Az élet amit Tőle kaptam (+18 - ChanBaek) ~ Befejezett

Randevú

Baekhyun pov.

- Nahát, már el is felejtkeztem Jonggukról! – veszek bele egy pillanatra emlékeimbe.

- Milyen Jongguk? Mit jelent az, hogy eléggé jól néz ki? – fordul most legjobb barátom felé. – Jobban, mint én?

- Hát, ez igazából ízlés kérdése. Ha jól tudom, most egy igen népszerű énekes a tinédzserek körében.

- Na, mutasd csak... - veszi elő telefonját, majd megnyitva rajta a youtube applikációt, kezdi el bepötyögni az előbb hallott nevet. Egyből közelebb húzódom hozzá és szemeim a képernyőre tapasztom, mire egyik kezével átöleli derekam. Megnyitja az első videót és tényleg úgy tűnik, hogy nagyon tehetséges. Nos, az igazat megvallva tényleg nem néz ki rosszul de Channak a nyomába sem érhet. Hirtelen mindenki közelebb húzódik amint énekelni kezd, majd elismerően hümmögnek, mire Chanyeol arcára csak egy féltékeny grimasz húzódik. Olyan édes ilyenkor, hogy kedvem támad tovább piszkálni vele.

- Igazából, tényleg elég helyes – jelentem ki komolyan, miközben óvatosan szerelmemre sandítok.

- Ugye? És láttad a kockás hasát? Itt felhúzza a pólóját, nézd csak! – tekeri vissza Luhan a videót, mire Sehun is láthatóan elhúzza a száját.

- Jó, jó! Elég volt! – zárja le hirtelen telefonját a colos. – Felfogtuk, hogy tehetséges a srác, és be kell vallani, valóban jól néz ki. Neked mi erről a véleményed Baekkie? – pillant felém hatalmas szemekkel.

- Hmm, ahogy mondod. Nagyon helyes férfi lett belőle – húzom incselkedő mosolyra ajkaim, miközben Chanyeol felé fordulok, aki hitetlenül méreget. – Persze nem annyira, mint te – teszem még hozzá, mintegy mellékesen, mire egyből meglágyulnak arcvonásai és egy kisfiús mosolyt villantva dönti fejét vállamra ezzel arcát nyakamba fúrva.

- Pontosan ezt akartam hallani – motyogja bőrömre, mire felkuncogok és hajába túrva kezdem cirógatni a fejbőrét.

- Mondd csak, miért is olyan nagy dolog a hasa? – hallom Sehun elégedetlen morgását, miközben felállva a székről maga után húzza Luhant az ideiglenes szobájuk felé.

- Nem akartam ekkora bombát robbantani – vakarja meg tarkóját barátom. – Most viszont azt hiszem, alszom tovább. Este találkozom azzal a fiúval, és szeretném, hogy ne egy zombiként maradjak meg az emlékezetében – ásít egy hatalmasat végszóra.

- Azért majd egyél, mielőtt elmész – szólok utána aggódóan, mire felkuncog. –

- Igenis, anya – Fordul még hátra, majd magára csukja a szobaajtót.

- Szóval én helyesebb vagyok? – érzem meg Chanyeol kezét a derekamon.

- Még szép – kuncogok fel.

- És akkor sem érdekelne téged, ha esetleg felhívna és elmondaná neked, hogy még mindig beléd van zúgva és azt akarja, hogy a barátja légy?

- Ugyan már Chanyeol. Mégis miért lettél hirtelen ilyen? – ülök vele szembe az ölébe mosolyogva, miközben kezeim átkulcsolom nyakánál.

- Nem hirtelen lettem – motyogja – Egyszerűen csak rettegek attól, hogy találsz valaki jobbat és elhagysz. – hajtja le fejét szomorkásan.

- Ugyan, ki lehetne számomra nálad jobb? Téged szeretlek, úgy ahogy vagy, mindeneddel együtt. Semmit sem változtatnék meg rajtad, még ha lenne rá lehetőségem sem.