Az élet amit Tőle kaptam (+18 - ChanBaek) ~ Befejezett

Újra otthon

Chanyeol pov.

- Luhan? Te meg mégis mi a fenét csinálsz? – Ülök fel egyből, lelökve magamról. –

- Ugyan már Chanyeol. Nem kell megjátszanod magad. Érzem, hogy kívánsz. – Markol rá férfiasságomra, mitől halkan felsóhajtok. –

- Nem érdekel. – Fogom meg csuklóját. – Nem fogok lefeküdni veled! Remélem, felfogod. –

- Hahh, csak idők kérdése. Elég kellemetlen lesz így aludnod, nem gondolod? Különben is. A kis barátod most nincs itt. Biztos, hogy ne segítsek? Ha jól tudom utoljára a bulin voltál valakivel, az meg nem most volt. Te is tudod, hogy a tested hozzá van szokva. Nem fogod tudni sokáig visszafogni magad. Csak nehogy azon a törékeny kis fiúcskán vezesd le a szexuális feszültséged. - Mászik vissza hozzám gúnyos éllel a hangjában, de feltartva kezem állítom meg. –

- Most állítsd le magad Luhan! Lehet, másnál ez beválik, de nálam nem. –

- Meglátjuk, meddig bírod. – Kel fel sértődötten, és csípőjét ringatva sétál ki a sötét szobából. Idegesen túrok hajamba, majd felállok, hogy vehessek egy hideg fürdőt, mi lenyugtatja felkorbácsolt vágyam. Magamnak sem akartam eddig bevallani, de valóban hiányzik a testi kapcsolat. Az után a srác után, akit a buliban szedtem össze, azt hiszem Jongin, nem voltam senkivel, mivel egyre szorosabb lett a kapcsolatom Baekkel, és rengeteg időt főleg az estéinket, mikor mindketten ráértünk és Seungwoo sem zavart be a képbe, együtt töltöttük. Ez miatt nem igen volt alkalmam, hogy bárkivel is együtt töltsem az éjszakát akár szórakozás képen sem. Igaz, sokszor futott át az agyamon, hogy mi mindent csinálnék az éppen alvó vagy főző fiúval, de végül elég gyorsan sikerült lenyugtatnom magam ez által visszafogni is. De Luhan más. Az ő testét már ismerem, és épp ez zavar, hogy igazat kell adnom Yixingnek, tényleg fantasztikus teste van. Ráadásul tudja is használni... Ki kell vernem őt a fejemből. Rázom meg végtagom beállva a zuhany alá és megengedem a hideg vizet, mi határozottan nem esik jól. Vagy negyedóráig állok cseppek alatt, mire lelohad vágyam, majd kissé ingerülten mosakodok le és lépek ki a zuhany alól felötözni. Egyenesen ágyam felé veszem az irányt, hogy folytathassam alvásom, de kipillantva az erkélyre látom, hogy már világosodik, így végül csak telefonom kezembe véve laptopommal együtt megyek fel a tetőre, hogy kiélvezhessem a reggeli meleg napsugarakat munka közben. Fent előkészítek mindent, majd lesietek egy adag kávéért, és nekilátok a rengeteg elmaradás bepótlásának. Habár Suho intézte helyettem, amit tudott így is javában 11 volt mire végeztem a munka nagy részével, de a hasam már igen erősen jelezte, hogy mivel elmulasztottam a reggelit, így igen csak enne már, szóval úgy döntöttem, abbahagyom. Visszasétáltam a konyhába, ahol épp Sehun kutakodott a hűtőben felteszem valami ebédnek valót keresve.

- Rendelhetünk is. – Szólalok meg hirtelen mögüle, mire úgy megijed, hogy felkapva fejét fejeli meg a hűtő egyik polcát. –

- Aucs, jesszus Chanyeol! – Kap fejéhez a fájó pontot simogatva. –

- Hű, micsoda bátor testőr vagy te. – Nevetek fel hangosan, mire csúnyán néz rám. –

- Hé, én most nem vagyok szolgálatba.

- Ohh, elnézést, nem tudtam, hogy ez befolyásolja a hallásod. – Kuncogok továbbra is, mire csak egy mérges pillantást vet rám. –

- Szóval mit is mondtál az ebédről? – Tereli a témát elgondolkodva. –

- Azt, hogy rendelhetünk is valamit. A tegnapiból nem maradt és a bejárónő csak holnap jön.

- Hát, ha ennyire szeretnéd fizetni az ebédemet, akkor természetesen ki vagyok én, hogy ezt magakadályozzam? – Vigyorodik el mire csak mosolyogva csóválom meg a fejem. –