Az élet amit Tőle kaptam (+18 - ChanBaek) ~ Befejezett

Éjszaka, buli, Jongin

Chanyeol pov.

- Igen, csak egy papír miatt jöttem, de Baekhyun mondta, hogy épp az előbb értél haza, szóval majd hétfőn átnézzük. Annyira nem fontos. – Fordítom rá a tekintetem felvéve az ilyenkor szokásos „rideg főnök" tekintetemet.

- Nem gond, ráérek most is, ha már egészen idáig elfáradt. Jöjjön be. – Invitál beljebb. Segítségkérőn nézek Baekre aki zavartan vezeti rám tekintetét vissza, majd félreáll az ajtóból. –

- Hozhatok magának addig valamit inni, mondjuk egy teát? – Pillant rám Baekhyun és mikor rá nézek, halványan bólint, hogy fogadjam el. –

- Igen, egy tea jól esne, köszönöm. – Furcsállva bár, de elfogadom az ajánlatát hisz kíváncsi vagyok, hogy mit eszelt ki. –

- Melyik papírra gondolt? – Kérdezi felém fordulva a ház tulajdonosa. –

- Amit a múltkor a kínai partnerek küldtek át a marketing osztálynak. – Köszörülöm meg torkom és látom ahogy erősen elgondolkodik. Idő közben Seungwooval bementünk a nappaliba és Baek is odajött hozzánk. Ahogy hozta a langyos teát, rá pillantottam, mikor is hirtelen megbotlott és a bögre egész tartalma unokabátyja ölében landolt, aki hirtelen ugrott fel velem együtt, bár én azért, hogy felkarjánál megragadva elkapjam Baekhyunt ő pedig a tea melegsége miatt. –

- Te jó ég! Annyira sajnálom, ne haragudj Seungwoo! – Egyenesedett ki a fiú, kihúzva felkarját karjaim közül és egyből rokonához fordult. – Jól vagy?

- Igen, azt hiszem. Szerencsére nem volt túl meleg. – Mosolyodott el zavartan, de látszott rajta, hogy ideges. Előre félek mi lesz ezután Baekkel. Olyan kis ügyetlen... -Azt hiszem jobb lenne ha elmennél gyorsan fürdeni, jót fog tenni neki a hidegvíz. –

- Előtte gyorsan rendezzük le a papírt, hogy Mr. Park is mehessen haza, biztos nagyon fáradt! – Intette le egyből az ötletet, és ekkor jöttem rá, hogy ez bizony nem véletlenül vagy ügyetlenségből történt. Ravaszabb mint gondoltam. –

- Nem, dehogy! Menj el fürödni előtte nehogy megégjen a bőröd! – Helyeseltem a kisebb ötletére, minek köszönhetően felállt és egy „Öt perc és végzek" mondattal otthagyott bennünket. Mikor meghallottuk a víz csobogását Baekhyun felpattant. –

- Most el tudsz menni, ha gondolod. Majd azt mondom neki, hogy hívtak a cégtől, és valami sürgős ügy miatt be kellett menned. – Kapja felém a fejét ám én csak vigyorogva bámulom őt. – Mi az? – Változik meg kifejezése teljesen értetlenre. –

- Semmi, csak nem gondoltam volna, hogy ennyire rafinált vagy. – Vigyorgok továbbra is, de felállok majd az ajtóhoz lépek vele a nyomomba. –

- A lényeg, hogy hatásos volt, nem? – Vigyorodik el most már ő is. –

- Csak nehogy bajod legyen miatta. – Sóhajtok fel, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve magamhoz rántom és szorosan megölelem. Érzem, hogy egész testében lefagy, de nem sokkal később karjait nyakam köré fonja, és fejét jobban mellkasomba fúrja. Örökké el tudnám ezt viselni, viszont már nincs sok időnk, így gyorsan elengedem majd utoljára beletúrva hajába fordítok neki hátat. – Majd írj, hogy mi volt. – Pillantok hátra vállam felett. –

- Rendben! – Hangja kissé megremeg még ettől az egy szótól is valamint arca is vörös színben pompázik feltehetőleg az előbbi tettemtől, de imádom. Hihetetlenül aranyos ilyenkor és igazán nehezemre esik visszafogni magamat. Autómhoz érve átgondolom, és már nem megyek be Suhohoz, hisz végülis neki is hétvége van, nem akarom még most is munkával zavarni, elvégre annyira nem sürgő. Amint hazaérek azt már lentről látom, hogy fel van kapcsolva a villany a nappalimban, pedig biztos vagyok benne, hogy nem én hagytam úgy. Hiába gondolom át többször, mindig arra jutok, hogy én bizony fényes nappal biztos, hogy nem használtam a fényforrást szóval első utam a hotel recepciósához vezet. –