Az élet amit Tőle kaptam (+18 - ChanBaek) ~ Befejezett

Új barátok

Baekhyun Pov.

- Szeretném, ha mostantól minden ilyesmit és minden furcsa szokásod elmondanál nekem. Jobban meg szeretnélek ismerni Park Chanyeol - hiszek neki, mert érzem, hogy nem hazudott. Hiszen egyetlen korábbi tette sem utalt arra, hogy bármi is lenne közöttük Luhannal, vagy, hogy esetleg az útjában állnék bárminek is kettejük között.

- Például szeretem, ha ezeket, - emeli ajkaihoz csuklóm és egy, egy apró puszit hint rá. - összekötözhetem, vagy esetleg ki, az ágytámlához - vezeti rám félve tekintetét, de nem mondok semmit, csak kissé kipirulva várom, hogy folytassa. - Az is beindít, ha csak nézlek téged, ahogy... nos, tudod. Ahogy magaddal játszol. - harapja be alsó ajkát. Atya ég, ez valami iszonyatosan szexi. Mikor elképzelem, hogy nézi, ahogy kiverem magamnak, rettentően zavarba ejtő, de valahogy mégis megmozgat bennem valamit. Azaz éhes tekintet, ahogy most rám néz, és ahogy beharapja az ajkait, egyszerűen túl sok. Legszívesebben most azonnal valóra váltanám az egyik vágyát és magamhoz nyúlnék. Biztos az is rátesz, hogy már hónapok óta nem tudtam magam kezelésbe venni, na meg mostanában Chanyeol is a feje tetejére fordított bennem mindent. - Baekhyun, figyelsz? Ez már túl sok? - simít aggódóan arcomra, mire rájövök, hogy kissé elkalandoztam, így megrázva fejem pillantok rá kérdőn.

- Nem, dehogy, csak elgondolkodtam. Mit is mondtál? - mosolyodom el, hátradőlve az ágyon nyújtózva egyet.

- Ha fáradt vagy, folytathatjuk este is - dől mellém megtámaszkodva a könyökén fejem mellet, úgy nézve le rám.

- Dehogy, jól vagyok, tényleg csak elgondolkodtam - az órára tekintek, ahol már javában fél kilenc múlt, még jó hogy egész napra megkaptam az adagom a kórházban a gyógyszerből, hiszen most rendesen ki is ment a fejemből. - Szóval? - húzom fel szemöldököm oldalra fordulva szembe nézve vele.

- Az is beindít, ha hangoskodsz. Mármint szex közben. Szeretem hallani, ahogy a partnerem hangosan nyög, és nem mindig vagyok gyengéd, szeretgető - eléggé elvörösödök, hiszen az, hogy kiengedjem a hangom... Ameddig Seungwooval laktunk sosem mertem, mert vagy otthon volt, vagy pedig féltem, hogy a szomszédok meghallják, de ha belegondolok, hogy már akkor sem tudtam visszafogni, amikor csak csókolgatta a nyakam, azt hiszem ezt a dolgot is kipipálhatnánk a listáján. Kezem ajkaira tapasztom, mielőtt folytatná, és valami olyasmi történne lent a nadrágomban, amire jelenleg nem állok készen.

- Jójó, értem. Azt hiszem ennyi egyelőre elég lesz - bújok mellkasába, mire hajamba túrva nevet fel. - Kíváncsi voltam meddig bírod, de a javát még nem is tudod - harap rá fülcimpámra, mire kissé megnyikkanok. - Oh, úgy látom az egyik ponttal nem lesz gond - vigyorog idegesítően mikor morcosan nézek rá.

- Inkább azt mondd el, hogy vannak-e még messze élő, beléd zúgott régi „pajtásaid" - terelem gyorsan a témát elvörösödve.

- Én úgy tudom, hogy nincsenek - látom szemeiben, hogy őszinte, így megkönnyebbülve sóhajtok fel.

- Akkor jó. Nem vagyok benne biztos, hogy mindkettejükkel fel tudnám venni a versenyt.

- Ohh, Bakkie. Te bárkivel felveszed a versenyt - mosolyodik el tipikus lehengerlő Park Chanyeol mosolyával.

- Remélem ez így is marad - kuncogok fel kezem arcára simítva, közelebb húzva egy apró puszira.

- Ha csak rajtam múlik, akkor örökké - mosolyog ajkaimra, majd nyom még egy apró puszit a szám sarkában és felül. - Most, hogy ezt megkoronázzuk, mi lenne, ha velem fürödnél? - húzogatja szemöldökét kajánul vigyorogva.