ค ੮૯ς੮őՐ ✓

-23-

Nem engedtük el egymást az ölelésből, viszont én tényleg fáradt voltam. Lecsuktam a szemeimet és a fejemet Sehun vállába fúrtam. Félig már aludtam, mikor Sehun elengedett. Kicsit magamhoz tértem. 

-Fáradt vagy?- még mindig nem engedett el teljesen, mert fogta a vállamat.
-Nem - próbáltam feleszmélni.
-Jajj te- sóhajtott- még mindig rosszul hazudsz. - és amint kimondta ezt már fel is kapott. Megint a nyakába kapaszkodtam, de amint elindult, fel az emeletre, én sikeresen bealudtam. 

#Sehun szemszöge#

-Fáradt vagy?- toltam el magamtól. Tényleg látszott rajta, hogy fáradt. El is hiszem, hisz egész nap suliba volt, otthon tanult és már jött is deszkázni. 

-Nem. -válaszolt
-Jaj te- sóhajtottam- még mindig rosszul hazudsz.- ez tény és való. Felvettem ölbe. Ő megint belekapaszkodott a nyakamba és alig, hogy csak elindultam már elaludt. Nem is kell mondanom, hogy mennyire aranyos volt. Mikor felértem a szobámba, letettem az ágyamra, betakartam én meg, hogy ne hagyjam őt egyedül a szobába, elkezdtem laptopozni. Néha- néha odanéztem, hogy nem e megszökött, úgy mint az első nap. Eléggé meglepett, amikor azt mondta, hogy szeret. 

# JinAh szemszöge#

Annyira jó érzés volt a pihe-puha ágyamba feküdni. De várj! Nem emlékszek arra, hogy hazavitt volna Sehun, plusz az ágynak is más illata volt. Baszki, én tényleg elaludtam Sehun karjába? Oh a fenébe vele, hogy fáradt vagyok. Kinyitottam a szememet és felültem az ágyban. A szobába nem láttam senki mást, viszont amikor oldalra néztem, kisebb szívrohamot kaptam. Sehun ült az ágy másik felében, egy laptoppal az ölében.
-Felébredtél?- mosolygott rám.-Jól aludtál?
-Jajj, bocsi, hogy elaludtam- dörzsöltem meg a szememet- Francba, a sminkem- mérgelődtem. Sehun csak nevetett. -Használhatom a fürdőt?- kérdeztem. A kérdésemre csak bólintott. Kimásztam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. A tükör elé álltam és megnéztem, hogy mennyire kentem el a sminkemet. Hál istennek nem néztem ki úgy, mint egy boszorkány. Az tény és való volt, hogy a karikák még mindig ott voltak a szemeim alatt, mivel nem olyan sokat aludtam. Haza kéne mennem. Baekhyun, igaz tudja, hogy az egyik barátomnál vagyok, de azért időben haza kéne érjek. Habár ha belegondolok abba, hogy az a 6 nagyokos ott alszik nálunk, már megfájdul a fejem. Így is épp elég, hogy egész délelőtt idegesítenek a suliba.
-Figyelj, Sehun- léptem ki a fürdőből.- Elég késő van már és haza kéne mennem .
-Ami azt illeti, már elintéztem- vigyorgott.
-Tessék?
-Írtam a telefonodról egy SMS-t, hogy nem mész haza, mert az egyik barátodnál alszol.- lóbálta a telefont a kezében.-És azt válaszolta, hogy rendben van- kacsintott.
-Most lehet meg kéne köszönnöm, hogy megmentettél attól, hogy azzal a 6 nagyokossal legyek összezárva.- megkönnyebbülve dőltem le az ágyra.
-6 nagyokos?
-Jó, van két normális is köztük.

- Kik azok?- érdeklődött.
-Hát a 4 nagyokos: Chen, Kai, Xiumin és az élen Chanyeol. A másik kettő: Suho, és D.O. Ők értelmesebbek.
-Honnan ismered őket?- nézett rám kérdőn.
-Osztálytársaim és kiderült, hogy Baek haverjai. Csak azt ne mondd, hogy te is ismered őket.
-De-de- nevetett.
-Jajj de jó nekem- sóhajtottam. Fentebb ültem az ágyon és a hátamat a falnak támasztottam. Fél szemmel figyeltem, hogy Sehun mit csinál. Amikor észrevettem, hogy nézem, az egyik füléből kivette a fülhallgatóját és átnyújtotta. Közelebb kellett csúsznom.  Kicsit zavarban voltam, hogy olyan közel ültem Sehunhoz, de ahogy látszott rajta egyáltalán nem zavarta a jelenlétem.
-Nézzünk egy fimet?- kérdezte.
-Nézhetünk- válaszoltam, de éreztem, hogy a film közben nagy eséllyel be fogok aludni. Bekapcsolta a filmet, átkarolt és közelebb húzott magához. Nem csak egy kicsit, hanem majdnem, hogy már rajta feküdtem. Igaz, nem panaszkodhatok, mivel kényelmes volt és Sehun, úgy viselkedett, mintha neki ez természetes lenne. 

Ahogy megjósoltam, sikeresen elaludtam a film alatt. Sehun vállára hajtottam a fejemet, miközben néztük a filmet és elnyomott az álom.

#Sehun szemszöge#

Miközben néztük a filmet, JinAh  a vállamra hajtotta a fejét és lecsukta a szemét. Vártam még egy kicsit és csak utána kapcsoltam ki a filmet. Valahogy sejtettem, hogy el fog aludni, mert fáradt volt. Az éjjeli szekrényemre leraktam a laptopomat. Óvatosan elfeküdtem, viszont JinAh ugyan úgy, átkarolva feküdt rajtam. Egyenletesen vette a levegőt, szép nyugodt ütembe, nem úgy mint az első esténél, amit vele töltöttem, a vihar miatt. Most viszont nem tudtam aludni. A plafont néztem. JinAh járt az eszem. Igaz itt feküdt mellettem, de akkor is, olyan távolinak tűnt. 

#JinAh szemszöge#

Olyan kényelmesen  aludtam, főleg úgy, hogy félig Sehunon feküdtem. De persze, minden jónak egyszer vége szakad. És mi is jöhetne? Persze, hogy egy rémálom. Nem igazán nevezhető rémálomnak, de azért ijesztő volt. És mi volt az a hú de ijesztő álom? Röviden annyi, hogy apával beszéltem. Már nem tudom, hogy miről, de egészen nyugodtan beszélgettünk. Egyszer csak ellökött.Elestem, de ahelyett, hogy a földön landoltam volna, zuhantam. Mintha egy sziklaszirtről lökött volna le. Annyira rossz volt az az érzés. Végre ki tudtam nyitni a szememet. Sehun nyugodtan aludt. Óvatosan kimásztam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Odamentem a mosdóhoz és belenéztem a tükörbe. Megint azok a hülye könnyek. Nem akartam sírni, mégis egyre több könny marta az arcomat. Végül feladtam és utat engedtem a könnyeimet. Zokogtam. Elment a maradék erőm is és megtámaszkodtam a mosdókagylón végül legugoltam. Csak sírtam. 

-Úristen, JinAh! Mi történt?- jött oda Sehun. Ő mindig akkor jelenik meg, mikor gyenge vagyok. Mindig a gyenge és védtelen oldalamat látja. Szánalmas vagyok. Mit gondolhat ilyenkor rólam?- Gyere, állj fel- felsegített, majd megölelt. Visszaöleltem. Sehun a hátamat simogatta. Mindig megnyugtat, de ebben az esetben nem igazán sikerült és ezt ő is észrevette.-  Mi történt, JinAh?

-Csak..egy.. rossz..álom- szipogtam és még szorosabban öleltem. Igaz nem érezhette, mivel nem tudok olyan erősen szorítani, hogy neki fájjon. 
-Ssshh- nyugtatott- Csak egy álom volt.- simogatott tovább.- Akarsz róla beszélni?- kérdezte. Végre ő nem olyan, mint anya. Anya, mindig elvárta, hogy mondjak el neki mindent, még akkor is ha nem akartam róla beszélni. 

-Az volt, hogy apával beszélgettem...de nem tudom, hogy miről. Aztán...ellökött. Én meg..nem a földre estem...hanem tovább zuhantam.- dadogtam- és annyira rossz érzés volt- belefúrtam  a fejemet a mellkasába és tovább sírtam. 

-Elhiszem, de itt vagyok. Itt vagyok, hogy elkapjalak. JinAh, én szeretlek. Ez a kis idő alatt megkedveltelek. 

-Köszönöm, hogy bízhatok benned- mosolyogtam.
-Na végre mosolyogsz- tolt el magától. Mosolygott és letörölte a maradék könnyemet.
-És Sehun, én is szeretlek- végre bevallottam. Sikerült bevallanom. Belenézett a szemembe és elmosolyodott. Megfogta az arcomat és megcsókolt. Visszacsókoltam. Igaz úgy van, hogy minden jó után jön egy rossz, de a rossz után jön jó is. Az ember nem mindig, csak rossz dolgokat kap. A rossz dolog igazából azért van, hogy utat törjön a következő jó dolognak. Velem mindig, így van. Vegyük például azt az estét amikor vihar volt. Féltem a vihartól és egy örökké valóságnak tűnt, addig amíg Sehun meg nem érkezett. Azon az estén kedveltem meg és akkor éreztem azt, hogy  rá mindig számíthatok és bízhatok benne. 

-Menjünk aludni- váltunk el egymástól. Erre csak bólintottam, mert nem igazán volt erőm válaszolni.-Be vigyelek?- nevetett.Mosolyogva megráztam a fejemet.-Akkor ezt egy igennek veszem- és már megint felkapott.Belekapaszkodtam a nyakába és hozzábújtam.

-Mondtam, hogy nem kell- mondtam, alig halható hangon.
-Eléggé fáradtnak tűnsz- tett le az ágyra. - Most már tényleg aludj- feküdt le mellém.

-Jó éjszakát- az oldalamra fordultam. 
-Jó éjszakát és ne félj, itt vagyok- Ő is az oldalára fordult és átkarolt.