ค ੮૯ς੮őՐ ✓

-16-

-És mi járatban vagy?- kérdezte Zack
-Pár tervemet jött megnézni- válaszolt helyettem Baekhyun, mivel még mindig le voltam fagyva.
-Hogy-hogy érdekelnek a tervek? - nézett rám kérdőn, ezzel jelezve, hogy szeretné ha valamit mondanék is.
-Öm.. Hát.. - dadogtam- Mivel hobbiként én is tervezek és mikor megtudtam, hogy Baekhyun építészmérnök felcsillant a szemem- hadartam.
-Talán te is mérnök akarsz lenni?- érdeklődött.
-Igen, építészmérnök
-Akkor, Baek, ellopom egy kicsit a hugodat- fogta meg a csuklómat és húzott kifelé az ajtón. Beszálltunk a liftbe és megnyomta a 10-es gombot.
-Öhm.. Elnézést, hova is megyünk? - kérdeztem meg félve
-A tervezői szobába. Van ott egy csomó terv ami érdekelhet. Ja és kérlek, te is tegezz. Igaz, hogy csak Baekhyunnak engedem meg, de mivel te a húga vagy, így akkor te is tegezz. - nézett rám.
-Oké. Amúgy hogy hogy Baek-nek engeded meg?
-Osztálytársak voltunk, a mérnöki egyetemen. Ő is igazgató fia . Meglepődtem, amikor mondta, hogy egyáltalán nem akarja átvenni a posztot az apjától. Legjobb barátok vagyunk most is ezért mikor idekerült, hogy dolgozik, akkor kaptam meg apámtól a cég vezetését, így mivel sokat segített nekem az egyetemen, tartoztam neki, ezért az én jobbkezem lett. Plusz nagyon jo tervei és ötletei vannak. Gondolom te is örökölted, vagyis majd szeretném látni a terveidet. -lépett ki a liftből.
-Csak képen tudom megmutatni
-Na akkor mutasd- állt meg velem szembe. Egy kis idő múlva a telefonomon megkerestem a terveimet és megmutattam neki. Teljesen el volt hűve. Még néhány képre, rá is nagyított, hogy milyen pontosan rajzolom meg.
-Az igen. Biztos a suliba is megmutatod ezt a tudást- nyitott be.
-Az igazság az, hogy nem olyan suliba tanulok. Vagyis szeretnék, meg minden álmom, csak apa nem engedi, ezért küldött a hülye elit suliba. - néztem le a földre. Miért szégyellem ezt?  Utálok bevallani, akár bármit is.
-Ugyan az eset, mint a bátyádnál. Ahogy a mondás tartja: ,,A történelem ismétli önmagát". Ha átszeretnél iratkozni, a cég sulijába tárt karokkal várunk, csak annyi a dolgod, hogy behozod ide hozzám a terveidet, hogy alkalmas vagy e a sulihoz.
-És ha nem vagyok alkalmas? - húztam el a számat. Nagyszerű lehetőség, de azért olyan profi nem vagyok
-Ilyen tervekkel? - mutatott a telefonomra- simán átveszlek.
-Te veszel át?
-Hát igazgató vagyok- dicsekedett és kihúzta magát.
-Remélem nem Baek miatt veszel majd át
-Hohó, nyugi!  Bírom a bátyád, de azért nem fogok kedvezni veled- bökött meg, aztán elnevette magát, jelezve, ne vegyem komolyan.
-Mégis engedted, hogy tegezzelek- látszott rajta, hogy idegesítem már- jolvan na ,befejezem- tettem fel a kezemet védekezés képpen.
-Meg van már, hogy honnan örökölhetted a piszkálást.
-Nem annak szántam- nevettem el magamat.
-Na akkor nézzük a terveket- vett le egy kupac papírt. Miközben néztük a terveket, magyarázott is. Különféle szempontokat, ami alapján meg kell csinálni a terveket, fajtákat, jelöléseket. Mintha valami vizsgára készülnek. Csak magyarázott és magyarázott. Nem szóltam közbe, mivel elég jó a felfogásom és mindent el tudtam kébzelni. Persze, mindent megjegyeztem, hála a jó memóriámnak.
-Na érted? - ért a végére a magyarázásnak.
-Igen, minden tiszta
- Komolyan? - kerekedett ki a szeme
-Igen, jó a felfogásom, mindent a valósághoz kötöttem és elkébzeltem, így könnyebb volt megérteni. Plusz mindent megjegyeztem, mivel jó a memóriám- dicsekedtem.
-Ugye tudod, hogy ez egyetemi anyag? - értetlenkedett.
-Tényleg?
-Igen, még a bátyád is nehezen értette meg, pedig ő se egy hülye. Előbb értette meg mint én. Te meg egyszeri magyarázattal megértetted 16 évesen. Mi 20 évesen alig értettük meg, úgy, hogy egy professzor magyarázta és még, könyvünk és vázlatunk is volt.
-Hupsz- húztam el a számat. Most ez komoly?  16 évesen jobban megértettem, mint az egyetemen a 20 évesek?!
-Mondd, mennyit magyarázott Baek vagy az apád? -tette csípőre a kezét.
-Semennyit
-Az lehetetlen! -hitetlenkedett tovább.
-Tegnap tudtam meg, hogy Baek mérnök úgy, hogy kb 5 éve nem is tudtam semmit róla, apáról meg ne is beszéljünk. Azt mondja, hogy nem lányoknak való munka, így nem is beszél róla. Régebben kérdeztem tőle valamit, a tervezéssel kapcsolatba és azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele, mert nem az én dolgom és ,hogy ne üssem bele az orromat.
-Az igen. Na ezt el kell dicsekedni a bátyádnak- indult el ki.

Amikor felértünk, Baekhyun az asztalánál ült és a laptopon gépelt valamit.
-Hallod, a húgod egy genius- közelte Zack
-Na miért? - dőlt hátra a székében.
-Emlékszel, hogy az egyetemen, hogy szenvedtünk, mert nem értettük meg az anyagot?
-Marha nehezek voltak.
-Na a húgod, egy magyarázás után megértette úgy, hogy nem szolt közbe és nem is kérdezett vissza, csak figyelt.
-Azt hogy, JinAh? - nézett rám Baek. Miért nehéz ezt felfogni, hogy megértettem?
-Miért reagáljátok túl?  Egyszerű!  Nem nehéz megérteni. Ha hozzákötöd a valósághoz és bármilyen példát is teszel hozzá akkor jobban megmarad. Ez olyan mint a könyvekbe. Ha körülírsz egy helyszínt és még képet is teszel hozzá, az olvasóban sokkal jobban megmarad és megérti az ott történő eseményeket. Plusz jo a memóriám, így mindent megjegyeztem. -magyaráztam
-Na jó. Meg van miért vagy élvonal tanuló. -lépett oda hozzám Baek. -Viszont nem egyszerű.
-Hát az biztos, amúgy beszéltem neki a suliról.
-Na az nagyszerű- lelkesedett. Baek miért akar ennyire elválasztani apától? 
-Oh..Bocsi, hogy közbeszólok, de anya szerintem már halálra izgulja magát, plusz még lenne egy talim a gördeszkapályán, vagyis...
-Oké. Hazaviszlek, gyere-vágott közbe Baek. Lementünk a kocsihoz, viszont eszembe jutott, hogy kitörne a 3. világháború, ha ő vinne haza.
-Bocsi,hogy ezt mondom, de nem lenne jo ötlet ha te vinnél haza. Valahogy sejtem, hogy balhé lenne belőle.
-Akkor, hogy jutsz haza? -fordult felém.
-Megvan! - és már kaptam is elő a telefonom. Kikerestem Sehun-t és felhívtam.
-Szia JinAh!  Valami baj van?
-Szia Sehun!  Igazából, haza tudnál vinni?  Mivel nem lenne jó ötlet, ha a bátyám vinne haza.
-Persze. Hol vagy?
-Kb. tíz perc  múlva a Kávéháznál?
-Rendben,ott leszek. Indulok, szia!
-Nagyon köszönöm, szia
(Hívás vége)
-Melyik Kávéházhoz? - indította el a kocsit Baek. Elmondtam neki a címet és elindult.
-Kérdezhetek valami? - kicsit bizonytalanul tettem fel a kérdést.
-Mondd nyugodtan
-Miért akarsz ennyire elszigetelni apától?  Vagyis úgy értem, hogy felajánlottad, hogy odaköltözhettek meg most a cég sulijával is.
-Mert nem szeretném, hogy te is átéld azt amit én. Szörnyű érzés és soha nem kívánnám az én hercegnőmnek- fogta meg a kezemet. - Csak jót akarok. Hidd el. -nézett rám.
-Köszönöm, hogy aggódsz értem. - közben odaértünk és már láttam is Sehun fehér Audiát. Baekhyun is leparkolt és velem egyidőben kiszált a Ferrariból.
-Oh Sehun?! - lepődött meg Baekhyun, amikor meglátta Sehunt.
-Lee Baekhyun?! - szintén az a reakció Sehunnál is. Mivan?!  Ők ismerik egymás?!