Az élet amit Tőle kaptam (+18 - ChanBaek) ~ Befejezett

Csak egy SMS

Chanyeol pov.

Gyorsan rendezve ruhám lépek be az irodába előre rosszat sejtve és mikor meglátom a vöröses hajkoronát az ablaknál nekünk háttal állni, rájövök nem is tévedtem nagyot. Ahogy belépünk, lassan megfordul, majd mikor meglát, szélesen elvigyorodik.

- Chanyeol! Rég találkoztunk. – Mosolyodik el, mire kissé grimaszba rándul az arcom. – Ugyan már, így kell üdvözöni egy évek óta nem látott barátot?

- Mikor voltunk mi barátok, Luhan? – Nézek rá felhúzott szemöldökkel, majd lassan felé lépkedek ám végül íróasztalom mögé lépek, és biccentve egyet az előtte álló szék felé, én is helyet foglalok sajátomban. Suho felismerve a helyzetet magunkra hagy az irodában, ám sziluettjét felfedezni vélem az ajtó előtt, ha szükségem lenne rá vagy néhány papírra, csupán szólnom kelljen. Luhan csak felkuncog, majd arca komolyabbra vált.

- Tudod, miért vagyok itt, Chanyeol. Az apám nem boldog, hogy mindig azt a srácot, Daehyunt vagy kicsodát külditek a közös ügyeink intézésére ugyanis eddig még alig fordult elő, hogy valamit jól csinált volna. „Ha legalább egy szép nő lenne... De nem. Csupán egy ügyetlen félnótás férfi!" Ezek apám szavai, én személy szerint jobban örülök neki, mint holmi ostoba nőcskének. – Könyököl fel asztalomra előre dőlve, mire elhúzom számat.

- Akkor térjünk rá kérlek arra amiért eredetileg itt vagy. – Nyúlok az asztalom szélén elhelyezkedő fekete mappához majd gyorsan fel is lapozom, hogy minél előbb letudjam ezt a találkozást.

- A lényegre térve, apám azt akarja, hogy maradjak Koreában az esetleges később felmerülő problémák megoldásának érdekében. Szóval rengeteg időnk van még, nem kell úgy elkapkodni. – Vigyorodik el becsukva a mappát, én pedig épp hogy csak nem tátom el számat meglepődöttségemben. Megköszörülöm a torkom, majd az előbbinél is komorabb hangvétellel folytatom.

- Én megértem, hogy Te ráérsz, azonban Nekem, még igen sok dolgom van a mai napra, így jó lenne hamar letudni a dolgaim ezen részét. – Nyitom ki újra a mappát, majd nekikezdek az alkalmazottam által elrontott dolgok tisztázásába és javításába. Még hallom ahogy valami „ünneprontó vagy" félét morog, majd ő is komolyabbra veszi a figurát és nekilát a problémák felvázolásának. Három órás tárgyalás és megbeszélés után délután négyre végeztünk is javítással majd egy fél órás finom- és egy tíz perces elég erős utalással, hogy útban van, sikerült kiraknom Luhant az irodámból. Amint kilépett az irodából, már láttam is barátom egy feltételezhetőleg erős, még gőzölgő kávéval a kezében sietősen felém lépkedni.

- Már azt hittem lenyomtatok egy maratoni menetet, és most nem tud lábra állni, ezért nem jön ki. – Vigyorog rám titkárom és lerakja elém a kávét.

- Ha nem lennék totál kifáradva ettől az embertől, most az életedért menekülhetnél. – Nyúlok a pohárért és istenesen meghúzom végig forrázva ezzel a torkom. – Az istenért... - Szisszenek fel és visszacsapom a bögrét az asztalra. Suho túl jól ismeri a kapcsolatunkat Luhannal... Mindketten gazdag családban, folyamatosan figyelő szemek és nagy elvárások között nőttünk fel melyekben nem igazán szerepelt az, hogy nem feleséget, hanem esetleg „férjet" válasszunk magunknak. Egy véletlen folytán derült ki egymás számára, hogy mindketten a férfiak társaságát keressük, így olykor-olykor összejártunk kisegíteni egymást különböző testi vágyaink kielégítésében, ám ennek már 3 éve véget vetettünk. Be kell vallani akár mennyire is idegesítő személyiségű Luhan, jó teste van. Legalább annyira, mint a kis Baekhyunnak... Mi? Dehogy... Hogy jött már megint ide Baekhyun? Meg fog engem őrjíteni, hisz alig ismerem...