Az élet amit Tőle kaptam (+18 - ChanBaek) ~ Befejezett

Álmok és valóság

Baekhyun pov.

Nem sokat pihentem. Habár iszonyúan fáradt voltam, a kis gondolat, miszerint Chanyeol rossz emberekkel kezdett, nem hagyott nyugodni. Sosem fogom elfelejteni azt a pár napot, amit átéltem ameddig a markukban voltam, és egyszerűen elfog a rettegés, ha arra gondolok, hogy ez bármikor megismétlődhet. Természetesen igyekszem úgy viselkedni, mint ha minden rendben lenne, de egyértelműen nincs. Nem sikerült még megfelelően rendeznem magamban a dolgokat lelkileg, és nem vagyok benne biztos, hogy ez egyedül sikerülni fog. Chanyeollal nem szeretnék erről beszélni, mert csak túlaggódná az egészet, Kyungsoo is ki van zárva azok után, hogy ilyen hevesen reagál mindenre, ami Chanyeollal kapcsolatos. Nem vagyok benne biztos, hogy az lenne a legjobb ötlet, ha elmondanám neki, hogy évekkel ezelőtt szerződést kötött a maffiával. Erős vagy Baekhyun. Megoldod egyedül is. Sóhajtok fel egy hatalmasat, mire meghallom a mellettem fekvőt mocorogni.

- Baekhyun? Szia. Régóta fent vagy? – nyom el egy kitörni készülő ásítást, mire csak mosolyogva rázom meg fejem.

- Nem. Épp az előbb keltem – füllentek, miközben ajkaihoz hajolok egy puszira, mit persze ő nem így gondolt, ezért tarkómra vezetve kezét mélyíti el az ártatlan puszit egy csókká.

- Szeretek így kelni – mosolyog vidáman nézve szemeimbe, mire akaratlanul is felkuncogok.

- Én is. Mennyi az idő? – ráncolom szemöldököm, miközben hajamba túrva ülök fel, ám hiába fordítom fejem az ablak felé, a sötétítőtől nem tudom megmondani, hogy mennyit aludhattunk.

- Négy óra múlt hat perccel – lesi meg telefonját, majd nyújtózkodik egy hatalmasat.

- Akkor nem aludtunk olyan sokat – mosolyodom el, mikor meghallom, ahogy gyomra hangosan megkordul. – Mondjuk a hasad nem így gondolja – nevetek fel, mire láthatóan kissé zavarba jön és ő is felnevet.

- Azt hiszem, most már jó lenne enni valamit – kel fel nagy nehezen az ágyból, mire én is ráveszem magam, hogy kikeljek a hívogató melegségből. Amint kikeltem belebújok, egy az ott lévő székre terített melegítő felsőbe, amelyik feltehetőleg Chanyeolé, ugyanis hatalmas rám. Amikor megébredtem, nagyon melegem volt, így lerúgtam magamról a ruháim, és csak az alsót hagytam meg, mellyel már egyből könnyebben elviselhető volt a hőmérséklet, most viszont nem biztos , hogy egy szál alsóba kellene mászkálnom. – Ezt is szeretem – mér végig egy hatalmas mosollyal az arcán, mire csak megforgatva szemeim sétálok el előtte a konyha felé, de természetesen nem bírja ki, így amikor elhaladok előtte, rácsap egy kisebbet hátsó felemre, mire megugrok meglepettségemben.

- Hé! – fordulok felé egyből kissé morcosan, mire csak ártatlan arccal tekint vissza rám, majd megvonva vállait siet ki a szobából. – Néha úgy viselkedsz, mint egy gyerek! – emelem meg hangom, hogy biztosan meghallja, mire csak egy kuncogást kapok válaszul.

- De te nagyon is szereted ezt a gyereket – villantja meg a tipikus Chanyeolos fülig érő mosolyát, mikor beérek a konyhába.

- Ez nem ér – motyogom, ahogy elé lépek és végigsimítok arcán. Tudja, hogy ez az egyik dolog, ami miatt belé szerettem és bármikor le tud vele venni a lábamról.

- Mégis mire gondolsz? – Játssza az ártatlant, miközben megtámaszkodik két oldalamnál a konyhapulton, ezzel csapdába ejtve kezei között.

- Erre – bökök arca felé, mire csak még jobban elvigyorodik.

- Nem tudsz ellenállni a férfias sármomnak? – kezdi húzogatni szemöldökét, mire csak megforgatva szemeim hümmögök. – Ne állj mezítláb a hideg kövön – nyúl combjaim alá, majd még mielőtt reagálhatnék valamit, felültet a konyhapultra, és egy apró puszit nyom ajkaimra.