Az élet amit Tőle kaptam (+18 - ChanBaek) ~ Befejezett

Mint egy gyerek

Mielőtt belekezdenék, gondolom észrevettétek, hogy a történet új borítót kapott. Ezt a csodát k_lianna4 készítette, akinek nagyon hálás vagyok érte! Még egyszer köszönöm! <3

Baekhyun pov.

Miután végignéztem a híradót, még mindig szinte sokkos állapotban próbáltam kiverni a fejemből, hogy bármi köze lenne Seungwoonak ehhez az egészhez. Inkább elterelvén gondolataim kezdek takarítani az egész házban. Sietősre veszem a dolgot, hogy minél jobban kifáradjak. Mikor Chanyeol hív, pont végeztem mindennel, így a kanapéra huppanva beszélek vele. Mire leraktam igen csak elálmosodtam, a sok ugrálás megtette a hatását, így egy pokrócot és egy párnát kihozva a szobánkból dőlök le kicsit az ülőalkalmatosságra. Épp felébredek és nagyot nyújtózok, mikor hangos kopogásra leszek figyelmes. Ekkor beugrik minden és hirtelen felpattanva sietek az ajtóhoz. Bocsánatot kérek, és beengedem Chant majd fel is sietek készülődni. Gyorsan fogat mosok és felöltözök, végül menetre készen sietek le, hogy indulhassunk. Mire odaérünk a céghez, Yixing már bent vár rám, szóval ma már másodszor, sűrű bocsánatkérések közepette sietek hátra, hogy el tudjuk kezdeni az órát. Rettentően élvezem, és ahogy Yixing magyaráz, csak még érdekesebbé teszi a dolgokat. Pont olyan, mint amilyennek mindig is elképzeltem, szóval már biztos, hogy ha egyszer... Ha valamikor járhatok egyetemre, ezt szeretném tanulni. Nem fűzök hozzá nagy reményt, hisz a doki is megmondta... Félek, de már elfogadtam. Volt rá elég időm... De azért reménykedek. Ettől van erőm mosolyogni minden nap. Mikor Chanyeol elment a megbeszélésre már csak egy kicsit maradt Yixing mondván ma még sok dolga van. Így is rengeteg mindent tanított ma is. Miután elment egyedül maradtam az irodában, de mivel megígértem Channak, hogy nála töltöm az éjszakát, így addig is kihasználva az egyedül töltött időm tanulgatom jegyzeteim. Nagy robajjal nyit be egy igen csak feszültnek tűnő Chanyeol az irodába, majd se szó, se beszéd levágja magát mellém. Bevallom nagyon megijedtem, hisz nem vagyok túlzottan az erőszak híve, őt pedig még sosem láttam ilyennek. Suho megnyugtatott, hogy nem rám dühös, majd Chan is átváltozott és egy édes bújós kisfiú lett. A betegség nagyon bújóssá tette, hisz amint a fejét az ölembe hajtotta, már szundított is. Bármennyire is szívmelengető volt őt így látnom, muszáj volt felkeltenem és nagy nehezen rávennem, hogy induljunk haza. Előtte még beugortunk hozzám, hogy összeszedjem ruháim, gyógyszereim és persze Mongryongot. Siettünk is hozzájuk, hisz eléggé aggódtam, ugyanis már az irodában is éreztem, hogy nagyon magas láza lehet... Hozzájuk érve a vacsora után egyből bevetettem vele a lázcsillapítót, majd a kanapéra ültem mellé. Mikor ismét ölem választotta fekhelyéül magamban lelkendeztem, mint egy kisgyerek, aki most jár életében először Disneylandben. Hajába simítva masszírozom fejbőrét a puha tincsei között. Olyan jó érzés... Bár minden nap vele lehetnék, és ezt tehetném... Mikor kijött a fürdőből enyhe szívrohamot okozott nálam felsőtestével. Ha csak visszagondolok rá is teljesen belepirulok. Nem vagyok hozzászokva ehhez, hisz eddig csak Seungwoo felsőtestét láttam, azt sem sokszor, de ezt bár minden nap láthatnám. Bár akkor valószínűleg nem sokáig segítenének a gyógyszerek. Mikor érzem, hogy elaludt, lehalkítom a Dextert és óvatosan leemelve fejét ölemből egy párnát csúsztatok a helyére, majd kiszedve táskámból a pizsamának szánt rövidnadrágot, alsót és pólót indulok meg abba az irányba, ahonnan fürdés után jött. Hatalmas a ház, így egy kis gondot okozott, mire megtaláltam a fürdőt, de végül meglett. Belépek a kellemesen meleg vízsugár alá és csak áztatom magam. Átgondolom a mai nap történteket és a reggeli borzalom után, -amire gondolni sem akarok így hevesen megrázom fejem, hátha elfelejtem- a vége igazán kellemes lett. Sőt. Lemosakszom, majd elzárom a vizet és alaposan megtörölközve bújok bele pizsamámba majd visszasétálok a nappaliba. Chanyeolhoz menve úgy látom, még alszik így óvatosan érintem meg kezemmel homlokát, hogy megnézzem lejjebb ment-e a láza. Sajnos úgy néz ki nem igen használt a gyógyszer, így muszáj lesz beborogatnom. Alvó arcát nézve túl nagy a kísértés, így kezem óvatosan elvéve ajkaim nyomom a helyére homlokán. Mikor húzódnék el tőle, hirtelen felnyitva szemeit fúrja sötét íriszeit enyéimbe. Ijedten pillantok rá, majd hirtelen felpattanva vörös arccal fordulok meg, ám csuklóm elkapva ránt vissza az ülőgarnitúrára. –