ค ੮૯ς੮őՐ ✓

-26-

-Na én most már tényleg mentem tanulni- álltam fel a kanapéról és már futottam fel a szobámba. Becsuktam az ajtót és beledőltem az ágyamba. Megint éreztem, hogy elpirultam. Én és Sehun járunk? Dehogy, vagyis nem tudom.- Erről nem beszéltünk tegnap. De lehet, hogy Sehun úgy vette, hogy mi már járunk. Ááá nem tudom. 

-Na mi a baj?- támaszkodott az ajtónál Sehun.
-Anyám- ültem fel az ágyon.
-Még mindig Sehun- jött oda hozzám. 
-Kopogni luxus még mindig?- mosolyodtam el.
-Amúgy amit kérdezett Suho, arra én is kíváncsi vagyok- ült le mellém.
- Hát arra én is- motyogtam alig hallható hangon.
-Fiúk, mi lenne ha nem most hallgatóznátok?- kiabált ki Sehun. Felkaptam a fejemet, gyorsan kimásztam az ágyból és nagy lendülettel kinyitottam az ajtót. Mind a hárman beestek a szobámba.
-Épp most gondolkoztam azon, hogy segítek nektek majd holnap a dogánál, de nem fogok- mondtam nekik.
-Mondtam, hogy nem lesz jó ötlet- sétált el a szoba előtt D.O
-Kérlek, JinAh- könyörgött mind a három fiú- Sajnáljuk
-Kifelé a szobámból- csuktam be az ajtót.
-Kérlek, JinAh
-Nem- és egy nagy lendülettel becsuktam az ajtót.Kifújtam a maradék levegőt a tüdőmből és visszaültem az ágyra, Sehun mellé. Pár percig csöndben ültünk egymás mellet, végül ismét Sehun  törte meg a csendet.
-JinAh- fordult felém. Én is felemeltem a fejemet és ránéztem.- Leszel a barátnőm?- mosolyodott el.
-Igen- mondtam nagy örömmel és megöleltem. Visszaölelt. Annyira boldog voltam. Soha senki nem kérdezett tőlem ilyet. Egyszer volt az, hogy egy hónapig randiztam Jacksonnal, de apa megtiltotta, hogy találkozzak vele, így szakítottam vele. Azóta szekál és nem hagy békén. -Viszont én ezt nem merem elmondani Baekhyunnak- mondtam idegesen
-Tartsuk titokba?- nevetett.

- Lehet. Tudod amikor találkoztunk vele a cégnél, az után megemlítettem a nevedet és egyből azzal támadott le, hogy ugye nem a pasim, vagyis ezután félek elmondani neki.
-Rendben, de akkor a többieknek se mondjuk, mert képesek kikotyogni, főleg az a két pletykagép.- nevetett.
-Várj, tippelek. Chenre és Xiuminra gondolsz?- nevettem
-Pontosan. olyanok mint az öregasszonyok, állandóan pletykálnak és hiperaktívak.
-Hát azért nem mondanám őket hiperaktívnak, mivel Chent ma 11-kor csak azzal tudtam felkelteni, hogy ma írjuk a tervezéstan dogát. Xiumin meg állítólag tegnap este jó korán bealudt.
-Majd nézd meg őket suliba. Úgy fognak futkározni mint az ovisok.
-Pont ettől félek, hogy most majd rajtam fognak lógni- sóhajtottam.
-Legalább nem fogsz unatkozni- nevetett.
-Igaz- mosolyodtam el.
-Viszont nekem mennem kell. Így is alig volt időm eljönni. Szia, majd még beszélünk- puszilta meg a homlokomat.
-Szia- köszöntem el. Kiment a szobából én meg most már tényleg elkezdtem tanulni.  Egyszerű volt és mivel figyeltem órán, csak átolvastam. Plusz rájöttem, hogy ezeket a dolgokat én már rég tudom. Lementem a konyhába, hogy csináljak magamnak egy teát. A fiúk a kanapén ülve beszélgettek. Észre se vettek. Hál istennek még nem nézett ki úgy a ház, mintha háború tört volna ki, mert ha igen, Baekhyun megölne, mivel az én feladatom felügyelni őket. Mikor végeztem a teával, már elment minden kedvem a tanulástól, így úgy gondoltam, hogy kimegyek a kertbe.
-Hova hova?- állított meg az ajtónál Kai.
-Csak kimegyek a kertbe. Nem lehet?- kérdeztem vissza.
-A kezedben tea van?- tágult ki a szeme Xiuminnak.
-Igen, ha kell csinálj magadnak
-Oké- és már állt is fel és elindult a konyha felé.
-Várj, inkább csinálok én- tettem le a teámat az asztalra. Xiumin csak mosolygott. Nem merem rábízni, hogy csináljon magának.-Ki kér még?- kérdeztem meg. Persze, hogy mindenki feltette a kezét. Megforgattam a szememet és sóhajtva el kezdtem csinálni mindenkinek a teáját.

Mikor végeztem a tea csinálással, már annyi volt az idő, hogy Baekhyun is hazajött. A fiúk a szokásukhoz híven köszöntek és rendeltek ebédre pizzát és más gyorskaját.
-JinAh, beszélhetünk?- hívott be a szobájába Baekhyun.
-Persze, mondd- csuktam be magam után az ajtót.
-A helyzet az, hogy kijelöltek pár sulit, ahonnan kéne toboroznunk pár gyereket a céghez vagy esetlég a suliba. Pár diákot is kijelöltek, akik majd menni fognak. Úgy lesz, hogy egy cég dolgozó és egy tanuló. Téged is kiválasztottak és pont én kerültem melléd. Viszont van egy bökkenő. - dörzsölte meg idegesen a homlokát. A Lee vállalat elit iskoláját kaptuk.
-Mivan?!- döbbentem le
-Tudom, az egész napom azzal ment el, hogy próbáljam elcserélni, de ebbe még Zack se tud segíteni. A cég elnöke helyezte ki az embereket. És nincs választási lehetőség, hogy te ezt most elvállalod vagy sem.
-Én biztos, hogy nem megyek vissza abba a suliba. Nem akarok Jacksonnal vagy akármelyik talpnyalóval találkozni. És mi van ha pont ezen az előadáson megjelenik apa? Én nem fogom hallgatni a papolását, sőt egyáltalán nem akarok vele találkozni-háborodtam fel és kirohantam a szobából. A kertet vettem célba, azt a kerti tavat, ahol először jártam. Megint leültem a padra és csak néztem a halakat a vízbe, amíg meg nem láttam a szemem sarkából Baekhyunt, aki zsebre rakott kézzel áll mellettem.
-És mikor lenne ez az egész?- kérdeztem.

-Még ma. Négykor kezdenénk.
-Akkor délutáni suli van- sóhajtottam.
-Délutáni?Nálink ilyen még nem volt.- lepődött meg Baek.
-Igen, amikor a tanárok nem akarnak korán bemenni, akkor hívják be a suliba a gyerekeket. De nem mindenki szokott bejönni, mivel vagy időpontjuk van valamelyik kozmetikushoz vagy csak a szülők kikérőt adnak be, hogy akármilyen okokból nem megy a gyerek. De persze én mindig bent voltam, mivel apa mindig azt mondta, ,,Nem mindegy, hogy hol ülsz, itthon vagy a suliba?" vagy még hasonló kifogást.
-És mikor szokott vége lenni?
-Kb. este hétkor. De most szerintem az előadás után mennek haza. Na mindegy, megyek akkor készülődni.- sóhajtottam és felálltam.
-JinAh- szólt Baekhyun.
-Hm?- fordultam vissza.
-Sajnálom, hidd el én se szeretnék oda visszamenni. És ne aggódj, bármi lesz, ott leszek melletted. Most már meg tudlak védeni.- ölelt meg.
-Köszönöm- öleltem vissza.
-Na menj készülődni- tolt el magától.
-Az egyenruhát vegyem fel?- kérdeztem vissza.
-Nem muszáj, csak azért ne olyan ruhát vegyél fel amibe szoktál menni deszkázni- nevetett.
-Rendben- mosolyogtam.Felmentem a szobámba és szokásomhoz híven a szekrény előtt ülve bámultam a ruháimat és épp azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel, amikor hirtelen megszólalt a telefonom. Sehun hívott, így nagy örömmel felvettem.
-Szia- köszönt bele
-Szia
-Mi jót csinálsz?
-Éppen a szekrényem előtt ülök és gondolkozok, hogy mit kéne felvenni.
-Hova készülődsz?
-Jajj ne is mondd, Baekhyunnal a cég jóvoltából a volt sulimba kell menni, mivel embereket toborzunk vagy a céghez vagy netán a sulihoz. Gondolhatod mennyi kedvem van hozzá.
-Jajj te szegény. Kitartást. 
-Köszönöm. És te mit csinálsz?
-Én éppen semmi érdekeset. Amúgy bocsi, hogy úgy elrohantam, de a bátyámért kellett kimennem a reptérre, mivel most jött haza Amerikából. Majd bemutatlak neki.
-Jajj szerintem azzal várjunk. Félek már előre.
-Azért annyira nem ijesztő. Amúgy meg van már, hogy mit veszel fel?
-Nem, még nincs.- sóhajtottam.
-Akkor adhatok egy tippet?
-Hallgatlak.
-Van az a fehér fekete csíkos, fodros rövid ujjú inged és ahhoz vegyél fel egy fekete, passzos szoknyát. Cipőnek meg egy fekete magassarkút. 
-Megvannak. Wow! Mikor volt időd átnézni a ruháimat?
-Még múltkor, amikor Baekhyunnak segítettem átvinni a cuccaidat.
-Azta. Amúgy tök jó az összeállítás. Elegáns.
-Már fel is vetted?- csodálkozott.
-Igen, várj mindjárt megmutatom.

-Azta. Nagyon szép vagy. Jól áll.
-Köszi. Viszont én mentem mert még eszek aztán megyünk is.

-Rendben. Kitartást. Puszi.Szia

-Köszi. Puszi, szia.
(hívás vége)