ค ੮૯ς੮őՐ ✓

-30-

Elkezdődött a meccs. Pont Rosenál volt a labda, így odasiettem, hozzá, hogy elvegyem tőle a labdát.
-Hallod van egy tervem- mondta halkan.

-Ki vele- mosolyogtam, mert már ismerem annyira, hogy tudjam, ebből valami óriási fog kisülni.
-Szivassuk meg Jacksont. A csapatban egyedül Jackson és én tudunk jól kosarazni és hát úgy döntöttem átállok a te pártodra és hát nem olyan aktívan fogok játszani oké?
-Benne vagyok, akkor...- és már el is vettem a labdát és bedobtam a kosárba.

-Szép volt!- pacsiztam le Chanyeollal.- Mégis tud egy törpe kosarazni- gúnyolódott. 

Rosezal sikerült a tervünk, mivel akárhányszor Jackson passzolta a labdát neki, simán hagyta, hogy elé ugorjak és könnyen megszerezzem.   Simán le tudtuk győzni Jacksonékat. Mi örültünk a fejünknek, még meg is lettem dicsérve, pontosabban Chanyeol dicsért meg ami nagy szó, ellenben Jacksonon csak nevetni lehetett, mivel az idegességtől már vörös volt a feje, csoda, hogy nem füstölt még.

Tesi után az igazgató behivatott magához, amit kicsit furcsáltam. Halkan kopogtam az igazgatói ajtaján, majd óvatosan benyitottam.
-Oh, JinAh, fáradjon be- szólt kedvesen az igazgató.- Ahogy látom testnevelés órájuk volt. Mit csináltak?
- Kosárlabdáztunk.
-Hmm... Amerikában az egyik leghíresebb sport.
-Igen az- válaszoltam röviden.
-Azért hoztam fel szóba Amerikát, mert a cég meghirdetett egy cserediák programot, amivel az iskolánkból egy diák lehetőséget kap arra, hogy ott, külföldön tanuljon és mi, JinAh, magát választottuk ki erre. Nem egyedül fog utazni, mivel a cég egyik alkalmazottja is magával megy.
-És olyan nem lehet, hogy nem vállalom el?- kérdeztem idegesen.

-Sajnálom, választási lehetőség nincs. A cég igazgatója választotta ki az embereket.

-Értem. Nekem órára kell mennem.
-Rendben. Viszlát.
-Viszlát.- csuktam be magam mögött az ajtót. A termünk felé vettem az irányt, közben egész végig, ezen a cserediákos dolgon gondolkoztam. Hagyjak itt mindenkit? Nem megy ilyen könnyen. Itt, Koreában van a bátyám, Rose, ez a hét idióta is és persze Sehun. Nem lenne szívem itt hagyni őket. Amikor beértem a terembe, Rose odasietett hozzám.

-Na mondott valamit?- érdeklődött. Nem válaszoltam neki, csak megöleltem és próbáltam visszatartani a könnyeimet, mivel a suliba nem akartam sírni.- JinAh, mi a baj? Mondott valamit? Az isten szerelmére már, válaszolj- tolt el magától. Az arcán kivehető volt az aggodalom.
-Jujj JinAh! Tényleg a bátyád  a cég leghelyesebb dolgozója, Byun Baekhyun?- jött oda hozzám egy lány.

-JinAh! Mondtam, hogy ne bízz bennük. - jött oda Lisa.

-Lisa- emeltem fel a hangomat. Mindenki meglepődött és még a fiúk is pont akkor jöttek be.- Te képes voltál, mindenkinek elmondani azt, hogy Baek a bátyám, csak azért, hogy a fiúk helyett, veled barátkozzak? Szánalmas vagy.
-JinAh, nem én mondtam el, hidd el.

-Fiúk!- fordultam feléjük.
-Mielőtt bármit kérdeznél, hallgass meg! Megígértem valamit és nem szokásom megszegni az ígéreteimet. Tudnod kell meg egy dolgot. Miután elmentél múltkor gördeszkázni, Baekhyun megkért minket, hogy ne terjesszük a suliba azt, hogy a testvéred. Így már két ígéretet is tettünk. 

-Köszi, hogy elmondtad, Chanyeol. Sajnálom. Mondanátok a tanárnak, hogy nem érzem jól magamat?

-Mondom neki- ajánlotta fel Rose.
-Köszi.
-Te szépen velem jössz- fogta meg Chanyeol Lisa karját és kiráncigálta a teremből.
-Ne aggódj, csak a kellő szidást kapja meg. Chanyeol tud a legjobban leszidni valakit-mosolygott Suho.

-Majd írj, ha van valami- ölelt meg Xiumin. Mindenkitől elköszöntem és elhagytam a sulit. Út közben pedig felhívtam Baekhyunt, hogy dolgozik e.
-Szia- köszöntem bele