ค ੮૯ς੮őՐ ✓

-22-

Ledöbbenten ültem egy darabig, de visszacsókoltam. Miért is? Mert én is kedvelem. Igaz Sehun helyzetét nem tudom biztosan, mivel lehet, hogy csak azért csókolt meg, hogy befogjam a számat végre, habár ez az opció eléggé lehetetlen. 

Mikor elváltunk egymástól, mind kettőnk egymás szemében elveszett.  Nem tudtunk megszólalni, vagyis csak én nem tudtam. Az arcom színe megint átváltozott egy rákká. Igaz, foghattam volna arra, hogy a hideg miatt lett vörös az arcom, de ahogyan Sehunt ismerem, nem hinné el. 

-Menjünk be, mert hideg van- vett le a korlátról Sehun. Végül Ő törte meg a csendet. Hál istennek, mert legalább nem nekem kéne előállnom valami kellemetlen kijelentéssel, mint például ,,Haza kéne mennem, mert Baekhyun lehet aggódik már értem" vagy hasonló. Azzal csak megölném a pillanatot.

-Tudsz teát csinálni?- vigyorgott rám.
-Tudok- nevettem el magamat. Elindultam, azzal a gyors tempómmal, de hát ki is gondolta volna, hogy Sehun nem fogja ölbe tett kézzel végignézni, amint csigatempóba megteszem az utat. Megint, szokásához híven, felkapott. A reflex megint előjött. Fáradt voltam. Majdnem elaludtam, az a kis idő alatt, míg leértünk a konyhába.   
-Amúgy olyan magabiztosan elindultál, tudtad egyáltalán, hogy hol a konyha?- nevetett
-Csak feltételeztem.- válaszoltam.- Amúgy nem tudsz teát csinálni?- néztem rá kérdőn

-Tudok, csak nem lesz valami finom.

-Azaz nem tudsz.- fordultam el, hogy elkészítsem a teát. A teakészítés közben ásítottam is párat. Tényleg fáradt voltam. Csak egy kicsi kellett ahhoz, hogy állva elaludja, de hirtelen megszólalt a telefonom. Egy üzenetem jött egy ismeretlen számtól. ,,Hy törpe! Holnap nem lesz suli, vagyis itt alszunk Baekhyunnál. Te hol vagy?" . Úristen ez ijesztő. Honnan tudja a számomat? Ja, tényleg, a drágalátos bátyuskámtól. Le merem fogadni, hogy az összes fiúnak megadta. Nem válaszoltam az SMS-re, mivel semmi köze sincs ahhoz, hogy én hol vagyok. Lezártam a telefonomat és visszaraktam az asztalra. Előtte még elmentettem, a számot.  Mire visszabattyogtam volta az előző helyemre addigra megint elkezdett szólni a telefonom. Ez nem csak egy  hülye üzenet volt, most hívtak. 
-Ezt nem hiszem el!- kiáltottam fel amikor elolvastam a képernyőn megjelenő szám tulajdonosának a nevét. Colos.  Sehun kérdőn pillantott rám, de nem válaszoltam neki inkább felvettem a telefont.
-Mit akarsz?- szóltam bele.
-Szióka törpe
-Park Chanyeol, ha még egyszer kimondod ezt a nevet..
-Tudom, tudom. Kibelezel vagy hasonló.
-Ha tudod akkor ne hívj így. Na mindegy, mit akarsz?
-Elolvastad az SMS-t?
-Igen- válaszoltam neki unottan.
-És miért nem válaszoltál?
-Csak.
-Hol vagy? Baekhyun kérdezi.
-Attól, hogy még hozzá mondod, hogy "Baekhyun kérdezi", nem fogok válaszolni.
-Hol vagy JinAh?- szólt bele tényleg a bátyám.
-Az egyik barátomnál vagyok.
-Na látod nem is volt olyan nehéz válaszolni- szólt bele ismételten Chanyeol.
-Van még valami?
-Nincs
-Akkor szia.
-Ilyen gyorsan itt akarsz hagyni?
-Igen- és már le is raktam a telefont.
-És most lehet nekem is kérdeznem valamit?- érdeklődött Sehun.
-Igen, mondd- fordultam felé. Megijedtem, mert amikor megfordultam elég közel állt hozzám. Lehajolt hozzám és a homlokát az enyémhez tette. Mélyen a szemembe nézett a gyönyörű, sötétbarna, szinte majdnem fekete szemével.   
-Mit jelentett neked az a csók?- szinte suttogta. Elpirultam, ismételten. Mit válaszoljak? Idegességembe inkább a teáért nyúltam.
- Tessék, a végén még elhűl.- nyomtam a kezébe a teát. Milyen jó, hogy előbb lettem kész vele. Mi mást csináltam volna? Látszott az arcán a meglepődés, nem ezt várta biztos.

#Sehun szemszöge#

Egész végig néztem őt, miközben csinálta a teát, közben csak egy kérdés járt a fejembe: Miért csókolt vissza? JinAhnak csörgött a telefonja. Biztosan egy nem kívánatos személy volt az, mivel kicsit bunkón "köszönt" neki. Hirtelen fel kaptam a fejemet egy név hallatán: Park Chanyeol. Honnan ismerheti? Letette a telefont és visszaballagott a pulthoz. 

 -És most lehet nekem is kérdeznem valamit?- tettem fel a kérdést. Idő közben odasétáltam hozzá.
-Igen, mond- fordult meg. Látszott rajta, hogy meglepődött.
-Mit jelentett neked az a csók? - először meg akartam kérdezi, hogy honnan ismeri Chanyeolt, de mégis a csókos esetet választottam. Elpirult, ebből már tudtam következtetni a válaszára. 

  - Tessék, a végén még elhűl. - nyomta a kezembe a teát. Látszott rajta, hogy zavarban van. Annyira aranyos, amikor elpirul.   

#JinAh szemszöge#

Az asztalnál a teámat idegesen kevergettem. Néha, néha belekortyoltam. Tea főzésben mindig is verhetetlen voltam. Síri csöndben ültünk egymással szemben. 

-Válaszolsz a kérdésemre?- törte meg a csendet Sehun.
-Hát... Nem tudom.- hajtottam le a fejemet.- Ez a válaszom- néztem rá.

-És ha azt mondom, hogy nem tudom elfogadni az ilyen fajta válaszokat? - feszegette tovább a kérdést.

- De ha nem tudom, hogy mit érzek?- motyogtam
-Én már tudom- mosolyogva kevergette a teáját. Egy huzamra megitta a maradékot és letette a bögrét az asztalra. felálltam és elvettem mind a két bögrét és elvittem őket a mosogatóhoz. Mikor fordultam volna meg, hogy visszamenjek az asztalhoz, belebotlottam Sehunba. Megint az orrom. Hátrálni akartam, hogy lássam a tekintetét, de nem engedte, mert szorosan megöleltem. Visszaöleltem. Valamiért a sírás kerülgetett, így még szorosabban öleltem. 

-Szeretlek, JinAh- suttogta a fülembe.

-Én is szeretlek, Sehun.