Az élet amit Tőle kaptam (+18 - ChanBaek) ~ Befejezett

Szöul, Szabadság utca 47.

Baekhyun pov.

Miután Chanyeol elment valójában tényleg tartottam tőle, hogy Seungwoo pipa lesz rám, de szerencsére csak kissé megdorgált, hogy máskor figyeljek oda és örül, hogy legalább nem a főnökét öntöttem le. Bár megjegyezte, hogy azért vicces lett volna, min én is felnevettem, hisz tényleg kíváncsi lettem volna a colos arcára. De nem akartam őt magamra haragítani, mivel rettentően örülök, hogy szereztem egy olyan barátot, mint ő. Pedig ennek a valószínűsége 1 a millióhoz volt nagyjából, hisz azért hívott meg ebédelni a találkozásunk más napján, mert szimpatikus volt neki a viselkedésem. Ebből is látszik, hogy a felsőbb réteg már egy teljesen más világ. Nálunk ez kiskoromban is teljesen egyértelmű volt, hogy a vendégekkel kedvesen bánunk és kiszolgáljuk őket. De ennek csak örülök. Alig várom, hogy elmesélhessem végre Kyungsoonak is.

- Baekhyun, ugye nem felejtetted el, hogy hétfőn orvoshoz megyünk? – Oltja le a nagy lámpát a szobában, így már csak a két kis olvasólámpa ad némi fényt. –

- Nem, 9-re, ha jól emlékszem. – Pillantok fel a könyvből, amit épp olvasok. Guillaume Apollinaire. Az 1900-as évek francia irodalmából az egyik kedvencem, most is éppen Alcools című verseskötetét lapozgatom, habár már számtalanszor végigolvastam.

- Biztos nem szeretnél inkább új könyveket, mint hogy mindig ezeket a régieket bújod? – Kérdez rá a már számtalanszor feltett kérdésre. –

- Igazából de, mivel végre kiárúsítják Madame de La Fayette regénye a La Princesse de Clèves eredeti nyelven megjelent első kiadásának első példányát ami megjelent Koreában. – Lelkesedek be egyből, minek köszönhetően halkan felkuncog. –

- Akkor mit szólnál, ha holnap elmennénk és megpróbálnánk megvenni? Közben megsétáltathatjuk Mongryongot is, hisz itt a lakásban nincs túl nagy mozgástere. Van kedved menni?

- Persze! Hogy ne lenne! – Teszem is le a könyvet, hogy kipihenhessem magam a holnapi napra. Ma már nem akarok írni Chanyeolnak, hisz késő van, nem szeretném zavarni, majd inkább holnap.

Leoltva a két kis lámpát hajtjuk mindketten álomra a fejünket. Reggel 7:43-kor kipattannak szemeim és bárhogy próbálkozom, nem bírok visszaaludni, így inkább csendben kiosonok Seungwoo mellől, hogy ne ébresszem fel mocorgásommal. Gyorsan letusolok és írok Chanyeolnak, majd nekiállok reggelit készíteni mi ma egy kis tükörtojásból és baconból áll. Miközben sütöm a tojást nyílik a szobánk ajtaja és egy álmos tekintetű épp haját túró Woo csoszog ki a konyhába.

- Jó reggelt, régóta fent vagy? – Kapcsolja be a kávéfőzőt, hogy egy koffeinbombát juttathasson a szervezetébe. –

- Háromnegyed nyolckor keltem, már alig várom a mai napot! – Pörgök fel mintha épp én ittam volna meg vagy 30 adag kávét. – Gyere, pont kész a reggeli. – Teszem le a tányért az asztalra, mire rögtön lecsap.

- Nahát, ez megint isteni lett! – Motyogja teli szájjal. -

- Köszönöm. – Kuncogok fel. – Bár ezen nem sok mindent lehet elrontani. –

Miután megettük a reggelit Seungwoo is lefürdött majd a délelőtt folyamán filmet néztünk, méghozzá a bosszúállók új részét, mit ugye én már láttam Chanyeollal, de mivel tudom, hogy őt is érdekli, így úgy tettem mintha még nem láttam volna. Addig is miközben néztük játszottam kicsit ideiglenes kiskutyánkkal. A film után nekiállok főzni, amíg unokabátyám felmegy és elvégzi a munkát, amit haza hozott, hogy annyival is kevesebb legyen, amikor kedden visszamegy. Ebéd után felöltözünk majd Mongryongot pórázra kötve indulunk neki a városnak. Nagyon élvezem az időt, hisz meleg is van, és végre úgy mászkálhatok kint, hogy biztos nem lesz belőle baj, hisz ha rosszul is leszek, itt van Seungwoo és majd ő segít. Szerencsére semmi baj nem történik, és habár éppen hogy, de sikerült megszerezni a könyvet. Ez miatt kissé késésben vagyunk így sietősebbre vesszük az iramot, de csak annyira, hogy ne legyen baj belőle. Kilenc óra múlt öt perccel, amikor megérkeztünk a magán rendelőbe ahova járok. A nővér épp akkor lépett ki az ajtón majd miután hangosan kimondta nevünket, gyorsan be is siettünk a gépekkel teli helyiségbe.