ค ੮૯ς੮őՐ ✓

-25-

Mikor végeztem a telefonálással és kimentem, a nappaliban nem találtam senkit. A zongorát viszont megtaláltam. Leültem mellé és elkezdtem játszani valami random zenét.

Még anya tanította meg nekem. Emlékszem, ezt a számot játszottam hetekig egyfolytában, amikor Baekhyun elment.

-Nem is tudtam, hogy tudsz zongorázni- szólalt meg Chanyeol a hátam mögül.
-Semmit nem tudtok rólam, csak a nevemet és, hogy ki a bátyám- kezdtem újból a zenét.

-Akkor ideje lenne mesélni- fogta le a kezemet.
-Úgy érzem, hogy nem tartozok magyarázattal. Senkinek semmi köze az életemhez és addig jó, ameddig nem tudtok rólam semmit.- felálltam és felfutottam a szobámba. 

#Chanyeol szemszöge#

Hallottam, hogy valaki zongorázik. Rajtam kívül, a csapatból senki nem tud zongorázni, Baekhyun meg még nem ért haza, vagyis csak JinAh lehet az. Igazam is volt, amikor a nappaliban megláttam, a barna zongora előtt ült. Nem ismertem a számot, de gyönyörű volt.
-Nem is tudtam, hogy tudsz zongorázni- mondtam.
 -Semmit nem tudtok rólam, csak a nevemet és, hogy ki a bátyám-válaszolta, de a zongorázást még mindig nem fejezte be.
-Akkor ideje lenne mesélni- fogtam le a kezeit. Miért? Mert éreztem, hogy nem figyel rám.
-Úgy érzem, hogy nem tartozok magyarázattal. Senkinek semmi köze az életemhez és addig jó, ameddig nem tudtok rólam semmit - felállt és felfutott az emeletre. Biztosan a szobájába.
-Nem tudom, hogy mivel bántottad meg, de jobb lesz ha kibékíted- támaszkodott az ajtófélfánál Kai.
-És ha nem csináltam semmi?
-Akkor is menj utána- tanácsolta Suho.
-De ha én nem szóltam be neki...-mérgelődtem. Ez nem igazság. Amúgy még azt is kinézem, hogy Lisa tömte tele a fejét, mindenféle baromsággal. 

#JinAh szemszöge#

Becsuktam magam után a szobaajtómat és leültem az ágyra. Kicsit bunkó voltam Chanyeollal. Nem így akartam, nem akartam megbántani, de most biztosan fúj rám. Mindent sikerül elcsesznem. A gondolatomból kizökkentett az, hogy valaki kopog.
-Igen?- szóltam ki.
-Chanyeol vagyok. Bemehetek?- érkezett meg a válasz.

-Gyere.- na de jó, már csak ő hiányzott.
-Figyelj..- kezdte el a mondandóját.
-Nem kell magyarázkodnod. Az előbb én voltam a bunkó. - vágtam közben.
-És miért nem bízol bennünk?- ült le az ágyam szélére.
-Tessék?
-Ne játszd meg! Tisztán látszik, hogy nem bízol bennünk. Lisa mivel tömte az agyadat?
-Várj, hogy jön ide Lisa? Neki semmi köze nincs ehhez, plusz ő is annyit tud mint ti. Senkinek nem mondok többet.
-És miért nem?- tette fel a keresztkérdést.
-Mert..Mert..- dadogtam.
-Nem bízol bennünk. Értem én.

-Nem azért. Azért nem mondok semmi, mert ha akármit mondanék, ami velem kapcsolatos, akkor kinéznétek.- hajtottam le a fejemet.
-Legalább nekünk mondanád el. Igaz, ha így mondom, nem hiszel nekünk, de kérdezd Baekhyunt vagy Sehunt. De gondolom, az utóbbit nem ismered.
-Tévedsz. Eléggé jól ismerem- mosolyogtam.
-Igazán? Ha így mondod, akkor benne is megbízol.
-Chanyeol, akármennyire is erőlteted, nem fogom elmondani. Akár egyetlen szót mondanátok, akkor már kinézne mindenki. Így is félek, hogy el szóljátok magatokat a Baekkel kapcsolatos dologgal.- már éreztem, hogy belülről mardos a szomorúság. Na ne. Csak előttük ne. Nem akarom, hogy szánalmasnak higgyenek. Chanyeol csak nézett, mintha azt várná, hogy mutassam ki az érzéseimet.- Chanyeol, kérlek...- de nem tudtam folytatni, mert a végén elcsuklott a hangom.
-Az rosszabb, ha bent tartod. Ereszd ki.- mondtam. Erre csak megráztam a fejemet. Nem akarom. Chanyeol átült mellém és megölelt.- Csak add fel. Ne harcolj ellene.- súgta a fülembe. Vége. Igaza volt, nem tudtam sokáig bent tartani. Eleredtek a könnyeim. Halk sírásba kezdtem.  Mindig mindenről ők jutnak az eszembe és ez miatt gyengülök el.