ค ੮૯ς੮őՐ ✓

-12-

-Szia hugica- az a vigyor...

-T.. T... te... - nyeltem egy nagyot-Mit keresel itt? - próbáltam visszatartani a könnyeimet.
-Én is kérdezhetném, de hiányoztam? -tárta szét a karját. Gyors léptekkel odamentem hozzá és a jól csattanós, balkezes pofont lekevertem neki. A könnyeim ott gyűltek a szememben. Mondhatni jol esett. Viszont nem ez a reakcióját vártam. Szorosan magához ölelt. Próbáltam eltolni magamtól, de csak szorosabban ölelt.
-Á! A kezem! - olyan szorosan szorított magához.
-Akkor ne ficánkolj- vette komolyra a hangulatot.
-Lee Baekhyun! Engedj el- parancsoltam rá
-Ne hívj ezen a neven- lökött el magától, így én a földön landoltam. -Byun Baekhyun, érted? - gugolt le mellém, és az ujjával felemelte az állam, így a szemébe kellet néznem. -Na ez a beszéd, hugi- mosolyodott el.
-Mi a fene folyik itt?? - rontott be apa az ajtón.
- Óh, szia apa - neki is az a mosoly.
-Apa?! - fordultam hátra. Amilyen gyorsan csak tudtam, felkeltem a földről és leporoltam a ruhámat.
- Előbb értünk haza- küldött felém egy mosolyt- Te meg mit keresel itt? - nézett Baekhyunra szúrós szemekkel.
-Épp csak beugrottam, de mi már megyünk is. - indult el és engem is magával rántott.
-Eressz el- próbáltam lehámozni a kezét a csuklómról, de sikertelen volt a próbálkozásom. Erősebben megszorította, ezzel jelezve, hogy fejezzem be, így befejeztem, mivel úgy éreztem,hogy ha folytatom , képes eltörni a kezemet.Mikor kiértünk láttam,hogy Sehun megindult felém, de apa leintette,így csak állt.Apa, miért? Miért engeded, hogy elvigyen? Csak gyültek a könnyek a szemembe. Ez a nap egyre rosszabb. Csak reménykedek, hogy ez csak egy rossz rémálom, de akkor miért nem ijedek fel?
-Francba! Engedj már el! - rántottam egyet a kezemen és elengedte, de nem azért, mert erősen rántottam el, inkáb csak azért, mert kiértünk az autóhoz. Szokásos fekete BMW. De jó!
Megint jönnek a fekete kocsik, viszont a mellette parkoló, sárga Lamborghini ajtaját nyitotta ki.

-Szálj be! - bólintott a kocsi felé. Beültem, ő meg szó szerint becsapta az ajtót és ő maga is nagy lendülettel beszált. Emlékszem, régen sokat játszottunk, még úgy is, hogy jóval idősebb nálam. Ő most 25, vagyis 5 éve költözött el, viszont nem mondta, hogy miért. Azaz 11 éves voltam, amikor a bátyjám elköltözött. Majdnem 10 év van köztünk.
- Lassíts- kapaszkodtam meg, mivel időközben felgyorsított.-Kérlek- Sose bírtam, ha valaki gyorsan megy.
-Anya tanította, hogy mindenhez mondjuk, hogy"Kérlek", azzal majd hatásosabb lesz a kérés.Meg a francokat! Azzal, hogy hozzá mondasz egyetlen egy szót, nem fog megváltozni az ember véleménye.
-Akkor ezért vagy olyan bunkó- motyogtam.
-TE NEM ÉRTESZ SEMMIT!- taposott bele a fékbe, az én gyomrom meg 360 fokos fordulatot vett.
-Na jó, nekem elég volt- már nyitottam is az ajtót, hogy kiszáljak az álló járműből, de Baek megelőzött és lezárta az autót.
-Francba- dőltem vissza az ülésbe.
-Ha értenéd , nem így viselkednél.
-Ha megértenéd, akkor vezess normálisabban- vettem fel a hangnemet
-Neked ez a bajod? - nevetett.
-Most per pillanat igen- vettem komolyra a szót.- Hogy kaphattál egyáltalán jogsit?
-Ahogy látod? - lobogtatta meg a jogosítványát.
-Akkor nézz hátra és meglátod- mivel a hátunk mögött kész dugó volt már.
- Istenem- nevetett
- Lassabban vezess, mert ha nem akkor, nem érdekel, hogy drága kocsi, fogom a magassarkúm kiütöm az ablakot, és kimászok rajta.
-Akkor kifizeted.
-Álmodban - már nem tudtam visszatartani azt a kicsi mosolyt.
-Igen, álmodj csak, hogy lassan fogok vezetni. - nevette el magát

-Pff...- vágtam be a durcát.
-Ne hidd, hogy nem hiányoztál. - váltott komolyra. A hangján tényleg lehet hallani, hogy komolyan beszél.
-Hm? - igazán meglepődtem
- Hallani a zongorázásodat, ahogyan hegedülsz és a csilingelő hangodat. De most másabb vagy.
-Ugyan az vagyok, csak mások előtt keményebbnek kell lennem, mivel nincs egy bátyjám aki megvédene a sok tuskótól. -sóhajtottam- viszont néha megiszom a levét- mosolyodtam el.
- Bocsi. Tényleg sajnálom, hogy nem védtelek meg. Amugy, hogy törted el a kezed? Deszkázás? -igen már 8 évesen Baekhyun megtanított gördeszkázni.
-Hát ez a kéménykedésem mellékhatása deszkázás közben- elmeséltem neki az egészet.
-Legközelebb add át az üdvözletemet, üsd le rajta, az én részemet is- kacsintott