ค ੮૯ς੮őՐ ✓

-18-

-Mondtam, nem nyitok erről vitát- mondta higgadtan.
-Figyelsz egyáltalán rám?! - kiabáltam.
-Tehetséges vagy a tervezésbe, de nem neked való munka. Fafejű vagy, nem ismered be a hibáidat és nem tudsz másnak engedelmeskedni. Nincs az a pénz, amiért téged ültetnélek az igazgatói székbe.
-Baeknek is ugyan ezeket mondtad? - higgadtan le
-Pont. Befejeztem. Lezártam a témát.
-Baekhyunnak is ezt mondtad? - emeltem fel a hangomat
-Nála is ugyan ez a probléma.
-Akkor ezért ment el. Értem már- küldtem felé egy gúnyos mosolyt.
-Most már elég legyen! - csapott az asztalra, amitől kissebb szívrohamot kaptam.
-Amennyire lenézted őt, annyira lett sikeres.
-JinAh. Gyere, egyél- nyugtatott anya.
-Bocs, elment az étvágyam- fintorogtam.
-Idejössz és eszel! - parancsolt rám apa.
-Tudod mit?  Akkor másként mondom- szegeztem rá a tekintetemet- Nincs az a pénz, amiért, ezek után, veled egy asztalhoz üljek- nevettem fel gúnyosan. - Elmentem- indultam az ajtó felé és út közben felkaptam a deszkámat.
-Szobafogságban vagy- szólt utánnam apa
-Bazd meg a szobafogságodat! - és ezzel a lendülettel becsaptam az ajtót.
-JinAh!  Hideg van. Beszéljük meg ezt nyugodtan- futott anya utánnam, de mire utolért és megfogta volna a karomat felpattantam a deszkára és eltávolodtam tőle. Nem volt pontosabb uticél, csak el innen, jó messze. Az tény, hogy marha hideg volt, de nem igazán izgatott. Út közben elejtettem néhány könnyemet. Mikor megálltam, hogy kifujjam magamat, a gördeszka pályán találtam magamat. Na mindegy, ez is jó. Elmentem az egyik ugratóhoz és ott leültem a deszkámra. Sírtam, mivel apa szavait hallottam a fejembe: ,,nem neked való munka" és, hogy ,,Nincs az a pénz, amiért téged ültetnélek az igazgatói székbe. ". Ezeket a rossz gondolatokat, megzavarta a csengőhangom, Sehun. Letöröltem a könnyeimet, vettem egy mély levegőt és felvettem.
-Igen? - szóltam bele, mintha mi sem történt volna.
-Hol vagy?
-Itthon ülök a szobámba- Sehun nem egy olyan ember akinek könnyű hazudni.
-Aha,  nem szobafogságod van?
-De,
-Aha, ezért vagy a deszka pályán? -nevetett.
-A.. A szobámba vagyok- forgolódtam össze-vissza. Ő most itt van?  Hol?  Követett? Végül az út mellett láttam, hogy egy fekete motoros alak támaszkodik. Francba lebuktam.

-Forgolódás helyett, inkább gyere ide, szióka- és már kinyomta a telefont. Elindultam a motoros árnyék felé, út közben törölgettem az arcomat, hogy egyáltalán ne látszódjon, hogy sírtam.
-Rosszul hazudsz, mondták már? - szállt le a motorról.
-Hogy kerülsz ide? - fordultam el, mivel a motor lámpájának fényétől lehetett látszi a vörös szememet, amit már kisírtam.
-Te sírtál? - fogta közre az arcomat és maga felé fordította és mélyen a szemembe nézett- Mi a baj?
-Semmi... Nem sírtam- fordítottam el a fejemet.
-Hazudsz, ami nem megy azt ne is erőltesd. -ölelt át. Ő tudja, hogyan kell engem megvígasztani- gyere haza viszlek- tolt el magától.
-Ne! - tiltakoztam.
-Mivan?!  Történt valami? - nézett rám.
-Csak összevesztem apával- sóhajtottam. Elmeséltem neki az egész vitát.
-Baekhyun hol lakik?
-Tessék?- kicsit meglepődtem a kérdésen.
-Ha nem akarsz hazamenni, akkor elviszlek a bátyádhoz- nyomkodta a telefonját. -Ez a címe? - mutatta a képernyőt. Erre csak bólintottam.Levette a börkabátját és rám borította én meg felvettem,mert nem kicsit fáztam. Úgy állt rajtam,mint Baekhyun pulcsija.-Szállj fel.

Felszálltam, kicsit félve. Nem igazán utaztam még motoron. Nem is tudtam, hogy Sehun tud motorozni is, de ezek szerint.
-Kapaszkodj- húzta előrre a két kezemet és "összekötötte". Elindította a motort én meg összeszorítottam a szememet majd rádöntöttem a fejemet a hátára és szorosan átöleltem. Nem tagadon, féltem. Ahogyan teljesen rásimultam, éreztem, hogy nyugodtan lélegzik, mint a viharos esetnél, amikor szó szerint belerohantam. Ez a pár nap alatt, többször ölelt meg, mint a szüleim összesen egész életembe. Persze, nem mondom azt, hogy nem esik jol.
-Megérkeztünk- támasztotta le a motort. Elengedtem gyorsan és leszálltam.
-Köszi a fuvart és a kabátot- nyújtottam felé a kabátot.
-Maradjon még rajtad- tolta vissza. -Teljesen átfagytál. Felvettem,ismét és elsétáltunk az ajtóhoz. Sehun megnyomta kétszer a csengőt és zsebre rakta a kezét.
-Pillanat- kiabált ki Baekhyun. -Igen? - nyitotta ki az ajtót, de egyből ledöbbent, amikor meglátott. -JinAh, te hogy hogy itt? - nézett rám, de én csak szótlanul figyeltem a földet- Mi történt? - nézett Sehunra.
-Majd ő elmeséli. Történt egy kis összetűzés az apja és közte. Nem akart hazamenni ezért idehoztam a gördeszka pályáról. Viszont én mentem, jóéjszakát- és már hátat is fordult.
Bementünk a házba és akkor jöttem rá, hogy még mindig Sehun dzsekiét viselem.
-Sehun- rohantam ki- tessék, a végén még megfázol miattam- nyomtam a kezébe a kabátot.
-Köszi már el is felejtettem- felvette és elhajtott. Visszamentem a házba és leültem a kanapéra. Baekhyun hozott meleg teát és minden elmeséltem neki.
-Akkor holnap idehozzuk az összes cuccodat és itt fogsz lakni- mondta komolyan. -Ha egyszer megtörtént akkor, semmi se bizonyítsa, hogy máskor nem fog, amugy tessék- nyújtott át egy lapot- Zack átvett. Plusz beszélt a suliddal is.
-Komolyan? - csillant fel a szemem.
-Igen, amugy rossz terveket adtál.
-Tényleg? Akkor hogy vett át?
-Csak nekem nem felelt meg- mosolygott.

-Nem volt jo?!
-De csak amiket mutattál képen, jobbak.
-És még válogatsz is- nevettem.
-Na menj fürdeni, addig előkészítem a szobád.
Mivel már másodjára járok itt, simán eltaláltam a fürdőig. Megnyitottam a csapot és csak folyattam magamra a forró vizet és a padlót néztem. A gondolataimba teljesen elmerültem, amiből a csöpögő vér zökkentett ki. Nagyon megijedtem és ösztönösen az orromhoz kaptam és megtöröltem. A kézfejem véres lett, vagyis megnyugodtam, hogy csak az orrom vérzik. Persze, nem egy jó dolog, ha valamid vérzik. Elzártam a csapot és gyorsan magamra kaptam a ruháimat közbe az orromat fogtam be, hogy ne vérezzek össze semmit. Na de jó, és hol találok zsebkendőt?  Ösztönösen lementem a konyhába. A pulton egyből kiszúrtam egy fa dobozt, ami tele volt papírzsebkendővel.
-Meg vagyok mentve- indultam el a pult felé. Kikaptam belőle egyet és gyorsan befogtam vele az orromat. Megfordultam, hogy leülök, de Baekhyunnal találtam szembe magamat.
-Valami baj van? - kérdezte.
-Nincs semmi- töröltem meg az orromat és eldobtam a zsebkendőt. Hihetően rámolyogotam, hogy nincs semmi baj, viszont az orromból nem akart elálni a vérzés, így gyorsan, reflexből a kezemet elé helyeztem, végül zsebkendőért nyúltam.
-Neked vérzik az orrod? - fürkészte az arcomat.
-Valami olyasmi- mondtam, kicsit se vicces hangom, mivel közbe befogtam az orromat, így olyan hangot adtam ki, mint ha egy beszélő fóka szólalt volna meg. Sehunnak igaza volt, ne erőltessem azt ami nem megy. Nem tudok hazudni.

Nagy nehezen elmúlt az orrvérzésem.
-A szobád az enyémmel szembe van, vagyis ha bármi van szólj. - és már bement is a szobájába. Én is bementem a sajátomba. Nem volt erőm körbenézni, így egyből az ágyat vettem célba és már el is nyomott az álom