A néma srác ablaka(JM) ~ Befejezett

24.rész

-Sajnálom. - nézett rám Jimin, mikor kézen fogva a szobája felé igyekeztünk. - Hallgattam mások sértegetéseire, és hagytam, hogy hülyeségekkel tömjék a fejemet. Nem gondoltam arra, hogy neked mi a jó, vagy te hogy érzed magad, csak azzal foglalkoztam, hogy nekem mint mondtak. Ígérem, innentől kezdve ha bármi is lesz, elsőnek veled beszélem meg. Most már tudom, hogy tökéletes vagyok a számodra, szeretjük egymást és csak ez számít. 

-Szóval azt gondolod, tökéletes vagy nekem? - nevettem fel, a karjának dőlve. 

-Nem gondolom, tudom. Nálam jobb partid nem is lehetne, egy főnyeremény vagyok a számodra, egy jackpot. 

-A legdurvább, hogy ez mind igaz. - vigyorogtam szélesen, miközben hagytam hogy egy puszit nyomjon az arcomra. - Jól jártam veled. 

-Van neked egy meglepetésem. - váltott hirtelen témát, mire érdeklődve pillantottam rá. - Nem egy nagy dolog, de szerintem tetszeni fog. Nagyon személyes. 

-Kíváncsi vagyok. - mosolyodtam el, mert tényleg érdekel, mit csinálhatott a számomra. Amint felértünk a szobájába, óvatosan leültetett az ágyra, és nekem hátat fordítva, a szekrényén kezdett el matatni. Próbáltam kukucskálni, már amennyire lehetett, de nem láttam mit csinál. 

Majd megfordult és felém sétált. Leült mellém és a kezembe adott egy kisebb könyvet. Kicsit régies stílusa volt, mintha évszázadokkal korábbról maradt volna meg, de látszott rajta, hogy egyébként vadonatúj. 

-Mi ez? - simítottam végig a fedelén. 

-A mi történetünk. - suttogta közvetlenül a fülembe, amitől végigfutott a hideg a gerincemen. - Nyisd ki. - fogta meg a kezemet, és így közösen lapoztuk fel a kis könyvet. 

"Szia" - írta az első kis papír, nekem pedig hevesen kezdett el dobogni a szívem, ahogyan megláttam azt a kis szót. 

-Ez az első találkozásunkkor volt, igaz? - néztem rá, mire nevetve bólintott. 

"Nagyon szép neved van. Tetszik." 

-Nem ez volt az első, amit a köszönés után mondtál. - mosolyogtam, hiszen az én emlékeimben másképp élt a sorrend. 

-Csak a fontos, illetve szép darabokat válogattam bele. - nézte a lapot.

"Igen. Rád vártam." 

-Sokat vártam rád. - szólalt meg Jimin. - Mindig lestem, mikor érsz haza, minden mozdulatodat, mert addig sem éreztem magamat egyedül. Már akkor vártalak vissza, mikor még csak kitetted a lábad a házból. 

-Képzeld el. - fordultam felé. - Hogy én is. Még akkor is, mikor Jiwonnal voltam a városban, és még kényelmetlen is volt, mert rosszul éreztem magamat, hogy a barátnőmmel töltöm a napot, de a fejemben te vagy. 

"Hiányoztál" 

"Nem szeretnék találkozni veled" 

-Ez egy hatalmas hazugság volt. - nevetett fel mellettem. - Igazából majd meghaltam azért, hogy élőben is beszélhessek veled, hogy érintkezzünk valahogyan, de túlságosan féltem attól, mit fogsz szólni, ha rájössz, én nem beszélek. Persze később kellemeset csalódtam, de tudod mégis, akkor nem úgy éltem meg.

Óvatosan letettem a könyvet oldalra, hogy kezeim közé foghassam az arcát. 

-Különleges voltál számomra az első pillanattól fogva. Tudod...akkor is szeretnélek, ha nem beszélnél, ha csak írás segítségével tudnánk kommunikálni. Bármilyen nyelvet hajlandó lennék megtanulni, csak hogy veled lehessek. - néztem mélyen a szemeibe. 

-Szeretlek. - suttogta közénk, majd óvatosan ledöntött az ágyon, és ajkaimra hajolt. Mielőtt még megcsókolhatott volna, gyorsan válaszoltam neki. 

-Én is. - mosolyodtam el, majd végre összeértek ajkaink.