A néma srác ablaka(JM) ~ Befejezett

22.rész

Az új legjobb barátom az ágyam lett. Én nem hagytam őt magára, és ő is ölelt engem addig, ameddig csak szükségem volt rá. Napokig ki sem mozdultam belőle, csak akkor, mikor már majdnem az éhenhalás szélén álltam, vagy a fürdőszobába mentem. Nyomott hangulatomat még tetézte, hogy eszem ágában sem volt kihúzni szobám függönyét, így nem elég hogy egyedül voltam, még sötét is volt. A szüleim nagyon aggódtak miattam, de mondtam nekik, felesleges, majd csak összevakarom magamat...valamikor biztosan. 

-Naeun, gyere le, valaki vár rád! - szólt fel egyik délelőtt anya, mire felkaptam a fejemet. Jimin lenne az? Talán meggondolta magát, és rájött, hogy minden amit mondott, hatalmas hülyeség volt, és szükségem van rá? Vagy döntött, és inkább nem akar már engem a barátnőjének? 

Kapkodva összevakartam magamat, és lesiettem a lépcsőn, de türtőztetnem kellett magamat, hogy ne látszódjon rajtam az izgalom és a feszültség. Azonban hiába nézelődtem Jimin után, se híre, se hamva, egyszerűen nem volt sehol. Akkor meg ki jöhetett hozzám? 

-Szia! - suttogott valaki a fülembe hátulról, mire én megugrottam. Ijedten fordultam hátra, viszont amint megláttam, ki áll mögöttem, legszívesebben visszamentem volna kis barlangomba, és ki sem jöttem volna addig, ameddig nem az a fiú vár rám akit én akarok. 

-Mit akarsz? - kérdeztem kicsit sem kedvesen, mert kezdett már nagyon elegem lenni belőle, az örökös próbálkozásaiból, erőszakoskodásából és kevés agyából. Ha megveszi nekem a világ egyik csodáját, akkor sem akarok tőle semmit. Shiwoo félrebillentette a fejét, úgy nézett le rám. 

-Nem nézel ki valami fényesen. - állapította meg, én pedig összeszorítottam a számat, mielőtt olyat mondok neki, amit keservesen megbánok. 

-Nem a véleményedre vagyok kíváncsi. Azt mondd meg, miért nem hagysz már békén? Miért nem hagyod nekem hogy boldog lehessek végre? Annyira jól elvoltam, szerelmesen, minden tökéletes volt, erre jössz te, és tönkreteszed az idilli életemet! 

-Ebből azt szűröm le, hogy a néma gyerekkel összevesztetek. - mosolyodott el, az én szemeim pedig akkorára nőttek, amekkorára csak lehet. Honnan szedte hogy néma? Senki nem mondta el neki, Jimin pedig beszél annyira jól, hogy ne lehessen észrevenni. 

-Gyere velem. - ragadtam meg a karját, és egyenesen hátra vezettem a kertbe, ha esetleg megütném, vagy neki rontanék, akkor legalább puhára essen. - Hogy érted amit most mondtál? 

-Mit? 

-Honnan szedted, hogy Jimin néma volt? - kérdeztem türelmetlenül. - Mi nem mondtuk el neked, őt pedig korábbról nem ismerhetted. 

-Nem tudsz te semmit! - csattant fel hirtelen, mire elhallgattam. Soha ilyen hangnemben nem beszélt velem, ez pedig megijesztett. - Pontosan tudom, mi történt vele, a testvérével! Pontosan tudom, és örülök neki! 

-Te normális vagy? - kiáltottam rá már én is, hiszen ez sok volt. - Meghalt a testvére! Meghalt, és majdnem ő is a rengeteg fájdalom miatt! Neked pedig van merszed és pofád azt mondani, hogy örülsz neki? Hát ember vagy te? - tártam szét a karjaimat. 

-Igen! Képzeld el, és emiatt nekem is vannak érzéseim! - mondta dühösen. - Tudod te nekem milyen érzés volt, mikor apám minden nap hazaállított, és elmesélte nekem, hogy a kollégájának a fiai mennyire jó tanulók, mennyire jóképűek? Hiába tepertem, hiába tanultam, hiába sportoltam és mozogtam hogy én is jó alkatú lehessek, még akkor is Jimin és a hülye testvére volt a példa! Elegem volt! Elegem! Én vagyok az apám fia, nem ők, engem kellett volna szeretnie! Életem legjobb napja volt, mikor hazajött és elmesélte a szomorú híreket! Hogy az a gyerek már halott, az öccse pedig egy érzelmi roncs! Végre nyertem, végre figyelmet kaptam, és erre ismét itt áll, velem szemben, fölényesen, mert megkapott Téged! Évekig nem tudtalak rávenni arra, hogy a barátnőm legyél, ő meg kevesebb mint három hónap alatt az ujja köré csavart! Nem veszíthetek megint! - lépett hozzám, és dühösen, erősen megragadta a karjaimat, hogy ne tudjak mozdulni. - Engem kell hogy szeress, engem kell hogy válassz! 

-Mit csinálsz? - próbáltam meg szabadulni. - Engedj el! Ez nekem fáj! 

-Akkor is az enyém leszel, ha ez lesz az utolsó dolog, amit az életem során kaphatok! Nem fog még egy Park gyerek az utamba állni! 

Vészesen és gyorsan hajolt hozzám, szemeit lecsukva, ajkait csücsörítve. Hiába akartam menekülni, nem engedett, még a fejemet is hiába forgattam. Jimin még nem szakított velem, ha ezt most megteszem, az megcsalásnak számít! De én nem akarom őt megcsalni, az ő ajkait, az ő ölelését, az ő szerelmét akarom! 

Csukott szemekkel, összeszorított ajkakkal vártam, mi fog történni, és sírni akartam. Ha ezt esetleg Jimin meglátja, vége mindennek, azt fogja hinni, hogy már tényleg nem szeretem, és akkor mit kezdek én nélküle? 

Viszont Shiwoo ajkai soha nem érték el az enyémeket.