Az élet amit Tőle kaptam (+18 - ChanBaek) ~ Befejezett

Új élet

Habár az elején megterhelő volt a hirtelen 8 órás rohangálás a vendégek között, de azt hiszem 3 alatt sikerült hozzászoknom. Dr. Kimmel állítása szerint nagyon jól és én is észrevettem már magamon, hogy könnyebben beszélek a történtekről mint előtte, valamint kevesebbszer gyötörnek rémálmok is. Luhannal és az új barátommal, Daehyunnal, azóta többször is találkoztam és elég szoros kapcsolatba kerültünk, mind a hárman. Egy közös piknikezés alkalmával volt esélyük megismerni egymást, és mint kiderült, már találkoztak egyszer valahol Kínában, aminek nagyon örültem, mert így legalább nem voltak teljesen idegenek egymásnak. Kyungsoo az elmúlt időben rengeteget telefonált mert iszonyatosan aggódott értem, de mindig megnyugtattam, hogy semmi gond nincs és eszébe se jusson hazajönni. Akár mennyire is próbáltam magam elfoglalni mindennel, de tényleg mindennel, akkor sem tudtam teljesen kiverni a fejemből Chanyeolt. A lakásból már akkor szombaton átköltöztem a kávézóba, így egy SMS-ben tudattam a tulajdonossal, hogy nyugodtan visszaköltözhet, amire válaszként, csak megkérdezte, hogy hogy vagyok. Habár válaszoltam neki, de én nem érdeklődtem felőle, nem szerettem volna még tovább fájdítani egyikünk szívét sem. Minjivel alapvetően nagyon jól kijöttünk és a nővére, Sooyoung is hihetetlenül barátságos. Sokszor főztem együtt velük, így rengeteg új fogást tanultam.

- Baekkie, most jelentkeztek be estére, egy kis céges vacsorára, nyolc főre. Nem lesz nagy banzáj, és nagyjából 10-ig maradnának. Tudom, hogy későn szólok, ezért nem is kötelezlek arra, hogy maradj, de nagyon hálásak lennénk, ha tudnál nekünk segíteni – néz rám kérlelőn főnököm, mire csak mosolyogva bólintok.

- Igazából nem terveztem semmit mára, szóval rendben. Milyen cég jön? – kérdezek rá, miközben a tálcámra pakolom a két jegeskávét és egy jeges americanot.

- A Park Enterprisetól jönnek, de nem tudom, hogy kik. Itt a szemben lévő étterem mögött az a nagy épület az – kezdi lelkesen magyarázni, mire egy pillanatra megfagy az ereimben a vér. Szuper. Nem baj, Baekhyun, lehet, hogy ő pont nem jön. Csak néhány munkatársa fog esetleg egy kis ünnepet tartani, vagy nem tudom. De nagyon remélem, hogy csak erről van szó. Miután kivittem a kávékat, visszasietve a pulthoz ülök fel az egyik szemben lévő székre, majd fejem kezembe támasztva kezdem figyelni, ahogy Minji a pulton szöszmötöl valamivel.

- Mi a baj, Baekhyun? Nagyon csöndbe vagy – vigyorodik el a lány felemelve fejét.

- Csak fáradt vagyok – rángatom vissza magam a valóságba.

- Pedig ma még nincsenek is olyan sokan – les mögém meglepetten. Igaza van, a három vendégen kívül, akiket most szolgáltam ki, csak egy idős házaspár és egy középkorú férfi van, akik már egy ideje nem rendeltek semmit.

- Tudom, csak valahogy olyan nyomott a hangulatom.

- Kóstold meg ezt – teszi elém hatalmas mosollyal a nagy tál, akármit. Fogalmam sincs, hogy mi ez, de rosszat tőle még nem ettem, szóval egy hatalmas mosollyal kapok be egy falattal.

- Mmm Minji ez valami mennyei! Mi ez? – kérdezek rá, miközben élvezem az ízeket.

- Ez, kérlek szépen Melanzane alla parmigiana. Egy olasz ételkülönlegesség, igazából semmi nincs benne, csak parmezán, paradicsomszósz és olvasztott sajt, meg egy-két fűszer – kuncog fel.

- Ettől függetlenül ez isteni! – mutatom fel hüvelykujjam, miközben egy újabb falatot helyezek a számba.

- Örülök, ez lenne az egyik fogás, amit este a napi menü alatt csinálni szeretnék, ha jönnek a cégtől. Szerinted ízleni fog nekik? – kérdez rá miközben ő is falatozni kezd az étel maradékából.