ค ੮૯ς੮őՐ ✓

-13-

-Amugy itt vagyunk! -állt meg a kapu előtt.
-Atyaég!

Nem olyan túl csicsás, de otthonos.

-Mondd,hogy nem egyedül laksz itt- száltam ki a kocsiból, mivel közben beértünk az udvarra.
-De.
-Hogy bírod ki egyedül?
- A munka elfoglal. - sóhajtott - De ha egyszer el akarsz költözni, várlak sok szeretettel.
-Köszi, de miért költöznék el?
-Amiért én.
-És te mi miatt?
-Egy- tartotta fel a mutatóujját- amit te is utálsz. Kivételezés, tisztelet megadás stb. Kettő, apa miatt. Nem engedett mérnöknek és most tessék- mutatott a házra- csak egy amerikai cégnél vagyok
-Mérnök? - ő is mérnöki suliba akart menni?
- Építészmérnök
-Mondd,hogy vannak itt terveid!! - néztem fel rá ragyogó szemekkel, mivel ő is egy villanyoszlop, így rá is fel kell néznem
-Hé hé! Nyugi kislány- nevetett
-Mondd még egyszer, és megismered közelebbről a magassarkúmat.
-A tenyeredet már megismertem- simogatta meg az arcát
-Az csak a bal kezem volt. Gondold el milyet ütök jobbal- nevettem
-Na,gyere együnk valamit, személy szerint éhen halok- indult be.

Szokásos Baek, egyszerű színek. Nem túl sok dísz, modern.
-Foglalj helyet- húzta ki nekem a széket.
-Amúgy te nem parázol az egyedülléttől? - néztem körbe.
-Nem. Miért te még mindig?
-Ühüm
-Akkor ma együtt alszunk- mosolyodott el-Amúgy mit együnk?
-Hmm... Főzök valamit. -álltam fel és odamentem Baek-hez- Te is segítesz ám- böktem meg a mellkasát

Megfőztünk. Igaz Baek csinálta a legtöbb dolgot, mivel nem engedte, hogy a nagyrészét én főzzem meg, mondván "törött kézzel nem fogok főzöcskézni"
-Honnan tudsz főzni? - terített meg
-Anya tanított meg- ültem le az asztalhoz -Miután elmentél
-Az igen, akkor megvan ki fog nekem főzni.
-Úgy hogy nem is engedsz? - nevettem fel
-Törött kézzel nem is fogsz, ja tényleg holnap elviszlek a dokihoz.
-Nem kell- tiltakoztam
-Akkor életed végéig gipszbe lesz a kezed? - nevetett.
- Nem azért.... Hanem akármilyen orvoshoz megyünk, apának beköpnek..
-Nyugi, olyan orvoshoz viszlek, akit nem ismer apa- küldött felém egy mosolyt