JinAh 16 éves és a Lee vállalat igazgatójának lánya. A viselkedése igencsak eltér, más igazgatók lányaitól. Ennek hatására az apja egy testőrt fogad fel, amit JinAh nagyon nem akar, mivel ugyan az a szabad lány szeretne lenni. Próbál túljárni az őr...
-Na menj, készülődj- tolt el magától. -Miért? Hova megyünk? -dörzsöltem meg a szemem- Baszki a sminkem- motyogtam -Istenem- nevetett ki-Mondtam a kocsiba. -Jaa,hogy odaa- próbáltam álcázni, hogy halvány lila gőzöm sincs, hogy hova kéne készülődni. -Nem tudod mi? -nézett rám kérdőn -Hát...- JinAh erőltesd már meg egy kicsit az agyadat. Aish, baszki -A céghez- egészítette ki a mondatomat -Minek? -Látom nagyon elkalandoztál a gondolataidban -nevetett- pár makettet meg tervet le kell fotoznod. -Nincs kedvem- motyogtam a párnámba, mivel miközben Sehun mondta a teendőket, én odaballagtam az ágyhoz és arcal beleborultam. -Ahelyett, hogy itt szenvedsz, simán kész lennél. -Áááá- szenvedtem tovább. Egyáltalán nem volt kedvem az ég világon semmihez.-Nem lehetne holnap? -fordultam meg, hogy ne a párnának beszéljek és valamit értsen is belőle Sehun. -Anyám! Apádnál is így hisztizel?- nevetett. -Aish.. - lépett oda az ágyhoz és felemelt. -Mi a Jóisten? Mit csinálsz? - ijedtembe bele kapaszkodtam a nyakába. -Leviszlek a fürdőbe, hogy készülődj- nézett rám, én meg még mindig a nyakába kapaszkodtam- Nyugi nem ejtelek el- dobott egyet rajtam. - Tudok egyedül is menni- nyavajogtam - Vettem észre- nevetett. -URISTEN- odaértünk a lépcsőhöz. - Most már tudok egyedül menni. -Nyugi már- biztos viccesnek találja - mondtam, nem fogsz megsérülni -Ááá te meg vagy őrülve- a fejemet belefurtam a vállába és lecsuktam a szemem. Nem mertem nézni, de éreztem a mosolyt az arcán. -Kinyithatod most már- mosolyodott el- Itt vagyunk- és letett a fürdő közepén, így most ott ültem lent a földön. -H? Ilyen gyorsan leértünk?- néztem körbe- Oh Sehun- pattantam fel a földről- biztosan képes vagy a teleportálásra- böktem meg az ujjammal a mellkasát. -Vagy csak a drágalátos kisasszony nem figyelt- mondta, megnyomva a "kisasszony" szót. -JinAh- néztem rá szúrós szemekkel. -Na készülődj- sukta be maga után az ajtót. Megnyitottam a vizet. Muszály volt lezuhanyoznom, mert szörnyen néztem ki.
Kisminkeltem magamat és felvettem a ruhámat, mivel ujjat nem hoztam le. -Ugye nem igy akarsz jönni? -mért végig Sehun, amikor kiléptem -Mi baj van vele? -néztem magamra. -Na mész és átöltözöl- tolt a lépcső felé. -Na mivan most nem kapsz fel? -kérdeztem gúnyolódva. Na nézzük meddig bírják az idegei. -Dehogy is nem! - és már kapott is fel. -Nem.. Nem ezért mondtam, vagyis le tehetsz- o a fene ez nem jött be -Tudom tudom, próbálod feszegetni az idegeimet,de ahogy mondtam,kötélből vannak.- megint az a mosoly.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Na mész szépen és átöltözöl- tett le és betolt a szobába, még rám is csukta az ajtót. -Céghez megyünk, vagyis valami olyan ruhát kéne felvenni, ami tükrözi, hogy az igazgató lánya vagyok. Hmmm.. - gondolkoztam a szekrényem előtt.-Ááá nem megyek sehová- feküdtem le a földre. Várjunk, Sehun tudna segíteni. -Sehun!!! Itt vagy?? - kiáltottam egyet. Na, lusta vagyok. -Hm?- kiáltott vissza. Biztos az ajtóm előtt van. -Segítesz? -tök jó, hogy így kiabálva társalgunk. -Kitalálom! A gipsz miatt nem tudod felvenni a ruhát? - nevetett -Kezdjük ott, hogy még azt se tudom, mit vegyek fel- kiabáltam- De gyere már be, megfájdul a torkom- mikor ezt kimondtam Sehun nyitotta ki az ajtót és tágra nyílt szemekkel nézett mivel még mindig a földön feküdtem. -Nemtudom mit vegyek fel- nyavajogtam.- Valami olyan ruha kéne, ami visszatükrözi, hogy az igazgató lánya vagyok. -Van ám ruhád- lépett a szekrényhez, engem figyelembe se véve.
