-15-

329 27 0
                                    

Reggel nem egyedül ébredtem, Baekhyunnal találtam szembe magamat, ahogyan fürkészi az arcomat.
-Jó reggelt, hercegnő!

 -Jó reggelt, hercegnő!

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Aww... Meghaltam tőle. Megszoknám az ilyen ébresztést. "Hercegnő" megszólítást is csak ő használta. Én voltam neki a hercegnője, annyira jó visszaemlékezni.
-Jó reggelt neked is. Rég használtad már ezt a kifejezést.
-Hiába leszel idősebb te mindig az én hercegnőm leszel- puszilta meg a homlokomat. - Na éhes vagyok, menjünk reggelizni- nyújtózkodott.
-Te mikor nem vagy éhes? - nevettem el magamat. Nagy nehezen kimásztam az ágyból. Úgy ahogy voltam, haladtam lefelé a lépcsőn, mivel az az idő alatt, amíg nagy nehezen kidobott az ágy, Baek lement reggelit csinálni.
-Az nem az én pulcsim? - tette le elém a melegszendvicset.
-Csak volt- ültem le az asztalhoz.
-Még mindig az enyém
-A-a!- ráztam meg a fejemet - olyan kényelmes és puha, hogy úgy döntöttem, ez lesz az új alvós ruhám- láttam neki a reggelimnek.
-A kis sunyi- kortyolt bele a kávéjába.
-Én nem kapok? - néztem rá bociszemekkel
-Egy 16 évesnek nem kell még kávé- nézett rám
-Akkor csinálok magamnak- mentem ki a konyhába.

Megreggeliztünk és felmentünk a szobába.
-Aissh... Csak a tegnapi ruhám van- ültem le az ágy szélére.
-Adjak egy pólót- viccelődött.
-Hmm... - gondolkoztam el- Ha van egyszínűd és nem rózsaszín vagy lila
- Nekem csak is olyan pólóim vannak- lépett a szekrényéhez. -Ez jó lesz? - dobott nekem egy halvány-barna rövidujjút.

Tökéletes

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Tökéletes. A túlméretezett bátyám felsőjéből és a tegnapi szoknyámból tökéletes ruhaszettet állítottam össze.
-Elmehetnél divattervezőnek is- dicsért meg,amikor leértem.
-Maradok a mérnöknél- kötöttem össze a hosszú, sötétvörös hajamat.
- Akkor elsőnek a dokihoz megyünk- indította el a Ferrarit.

Persze, neki is mániája a drága autók gyűjtése

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Persze, neki is mániája a drága autók gyűjtése.
-Óvatosan vezess. Nem akarom viszont látni a meleg szendvicset- csatoltam be a biztonsági övet.
-Tegnap is ez volt a bajod- hajtott ki a kapun.
-Igen, tegnap amikor beletapostál a fékbe, akkor is 360 fokos fordulatot vett a gyomrom. Szerencséd volt, hogy aznap semmit nem ettem.
- Na akkor te takarítottál volna- kanyarodott be az orvosi rendelőhöz.
-Álmodban talán- száltam ki, mivel már leparkolt. Itt most nem a szín miatt virított a sok kocsi között, hanem az miatt, hogy sportkocsi.
-Oh Baekhyun- üdvözölte az orvos- ki ez a hölgy?
-Jó napot, Kim doktor!  Ő a hugom, JinAh- mutatott felém, én meg illedelmesen meghajoltam. Miközben Baekhyun az orvossal beszélt, én  azon gondolkoztam, hogy kitől örökölhettem az alacsonyságot, anya is magas, apáról ne is beszéljünk, és ott van az én drága bátyjam, aki egy fejjel magasabb, én meg itt vagyok a 160 centimmel.
-Akkor jöjjön, JinAh- nyitotta ki nekem az orvos az ajtót.
-Szabad vagyok- rontottam ki az orvostól és Baek nyakába ugrottam. -Leszedték- mutattam a kezemet, ahol volt a gipsz.
-Nagyszerű- mosolygott-Na akkor menjünk a céghez. - indult ki a kocsihoz.
-CÉG?! - hirtelen lefagytam.
-Nyugi, nem ahol apa dolgozik. Az amerikai céghez megyünk, ahol én dolgozok. Nincs az a pénz ,amiért még egyszer betenném oda a lábamat. - nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját, ezzel jelezve, hogy ne csak az ajtóba álljak egyhelybe, hanem mozduljak is valamerre.
-Megnyugodtam - indultam el. Beszáltam és elindultunk. A cég nem volt olyan messze, pár km-re volt az orvosi rendelőtől. Baekhyun is figyelembe vette a kérésemet, mert normálisan vezetett. Az úton ilyen apróságokon beszéltünk. Megtudtam, hogy nagyon bánta azt, hogy nem köszönt el tőlem és egész végig keresett. Hiányzott már, de tudtam, hogy amint hazaérek, apa eltílt tőle. Szobafogságot kapok majd, de legalább Sehun vigyázna rám és úgy nem érzem magamat bezárva.
-Baekhyun- húztam el a végét. Ahogyan rám nézett, már egyből tudta, hogy valamit kérni szeretnék.
- Na mondd- mosolygott el.
-Lenne egy kérésem- vigyorogtam.
-Sokba fog ám kerülni, de mondd, mi lenne az ? - parkolt le a cég előtt.
-Elkérhetem a telószámod? - néztem rá. Igen, nem volt meg a saját bátyám telefonszáma. Legalább tudok vele beszélgetni plusz ezt nem fogja megtudni apa, vagyis még se leszek teljesen eltiltva.
-Ez lenne az a nagy kérésed? - állította le az autót.
-Ühüm - fordultam el. - Mivel ha apa el is tiltana tőled, akkor is tudnánk beszélni, mivel abba nem szólhat bele. És így nem lennék teljesen eltiltva. - nehéz volt bevallanom. Attól, hogy a bátyám, nehéz az ilyen dolgokat bevallani neki.
-Tessék. Gondoltam, hogy elkéred így leírtam. A lapon még rajta van a beosztásom is ha úgy szeretnél találkozni, emellett ott a ház kulcsának is a fénymásolata, így ha dolgozok is és van valami baj, akkor is be tudj menni. - adott át egy borítékot is.
-Wow- vettem el.
-Na gyere, ha meg akarod nézni még ma a terveimet. - szált ki a kocsiból. Bementünk. Majdnem, hogy nagyobb volt, mint apa cége. Baekhyun intett a portásnak és a lift felé vettük az irány. Mindenki megbámult. Kiskorunkba, azt mondták, hogy nagyon hasonlítunk egymásra, viszont azt nemtudom, hogy még mindig hasonlítunk e. A magasság az biztosan nem. A liftbe, rajtunk kívül, még 2 lány szállt be, biztosan gyakornokok. Baekhyun megnyomta a 23- as gombot. Csak szótlanul álltunk, mivel valahogyan nem szerettünk volna a két lány társaságában beszélgetni.
-Na itt vagyunk- törte meg a csöndet Baekhyun, amikor odaértünk az irodájához. Elképesztő volt. A terem közepén négy, nagy bőrfotel volt, ami körülzárt egy kissebb kerekasztalt. Szembe üvegfal volt, amin csodásan lehetett látni Szöult, elötte meg az íróasztala és egy forgószék foglalt helyet. Pár képet lőttem is a kilátásról.
-Hát megjöttél, Baekhyun- rontott be egy magas, viszonylag fiatal srác. Baekhyunnal egy idős lehetett. - Oh, ki ez a kislány- bár nem mondta volna ki az utolsó szót. Utálom, hogy ha 16 évesen le kislányoznak, 2 év, hogy felnőtt legyek.
-Vigyázz, a magasságához képest erős- nevetett Baek. Várj, most azt mondta, hogy kicsi vagyok?  Mindjárt kap ő is, most már szabad a jobb kezem. - tapasztaltam- nézett rám közbe az arcát simogatta, mintha most kapta volna a tegnapi, bal kezes pofont- amugy a hugom, JinAh- mutatott be.
- Ja értem- húzta el a végét, a mondatnak- Üdv, JinAh. - intett- Zack vagyok, a cég igazgatója. - mivan??  Ilyen fiatalon igazgató?  Biztos nem több a bátyámnál!  És ha igazgató, akkor Baek miért tegezi? Kész feladom.


ค ੮૯ς੮őՐ ✓Where stories live. Discover now