ค ੮૯ς੮őՐ ✓

-17-

-Várjatok!  Ismeritek egymást? - néztem rájuk.
-Osztálytársak voltunk, a középiskolában- magyarázta Sehun.
-De már Byun Baekhyun- mosolygott.
-Bocsesz, nem tudtam a névváltozásról- mentegetőzött Sehun.
-Mivel vigyázol a hugomra, meg van bocsátva- kacsintott.
-Akkor csak JinAh kisasszony- nézett rám. Hú de leütöm egyszer ezért- miatt? - szegezte vissza a tekintetét Baekre
-Az alku, bébicsősz- néztem rá szúrós szemekkel
-Bocsi,de ez kellett. - mosolygott.
-Egy napig nem piszkálsz, és már be is kell pótolni. Oh Sehun, elképesztő vagy- sóhajtottam.
-Lee JinAh te se vagy különb- vágott vissza.
-Minden napotok így telik? - támaszkodott meg Baek a kocsiján, összefont karokkal.
-Kb- válaszoltuk egyszerre.
-Huh,bocsi vissza kell menni dolgoznom, Zack még egy csomó munkát adott tegnap, amit meg kell csinálni vagyis sok sikert, és JinAh- szólt vissza a kocsiból- kitartás!
-Köszi- és már el is hajtott.
- Na mi is menjünk. -szállt be Sehun.
-Apa otthon van? - kérdeztem.
-Nem tudom. Nem jártam nálatok.

Amikor beléptünk apa mérges arcával találtam szembe magamat.
-Ne találkozz vele! - utasított
-A bátyám!  Nem tilthatod meg, hogy találkozzak vele- kiabáltam vele.
-Dehogy is nem!  Pont azt teszem- vette fel a hangnemet.
-És a szavad használ szerinted?
-Nem,de ezért fogsz szobafogságot kapni és Sehun, te meg mivel nem teljesítetted a feladatod, kényszer szabadság!
-Mivan?!  Komolyan Baek a fontosabb?!  Ő már elköltözött akkor miért érdekel?!
-Menj a szobádba! - parancsolt rám.
-Anya!- néztem rá szinte, könnyes szemekkel
-Azt mondtam menj- emelte fel még jobban a hangját.
-Bazd meg!- válaszoltam.
-Te kis... - indult el, de anya lefogta én meg felrohantam a szobámba. Hogy lehet valaki ilyen szemét?  Főleg a saját apám. Gyorsan előkaptam a táskámból a borítékot és beírtam Baek telefonszámát és a telefonom naptárába Baek munkanapjait, a kulcsot meg a kulcscsomómra tettem rá. Mikor végeztem azon gondolkoztam, mit csináljak. Végül amellett döntöttem, hogy felhívom a bátyám.
-Szia! - köszöntem.
-Szia,hercegnő!  Van valami baj?
-Hát.. Ha bajnak számít az, hogy a legjobb barátomat kényszer szabadságra küldték, engem meg szobafogságra és egy 100 tonnás kigyúrt állat áll az ajtó elött.
-Jajj te. Sajnálom az én hibám
-Dehogy!  Ezt még egyszer ki ne mondd- tiltakoztam.
-Értettem, főnök - viccelődött
-Na hagylak dolgozni
-Köszi!  Vigyázz magadra és kitartást!  Puszi szia!
-Szia! 
(Hívás vége)
Lementem a földszintre és azon gondolkoztam, hogy hogyan szökjek meg. Nem lesz olyan könnyű, mint Sehunnál. A gondolkozásomat a telefon csörgése zavarta meg.
-Szia kislányom! -szólt bele Anya a telefonba.
-Csá- egyáltalán nem volt kedvem jópofizni.
-Be kell menned a suliba, mivel ma a délelőtti tanítást átrakták délutánra. Ugyan azok az óráid lesznek.
-Oda már elengedtek? - gúnyolódtam.
-Na készülődj, a sofőr már ott van.
-Csá- és már ki is nyomtam a telefont. Felmentem a szobámba és felvettem az egyenruhát, felkaptam a táskámat és kimentem a fekete BMW-hez. Persze, hogy az öreg sofőr volt és nem Daniel. Az egész úton zenét hallgattam.

Bementem a terembe és mikor odaértem a helyemre, elgondolkoztam, hogy múltkor, hogy megbántottam Rose-t vagyis nem lenne képem ideülni, így inkább azt a helyet foglaltam el, amit múltkor Sehun. Rose belépett a terembe és megdöbbent, hogy nem a szokásos helyünkön ülök. Gyors léptekkel odajött hozzám.
-Na most szépen jössz és elmondod mi a bajod- fogta meg a csuklómat.
-Két perc és becsöngetnek.
-Akkor drágám, vagy két perc alatt elhadarod a történteket vagy késünk énekről. Gyere- húzott kifelé. Elmeséltem neki mindent, a viharos esettől a Baekhyunos telefonálásig. Csöndben végighallgatott. Pont a végére értem, mikor megszólalt a csengő.
-Utánna kérdezel de most futás órára. - húztam magam után. Épphogy beestünk.
-Na időben, JinAh kisasszony- fogadott a tanár. Csak mosolyogtam nem akartam bunkón beszólni. -Akkor hajrá- mutatott a dobra.
-Nem- válaszoltam egyhangúan.
-Tessék? - lepődött meg, de nem csak ő, hanem az egész osztály.
-Nincs kedvem. Játszon valaki más!  Mindig én játszok és már elegem van- dőltem hátra a székbe. Nem kicsit lepődött meg a tanár ,mivel semmit nem tudott mondani.
-Akkor most ki fogsz iratkozni? - súgta oda Rose.
-Nagy eséllyel. Ha apa valami olyat csinál, költözök Baek-hez és akkor már nem fogok ide bejárni. -válaszoltam.
-Oh pont időben- szólt a tanár, amikor egy magas srác lépett be. Mikor szembe állt az osztállyal akkor jöttem rá, hogy ki is ő. Mit keres itt? Nem csak én vettem észre, amikor kiszúrt engem kacsintott és elmosolyodott. Rájöttem, hogy ő fog megmenteni. Igaz nem figyeltem rá. Valami tovább tanulásos dologról beszélt. Óra után csak úgy futottam ki a teremből. A folyosón körbenéztem és megláttam a távolodó férfit.
-Zack- futottam utánna, persze ahogy csak tudtam magassarkúba.
-JinAh- fordult hátra.
-Még...is...érdekelne- lihegtem, mikor utólértem.
-Mi?
-A suli. Mennyi idővel előtte kell beadni a terveket?
-Na örülök neki!  Ha itt vannak akár most is elfogadhatom.
-Tessék- adtam át. -Nem mondható profinak, de remélem felvesznek.
-Nyugi, átveszlek- nézett rám.
-Köszönöm- mosolyogtam vissza.

#Baekhyun szemszöge#

Az asztalomnál ültem és dolgoztam. Nem hittem volna, hogy mérnökként papírmunkát is kell csinálnom.
-Elfogadta- rontott be Zack pár papírt lóbálva.
-Ki?  Mi? - néztem fel a laptopból.
-A húgod, JinAh. Odaadta a terveket és azt mondta érdekli.
-Tényleg? - felcsillant a szemem. Így jobb lesz neki.
-Igen,de lenne egy kérdésem- csukta le a laptopot.
-Na mondd- dőltem hátra a székbe.
-Miért akarod eltiltani ennyire az apjától?
-Nem eltiltom, csak megvédem. Emélkszel mit csinált velem apa? - erre csak bólintott- Na azt nem tudom megakadályozni, hogy vele is ilyen legyen, viszont ha megtörténik is, akkor se fogja egyedül átvészelni. Tapasztalatból beszélek, nehéz és fájdalmas egyedül átvészelni, azt, hogy a saját apád viselkedik veled így.
-Értem.- bólintott. Nincs semmilyen hátsó szándékom.
-Na mutasd, azokat a terveket. - nyúltam a lapokért.
-Mi a baj? - kérdezte amikor nyugtalanul néztem a terveket. -Hahó - integetett az arcom előtt.
-Hülye..
-Mivan? 
-Hogy lehet ennyire naív?  Ááá - borzoltam össze a hajamat.
-Valami baj van a tervekkel?
-Igen, ezek nem azok amiket mutatott képen. Ezek másikak. Azok voltak a jobbak és biztos betette apához, hogy bizonyítson. Most fog pofára esni.

#JinAh szemszöge#

A nap ismét gyorsan telt. A sok unalmas óra. Este hétkor lett vége az utolsó órámnak. Holnap legalább nem kell bejönni.
-Hohó JinAh- szólt a hátam mögül Jackson. Jackson a fiúk "vezére", ő a legmenőbb és a leghelyesebb az osztályba- nem voltál a deszka pályán. -állta el az utat
-Neked is Szia! - léptem volna arrébb de elállta az utat. -De ahogyan látom, ti se voltatok
-Mi ez a többes szám? - fonta össze a kezét.
-Mivel nem egyedül szoktál követni- néztem rá szúrós szemekkel viszont most mentem mert apuci szobafogságot adott és nincs szükségem meghosszabbításra.-és arrébb löktem. Éreztem magamon a tekintetét, még egy kissebb mosollyal is jutalmazott.

Mikor hazaértem első dolgom az volt, hogy átöltözzek. Utálom az egyenruhámat.

Gyorsam magamra kaptam és mentem le vacsorázni.
-Mi ez a szemét az asztalomon? - jött ki apa a dolgozó szobájából.
-Milyen szemét? - anyával egyszerre kérdeztük
-Ez - lóbálta a terveimet. Mikor megláttam a szemembe felgyülemlettek a könnyek.
-Azok az én rajzaim- kaptam ki mérgesen a kezéből. -Nem eszek, elment az étvágyam. -indultam el.
-Ide jössz és eszel-parancsolt rám apa. Valahogy nem tudtam ellenkezni.
-Jó lenne ha a zenére koncentrálnál és nem erre- mondta vacsora közben.
-És ha nem akarok zene suliba menni? - csaptam le az evőpálcikát, amire mindketten felnéztek a tányérjukból.
-Akarsz és kész. Ne nyitok erről vitát- látott neki ismételten a vacsorához.
-Nem, nem akarok. Nem te fogod megszabni, hogy mit szeretnék.-álltam fel olyan lendülettel,hogy a szék is eldölt-Valaha megkérdezted , hogy én mit szeretnék? - alig tudtam vissza tartani a könnyeimet. -Apa! - már szinte sikítottam.