ค ੮૯ς੮őՐ ✓

-2-

Hirtelen csörgött a telefonom. Rose volt az, a legjobb barátnőm, aki nem úgy tekint rám, hogy egy igazgató lánya vagyok, hanem úgy, hogy komplet idióta vagyok.
-Szia- köszönt jókedvűen.
-Hi
-Na miez a rossz kedv?
-Ne is mondd...
- Egy tea?
-Kávé
-Ott tali?
-Igen
-Fél óra múlva?
-Oké
-CsáCsá
-Szia
Próbáltam fél szavakkal válaszolni, hogy a legkevesebb információt jutassam ki.
-Elmegyek fürdeni- jelentettem ki. Erre csak bólintott. Persze, hogy nem fürdeni megyek. Valahogy meg kell szöknöm. Még szerencse, hogy a deszkámat és a táskámat lent hagytam, így simán el tudtam menni. Óvatosan becsuktam magam mögött az ajtót, hogy még egy kis nesz se legyen és már szálltam is fel a gördeszkára és mentem a Kávézó elé, ahol meg volt beszélve a tali Rose-zal.
-Úristen te deszkával jöttél?!  Mire vannak a sofőrjeitek? - szidott le Rose
- Az túl feltűnő lett volna
-Mi? - nézett rám kérdőn, miközben nyitottunk be.
-Valahogy elkellet jönnöm-magyaráztam- mivel kaptam egy bébicső... -mikor elnéztem az egyik asztalhoz elált a lélegzetem.

Mégis hogy?  Mikor?  Mit keres itt?
-Mi a baj JinAh?? - aggódott értem Rose, mivel csak tátott szájjal bámultam az ott ülő srácot- Mit kaptál?
-Egy...Egy... -közben mutattam Sehun felé
-Juuj kaptál egy bátyust? - ugrándozott Rose.
-Dehogy!! Hülye.. - és még én vagyok a komplet idióta, ő se különb nálam. -Majd elmondom, viszont menjünk innen
-Te akartál kávézni!!  Vagyis maradunk, és kávézunk.
-Egy 16 évesnek nem kéne kávé. -nevetett Sehun
- Mondom menjünk, kérlek- nem törődve a beszólásával kérleltem a barátnőmet
-Jólvan-sóhajtott- De cserébe elmondasz mindent- mutatta fel a mutatóujját. Erre csak bólintottam és kimentünk az ajtón. Elkezdtünk sétálni, de hirtelen eszembe jutott, hogy mi van ha beköp?  Uristen egy hónap szobafogság, vagy több. Visszafutottam a kávézóhoz ahol még mindig ugyan annál az asztalnál ült.
-Sehun- lihegtem-Kérlek ne mondd el apámnak
-Mit kapok cserébe? - egy önelégült mosoly terült szét az arcán.
-Bazdmeg- legszivesebben az öklömmel letöröltem volna az a mosolyt. Visszafutottam Rose-hoz, aki még mindig annál a kereszteződésnél állt, ahol ott hagytam.
-Na sikerült? - kérdezte
-Bazdmeg nála nem hat a "kérlek" szó- lihegtem, közbe a térdemre támaszkodtam.
-És mi van ha elárul?
- Minimum egy hónap szobafogság- sétáltunk tovább.A közeli parkra esett a választásunk, és ott "sétáltunk", vagyis Rose sétált én lassan gurultam mellette deszkával. Egy jó ideje már ott sétálhattunk, mikor megint elémkerült a jól ismert kő. A deszka megált én meg előre buktam, mikor valaki megfogott, így az illető mellkasába ütközve. Hátráltam közben az orromat simogattam, mivel szerintem most a kezem helyett, azt törtem el.
-Már megint te? Szinte mindig összefutunk- megint az a mosoly, Sehun, bazdmeg te követsz?
-Pff.. - oldalra fordítottam a fejem, de nem kellett volna. Megláttam azt a fiút, aki miatt eltört a kezem és mellesleg röhögve sétált a haverjaival.
- Hé!-kiáltottam utánna
-Óh, Lee kisasszony!  Hogy van a keze- kérdezte gúnyosan. Felment bennem a pumpa, így elindultam felé és lekevertem neki egy pofont. Akkorát csattant, én se hittem volna, hogy ekkorát ütök bal kézzel, mivel a jobb gipszbe. Nemcsak a fiú lepődőtt meg hanem még Sehun is, ahogy láttam a szemem sarkából.
-Harcias kis törpe- mosolyodott el és közbe simogatta a piros területet- Ezek után mit kezdesz, he? -ragadta meg a csuklómat, próbáltam kiszabadítani  , de szorosan fogta. Feljebb húzta a kezemet, így lábujjhegyre kényszerültem és mint tudják a lányok, lehetetlen így rúgni.
-Hé! - kiáltott Sehun, de mire a fiú észbe kapott volna, már rég lent ült a földön. -Ha még egyszer... - gugolt le Sehun a fiú mellé és felemelte a mutatóujját-egy ujjal is hozzáérsz a lányhoz, velem gyűlik meg a bajod.- mutatott magára. Szemmel látható volt, hogy Sehun idősebb és erősebb. -Menjünk- és indult el. Valamiért követtem. Kicsit elkezdtem félni tőle.

Odaértünk a kocsihoz. Hol marad a szokásos fekete BMW? 

Ehelyett, itt egy Audi. Apának nincs is ilyen kocsija. Igaz vannak sportkocsijai de Audit még nem láttam.
-Bocsi, nem céges kocsival jöttem- ült be mellém.
-Elnézem- sóhajtottam- de cserébe nem köpsz be apának- most én mosolyogtam elégedetten.
-Atyaég!  Milyen munkát vállaltam én el? -nevetett
-Még vissza mondhatod- ajánlottam- csak mondd azt, hogy kiidegeltelek
-A-a! -csóválta a fejét- kötélből vannak az idegeim. - nevetett.
-Pff.. Majd meglátjuk- motyogtam az orrom alatt.
-Amugy jól vagy? - nézett rám aggódottan
-Megvagyok- néztem ki az ablakon,nem akartam mondani, hogy szörnyen fáj a csuklóm, ahol az a tuskó megszorította.
- Jó vicc- indította el a kocsit- bemegyünk az orvoshoz
-Ne!! - tiltakoztam.
-Mi vagy te gyerek?  Félsz a dokitól? - viccelődött
-Nem... Csak azonnal lebuknék. Mennének árulkodni apának, hogy a kislánya megsérült- az utolsó két szónál elvékonyítottam a hangomat, hogy érzékelhető legyen a gúny.
-Jolvan! -tette fel a két kezét, miközben vezetett.
-Hé! Normális vagy??!!- kapaszkodtam meg. Tényleg már érik az a pofom neki.

Épségben hazaértünk, csoda. Sehun gyorsan kipattant és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
-Gyere! -nyújtotta a kezét.

-K..Köszönöm- fogadtam el. Egyik sofőr se csinált még ilyet. Szó szerint felrántott a mély ülésből.