A néma srác ablaka(JM) ~ Befejezett

20.rész

-Oké, egyezzünk meg. - néztem Jiwonra. - Vagy rövid, vagy vékony. Megveheted ezt a rövidet, de az anyaga legyen rendes, vagy pedig ezt, aminek vékony az anyaga, viszont van egy hossza. Nem engedek többet, nem nézhetsz ki úgy, mint egy utcanő. 

-Jól van! - tárta szét a karjait tehetetlenül barátnőm. - Legyen a rövidebb. 

-Megbeszéltük. - mosolyodtam el, és visszatettem a helyére a másikat. Már csak a megfelelő méretet kell megtalálnia, és ebben a boltban végeztünk is. Körbenéztem, hogy merre van Jimin, hiszen már feltűnt, egy ideje nincs a közelemben. Shiwoo sem volt a láthatáron, ami egyébként nem érdekelt volna, de ismerve a viselkedését, tartottam attól, esetleg miatta ment el Jimin. 

De mintha meghallotta volna a gondolataim, előbukkant az egyik állvány mögül, úgy lépkedett felém. Végignéztem rajta, ahogy lezserül közeledett, és boldogan tudatosítottam magamban, hogy ez a helyes, jóvágású fiú engem fog megkörnyékezni, mert hát az én barátom. Viszont ahogy arcára vándorolt a tekintetem...nem is tudom, olyan furcsa volt. Nem így nézett ki még egy olyan fél órával korábban, szóval tudtam, hogy valami történt vele, amíg távol volt tőlem. Amint mellém ért, karjait átkulcsolta a derekam körül és lehajolva megölelt. Fejét vállamra hajtotta, úgy szólt hozzám. 

-Nem érzem jól magam, felhívom anyát hogy jöjjön értünk. - suttogta, és már a hangján is hallottam, hogy erőtlen, tényleg rosszul lehetett. 

-Rendben, már pont végeztünk. - toltam el magamtól, hogy rá tudjak nézni. Kezemet homlokára vezettem, majd arcára, tapogatva, hátha esetleg meleg lenne. 

-Fáj valamid? - faggattam, miközben vizsgáltam amennyire tudtam. - Beteg vagy? 

-A szívem. - hajtotta le a fejét, én pedig nagyon megijedtem. 

-Mi az hogy a szíved? Ne menjünk inkább orvoshoz? - vizslattam őt aggodalommal megtelve. - Ez nem valami játék Jimin, mit kezdek veled ha valami bajod esik? 

Halkan felnevetett és ujjait rákulcsolta az enyémekre. Felemelte összegabalyodott kezeinket, majd egy puszit nyomott a kézfejemre. 

-Nem abban az értelemben fáj, ahogyan te gondolod. - mosolyodott el keserűen, majd elengedve otthagyott a gondolataimmal együtt. Értetlenül és szomorúan néztem utána, mert nem tudtam ezt most hogy értette. Megbántották volna? Vagy eszébe jutott a testvére és az zavarja most megint? 

Jiwon kilépett a próbafülkéből, kezében a megfelelő ruhával. Ennek most kifejezetten örültem, hiszen minél hamarabb ki akartam menni a boltból, hogy Jimin mellett lehessek. Zavart, hogy nem tudtam mi bántja, és az is, hogy így nem tudtam neki segíteni. 

-Menjünk, mert Jimin nincs jól. - tájékoztattam barátnőmet a fejleményekről. - Az anyukája szerintem nemsokára itt lesz. 

Jiwon megértően bólintott, bár láttam rajta, neki is a szívén van barátom sorsa, szerintem nagyon megkedvelte, ami ritka, Jiwon válogatós emberek terén. Valahonnan Shiwoo is előkerült, és habár szemeit le nem vette rólam, engem kicsit sem foglalkoztatott a jelenléte. 

Egy cél lebegett előttem, mégpedig az, hogy megtaláljam a barátomat és hazakísérjem, hogy otthon kifaggassam a problémájáról. 

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Csendben üldögéltünk az autó hátsó ülésén. Jimin valamiért nem szólt hozzám, a gesztusaimmal szemben elutasító volt, és láttam rajta hogy rendkívül bántja valami. Fejét az ablaknak döntötte, úgy figyelte a mellettünk elsuhanó tájat, az üvegből pedig láttam a tükörképét. Szemei üresek voltak, valamin nagyon nagyon gondolkodott, szerintem nem érzékelte azt sem, hogy mi folyik körülötte.