Az élet amit Tőle kaptam (+18 - ChanBaek) ~ Befejezett

A papírok

Baekhyun pov.

- Nem. Tudják, hogy nálunk van... Igen, azt akarták - mormogja idegesen a kis készülékbe, mire kérdőn pillantva rá állok fel az ágyból és mögé sétálva kulcsolom össze hasánál kezeim. Kissé megugrik, mikor hozzá simulok, de amint hátra fordul, egy lágy mosoly szalad végig arcán. – Igen, most leteszem, majd még beszélünk – nyomja ki a kis készüléket, és megfordulva ő is magához ölel.

- Mi volt ez? – kérdezek rá suttogva, nehogy felébresszem legjobb barátom édes szuszogásából.

- Hm? Mire gondolsz? – játssza az ártatlant, mivel egyértelművé teszi számomra, hogy nem szeretné, ha tudnék róla. Egyből beugrik, amikor Seungwoo a nappaliban telefonált valakivel, feltehetőleg Junhonggal, ameddig azt hitte, hogy alszom, mire arcomról leolvad a halvány mosoly, és kezem is lecsúsztatom derekáról.

- Akkor mindegy – rázom meg fejem csalódottan, majd visszaindulok az ágyhoz, hogy beburkolhassam magam a puha, meleg paplanba.

- Ne, Baek! Sajnálom, figyelj – kapja el csuklóm, és húz vissza magához egy ölelésbe. Hangosan sóhajt egyet, majd kissé lehajolva fejét nyakamba fúrja. Az érzéstől egész testemben átjár a jóleső borzongás, mire kezem hajába csúsztatom. – Bocsánat – húzódik el, mire megrázom a fejem. – Ez csak... A papírok, amiket kerestek... Ezt így egy kicsit bonyolult elmagyarázni. Holnap, ha jobban leszel, majd megmutatom, rendben? – lép elém végül állam alá nyúlva, így felemelve fejem, mire csak lágyan elmosolyodva bólintok.

- Most aludjunk, álmos vagyok! – ragadom meg kezét és húzom vissza a puha matracra, mire közel húzódva hozzám szinte teljesen nekem simul. Homlokát enyémnek dönti, és úgy figyeli csillogó szemeim. – Mi az? – suttogok mosolyogva, mire csak egy hatalmas mosolyra húzva ajkait löki fel magát, majd felém magasodva támaszkodik meg alkarján a fejem mellett, ezzel csapdába ejtve végtagomat.

- Csak örülök, hogy végre visszakaptalak – néz le rám mosolyogva, majd lehajolva egy érzéki csókot lehel ajkaimra. – Soha többet nem engedlek ki a kezeim közül – nehezedik rám, fejét nyakamba fúrva, apró csókokat hintve rá.

- Channie! Soo is itt van – túrok hajába, miközben egyik kezem mellkasára csúsztatva próbálom eltolni kissé magamtól.

- Épp ez a baj – sóhajtja bőrömre, mire halkan felkuncogok.

- Mégis mi történt köztetek? – emelem el arcát, hogy szemeibe nézhessek, de válasz helyett, csak egy apró puszit kapok ajkaimra.

- Örülnék, ha nem a szemem előtt tennéd magadévá a legjobb barátom. Köszönöm – jelenti ki igen csak nyűgösen Kyungsoo, miközben az oldalánál meglökve teríti el szerelmem, majd egyből közelebb húzódva egyik lábát valamint kezét átveti háton fekvő testemen, mire felnevetek.

- Kyung, mikor lettél ilyen kis méregzsák? – fordítom felé fejem, mire megérzem szerelmem lábát és kezét is testemen. – Ahh... Srácok, én is szeretlek titeket, de összenyomtok! – engedem ki a levegőt, mi eddig tüdőmbe volt egy fáradt sóhajjal.

- Akkor vegye le rólad a lábát ő! – bök fejével Chanyeol barátom irányába. – Én vagyok a párod!

- Még mit nem! Én ismertem előbb! – ráncolja szemöldökét, miközben az óriásom lábát kezdi letolni rólam, kezeivel.

- Nem gondolhatod komolyan! – kezdi kezeivel az ellenkező irányba lökdösni barátom felsőtestét.

- Na, jó, állj! – emelem meg kissé a hangom, mire mind a ketten lefagynak. – Először is, nem vagyok tárgy, hogy veszekedjetek rajtam. Másodszor pedig, mindkettőtök lába nehéz, szóval örülnék, ha lemásznátok rólam! – simítom kezem térdükre, és finoman meglökve ösztönzöm őket az első mozdulatokra, mit szerencsére természetesen megtesznek. – Köszönöm, így már sokkal jobb – lélegzek felszabadultan, miközben egyik kezem Sooéra, a másikat pedig Chanyeoléra csúsztatom. – És most szeretném, ha aludnánk, ugyanis álmos vagyok. Egy hangot sem szeretnék meghallani!