JinAh 16 éves és a Lee vállalat igazgatójának lánya. A viselkedése igencsak eltér, más igazgatók lányaitól. Ennek hatására az apja egy testőrt fogad fel, amit JinAh nagyon nem akar, mivel ugyan az a szabad lány szeretne lenni. Próbál túljárni az őr...
Az igazgatói eset után, csak szótlanul teltek el az órák. Valahogy megbántott ez az egész eset. Sehunnal se beszéltem. Nem is követett.
Amikor vége lett az utolsó órának Sehun ment ki elösször. Na de jo, még meg se vár. -Amúgy nemtudtuk megbeszélni a tegnap esti dolgot- mondta Rose és egyszerre léptünk ki az ajtón -Majd elmondom vagy leírom- mondtam kedvetlenül. Csak haza akarok menni. Ne szóljon hozzám senki. -Hé! - húzott vissza-mi a baj? Eleg kedvetlen vagy- aggódott értem -Mi a baj? Az, hogy utálok idejárni. -Ne mondj már ilyet -Ma attol a két faszitól megkaptam, hogy azért vagyok élvonal tanuló mivel apám befolyással bir itt -Ez de szemétség- mérgelődött- csak ne foglalkozz vele. -ajánlotta -Nincs kedvem senkivel beszélni, ne haragudj. Szia! -Szia majd beszélünk -kiálltotta utánnam. Én csak intettem. Na most basztam el a több éves barátságot. Úgy gondoltam gyalog megyek haza. Azt se tudom, hogy hol van Sehun, így elsétáltam a fehér Audija előtt és nem is figyeltem, hogy ül e benne valaki. Majdnem szívrohamot kaptam, amikor Sehun rámdudált. Odafordultam és csak mosolygott. -Mondtam, hogy ne ijesztges- szálltam be. -Én is mondtam, hogy figyelj oda- ő is átváltott arra a hangnemre. Elindította az autót de nem hazafelé vette az irányt, arra ment amerre a cég volt. -Hova megyünk? A hazaút az az ellenkező irányba van- mutattam hátra. -A céghez. Apád mondta tegnap, hogy pár tervet és makettet le kell fotoznod. -Nem akarom! Haza akarok menni- néztem ki az ablakon -Hhh... - sóhajtott és belelépett a fékbe. -Hé mondtam, hogy vezess óvatosabban- szidtam le - Mi a baj? - nézett rám aggódottan. -Semmi. Fáradt vagyok. Haza akarok menni. Vigyél haza, kérlek- nem akarok nála még gyengébbnek látszani. Nemvagyok ám olyan kemény. Ez meg is mutatkozott a parkba és tegnap est... Nem a tegnap esti csak álom volt, csak álom.
Behajtott Sehun a kapun és a ház előtt megállt. Már nyitottam is ki az ajtót és szaladtam be, ahogy tudtam magassarkuban. Amint beértem ledobtam a cipőmet és szaladtam fel a szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtót és átöltöztem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amilyen gyorsan csak tudtam magamra kaptam a ruhákat. Az asztalomról felkaptam a fülesemet és telefonnal a kezembe elindultam a hangszereimhez. Most kivételesen a zongorára esett a választásom. A fülesemet rácsatlakoztam a telefonomra és elindítottam a River Flows In You című számot Yiruma-tól, ami csak szinte zongorázás, így leutánnoztam
Becsultam a szemem és csak játszotta. Az ujjaim csak úgy futkároztak a billentyűkön. Nem akartam a külvilággal foglalkozni.
Amint a szám végére ért, a könnyeim elszabadultam. Végigjátszottam, elhallgatott a zene. Kikaptam a fülest a fülemből és álltam volna fel, hogy kimenjek az erkélyre, csillapítani a könnyeimet, de az ajtóban nem várt meglepetés fogadott.
