Az élet amit Tőle kaptam (+18 - ChanBaek) ~ Befejezett

Ugye jól döntöttem?

Chanyeol pov.

A napok eszméletlen gyorsasággal pörögtek. Szinte majdnem minden nap együtt voltunk Baekhyunnal ha más nem, csak pár percre, és ez alatt rengeteg mindent megtudhattam róla. Az apró kis részletekkel csak még jobban magába bolondított. Akármit csinált az úgy volt jó. Nem tudott ártani másoknak, még szándékosan sem és ez a kedves, törődő énje volt az, ami miatt végleg bátran ki tudtam jelenteni, hogy igenis beleszerettem. Nem csak egy fellángolás, nem csak a testét akartam, hanem mindenét. Habár két hónap eltelt, mégis úgy érzem ez semmire sem volt elég. Annyi minden rejtőzik még benne, amit nem mutatott meg, amiről nem tudok. Minden egyes alkalommal megtudok róla valami újat, amitől csak még kíváncsibb leszek rá. Azon a napon is, minden olyan volt, mint az összes többi, csak este részt kellett vennem egy rém unalmas partin. Utálom ezeket a felesleges jópofizásokat, amikor mindenki mindenkivel nyájas, de az első adandó alkalommal lenézi és kibeszéli az embert. Undorítóak ezek az emberek, akik azt hiszik jobbak másoknál, csak mert van pénzük. A nagy részük még csak nem is tesz érte semmit, hiszen apuci vagy anyuci irányítja a céget, ők pedig elélnek a pénzből, amit ezáltal kapnak.

- Mehetünk? – Lép be az irodámba Suho, mivel már a parti előtt nem mentem haza, így ő is bent maradt a cégnél. –

- Igen. – Igazítom meg nyakkendőm és egy utolsó pillantást vetek magamra az egész alakos tükörben. –

- Nem tudod, Baekhyun holnap jön Yixinghez?

- Úgy tudom jön, igen. Miért?

- Holnap lesz Yixing születésnapja, és péntek lévén szeretném, ha átjönnétek megünnepelni. Jó ég, gyere ide! – Int magához, majd egy gyermeki mosollyal az ajkain nyúl igen csak csálé nyakkendőmhöz. – Még mindig nem tanultad meg megkötni? Én már alsó középiskolában tudtam...

- Nem volt rá szükségem... Mindig megkötötted te, mostanában pedig Baekhyun is sokszor megcsinálta. – Vontam meg a vállam. – Képes vagyok elvezetni egy vállalatot, de képtelen vagyok megkötni a nyakkendőm... Baek mindig ezzel piszkál... - Kuncogok fel a pár nappal ezelőtti emlékre, mikor egy megbeszélésem volt a kínai partnereinkkel és szintén meggyűlt a bajom ezzel a kis vacakkal. –

- Ezek szerint szükséged sincs rá. Ha Baek mindig megcsinálja... - Vigyorodik el ellépve előlem az ajtó felé indulva. – Tényleg, most akkor tulajdon képen mi is van köztetek? Megfektetted már? – Kérdez rá olyan faarccal, mintha csak a holnap reggeliről tárgyalnánk. –

- Tessék? Dehogy! Suho! – Nézek rá hitetlenkedve. -

- Ohh, pedig szinte biztos voltam benne. Ezek szerint Yixing nyert. – Motyogja el a végét. –

- Ti komolyan fogadtatok erre? – Képedek el, miközben beülök a mai sofőröm mögé, hisz ma biztos, hogy inni fogunk. –

- Hogy? Ja, igen... De most neked hála, jövök egyel Yixingnek... Ha tudnád milyen furcsa szokásai vannak bizonyos téren. - Sóhajt fel gondterhelten, mikor beül mellém és elindulunk a parti helyszínére. –

- Ohh... Hát elnézést! – Nevetek fel hangosan, mire ő is csatlakozik hozzám. –

- Uraim megérkeztünk! – Fordul hátra a sofőr jó fél óra autókázás után. –

- Kösz, Gongki, akkor majd hívunk, ha jöhetsz értünk. – Száll ki egyből Suho, mikor megköszönve én is követem. –

- Nem vagyok oda ezekért a puccparádékért. Szívesebben lennék otthon... Vagy Baekhyunnal – Sóhajtok fel megigazítva zakóm magamon. –