és elkullogott. 

Én csak álltam egy helyben, és vártam, mi fog történni. Naeun csak ölelt tovább, szorosan, mire elmosolyodtam, és kezemet a kézfejére helyeztem. 

-Sajn...

-Ne! - szólt rám, mire elhallgattam. - Csak ne beszéljünk most. Mint régebben is tettük. - motyogta a hátamba, mire nevetve bólintottam. Lehámoztam magamról, és szembe fordultam vele. Felnézett rám, és mivel erre kért, nem szóltam hozzá, de azért fejben üzentem neki.

"Szeretlek"