Az élet amit Tőle kaptam (+18 - ChanBaek) ~ Befejezett

A legjobb nyugtató

Baekhyun pov.

Ahogy sürögtem-forogtam a konyhában, érzetem Chanyeol égető tekintetét hátamon. Amikor a liftben „megcsókolt" egyszerre ezer érzelem járta át a testem. Hihetetlenül meglepődtem, de közben egyfajta melegség járta át az egész testemet. Pont, ahogy a könyvekben írják, amikor a főszereplő szerelmes. De én nem vagyok szerelmes, legalábbis nem tudom, hogy ez az-e. Csak rettentően hálás. Tény, hogy tetszik Chanyeol, mert melyik meleg férfinek ne ő lenne az álom pasija, de akkor is. Nem tudom, hogy milyen érzés is a szerelem, így hogyan is jelenthetném ki biztosra, hogy én az vagyok? Az, hogy bizserget, amikor hozzám ér és melegség önt el minden pillanatban, amikor rám mosolyog, talán csak teljesen átlagos dolog azoknál, akik szívátültetésen estek át... Hiába próbálom tagadni, legbelül tudom, hogy nagyon is tetszett, amit a liftben csinált és szeretném, hogyha nem csak a maszkon keresztül érezhetném ajkai puhaságát, hanem rendesen is, ám nem merem. Nem tudom eldönteni, hogy csak szórakozásból tette-e azt, amit, vagy sem. Habár nem úgy tűnt, mint aki szórakozik, de nem szeretném elrontani a barátságomat vele, ha esetleg mégis. Mikor elkészültem az ebéddel gyorsan bevettem a gyógyszereim is és mivel Suho idő közben már megterített, így csak odavittem a készételt és szedtem mindenkinek. Csendesen ettünk azt leszámítva, hogy Suho és Yixing néha összeszólalkoztak valami otthoni ügyön, de nem figyeltem rájuk túlzottan ugyanis Chanyeol szabad kezével, amivel nem az evőeszközét fogta, lábam simogatta. Lassan simított végig combom elülső részén, amivel teljesen összezavart. Persze, ez lehet baráti törődés is, de szeretnék többet beleképzelni a dologba ennél. Zavaromban rá sem mertem nézni, csak lehajtott fejjel ettem a tányéromon lévő ételt. Mikor mindent megettünk Suho segített elmosogatni, addig Chanyeol és Yixing elintéztek valami céges ügyet szóval kettesben hagytak minket a konyhában. –

- Na és mondd csak, hogy vagy mostanában? – Mosolyog rám mikor már az utolsó tányért is eltette a helyére és megtörölte vizes kezét. –

- Jól, sőt egyre jobban, köszönöm. – Mosolyodok el én is, nekidőlve a konyhapultnak. –

- És Chanyeol? Ő hogy viselkedik? Nem erőszakos veled? – Néz rám őszinte aggódással szemeiben, mire meglepetten pislogok vissza rá. –

- Nem, dehogy! Nagyon kedves és figyelmes. Miért lenne erőszakos? – Sietek utána, mikor elindul kifelé a nappaliba. –

- Csak kérdeztem. – Zárja le ennyivel a témát. – Nagyon örülök, hogy jól érzed magad. Képzeld csak, Mongryong rettentően hiányol. Nézd csak! – Kapja elő telefonját és megnyitva a galériát mutat egy képet a kutyusról. - Az-az egyik pólód, amit a régi házatokból vittünk el. Nem hagyja, hogy elvegyük tőle. Yixing múltkor megpróbálta, de azonnal oda rohant és megugatta. – Kuncog fel, mire elképzelve a jelenetet én is csatlakozok az idősebbhez. –

- Az orvos azt mondta, hogy ha továbbra is így javulok, akkor jövő héten már haza is hozhatom! – Lelkesedek be, mikor ismét arra gondolok, hogy az imádnivaló szőrgombóc ismét velem lehet. –

- Nahát, ez nagyszerű, biztos nagyon várod már! – Mosolyog ő is, mire bólintok. –

- Suho, lassan indulnunk kell vissza a céghez, ha nem szeretnéd az egész éjszakát bent tölteni. – Jelenik meg az ajtóban Yixing mellette Chanyeollal. –

- Ohh, igaz is! – Pattan fel egyből. – Nagyon örülök, hogy nem lett semmi bajod Baekkie és, hogy egyre jobban vagy. Hamarosan találkozunk. – Int mosolyogva, majd Chanyeolhoz lépve tőle is elköszön. Intek Yixingnek köszönés képpen, mit egy mosollyal viszonoz, majd elhagyják a házat. –