ค ੮૯ς੮őՐ ✓

-31-

-Úristen JinAh, te ezeket honnan tudtad?- csodálkozott Lay, mikor kicsöngettek.
-Hát, csak tanultam- nevettem.
-Délután nincs kedved deszkázni?- kérdezte Chen.
-Bocsi, délutánra már van programom.
-Úúú és kivel?- kérdésére egy perverz mosolyt társított Xiumin.
-Hagyjatok már- nevettem.
-Biztos, hogy Sehunnal találkozik- mondta természetesen D.O.
- Ő gyáva, hogy elhívja randira Jiniet, habár, ha jobban belegondolok...- elmélkedett el Xiumin
-Ének után kivel telefonáltál, amiért eltakartad a nevét?- vágott közbe Chen.

-Én nem takartam el.
-Jajj, ne tagadd- küldött felém egy mosolyt Chanyeol.
-Lehet Sehun most hívta el randira- kiáltott fel Kai. Csörgött a telefonom, megnéztem, hogy ki az és az összes fiú, a telefonom képernyőjére szegezte a tekintetét.
-Ki az?- egyszerre kérdezték mind a heten.

-Szia Baekhyun- hangsúlyoztam ki a nevét, amikor felvettem a telefont.
-Szia, JinAh.

-Á már azt hittem, hogy Sehun hívott- biggyesztette le a száját Xiumin.
-Szakadjatok már le a Sehunos témáról, kérlek- emeltem fel egy kicsit a hangomat.

-Roszkor?- nevetett Baekhyun
-Jajj, dehogy, csak a fiúk túl kíváncsiak.
 -Hogy ment a doga?
-Profi vagyok- dicsekedtem.
-Vérbeli profi?
-Az hát. Mindent tudtam.
-Mi is- kiálltottak bele a készülékbe a fiúk.
- Az én segítségemmel- egészítettem ki
-Akkor mégis segítettél nekik.
-Igen, utoljára- az utolsó szót halkan mondtam.
-Ne búsulj, naponta fogsz majd velük beszélni. Nem fognak nyugton hagyni, elhiheted. Elmondtad már nekik ?
-Áh, nem. Majd holnap, vagy lehet, hogy még a mai napon kiszedik belőlem.
-Sehunnak elmondtad?
-Neki se. Azt majd ma akarom, de nem tudom, hogy hogyan.
-Úgy mond el nekik, mint ahogyan nekem, rendben? Ne parázz. Meg fogják érteni.
-Baekhyun
-Tessék

-A.. Semmi érdekes. Elfelejtettem- nevettem.
-Nem tudsz hazudni, vagyis mondd
-Ááá.. Anyáéknak mondjam?
-Ahogy gondolod, én nem mondom neki, de szerintem fölösleges lenne, mivel nem is keresnek, egyikünket sem, vagyis csak időpocsékolás lenne és megint elkezdenének papolni. De ahogy gondolod.
-Reméltem, hogy ilyen választ fogsz adni, mivel én is erre gondoltam, de gondoltam megkérdem a véleményedet.
-Érted menjek?
-Nem kell, fiúk hazakísérnek, habár egy szóval sem mondtam neki, hogy kísérjenek haza, csak szimplán követnek.

-Rendben, egy olyan fél óra múlva otthon leszek.
-Várj hány óra?
- Fél 3

-Baszki, nekem még el kéne készülnöm, de ilyen szép ráérősen sétálok. Na majd akkor otthon talizunk. Szia
-Szia- nevetett

(Hívás vége) 

- Hova is mész?- kérdezték egyszerre és mind a heten perverzen mosolyogtak rám.
-Magától kimegy a fejetekből az ötlet vagy segítsek?
-Ne pattogj, tudjuk, hogy úgyse érsz fel minket- simogatta meg a fejemet Kai.
- Kim JongIn!
-Fuss, Kai, fuss- nevetett D.O
-Megfogod egy kicsit?- nyújtottam át a táskámat Chanyeolnak aki szó nélkül elvette és a vállára akasztotta.
-Kim JongIn- mosolyogtam rá az illetőre, aki majd meg pukkadt a nevetéstől, de azért D.O háta mögé bújt.

-Ez ijesztő volt- dőlt le a kanapéra Kai. Majdnem, hogy egészen hazáig futott előlem.

-Na megjöttem- jött be a házba Baekhyun- Mi történt, Kai? Fáradtnak tűnsz.
-Szia Baekie- nyújtózkodtam a kanapén.

-Az volt, hogy Kai, nem kicsit éreztette JinAhval, hogy alacsony, ezért...- magyarázta Chen
-Ezért Jinie hazáig üldözte- fejezte be a mondatott Xiumin.
-Baekhyun, a munka nehezét át adom, én elmentem fürdeni- álltam fel az ülőhelyemről- de csak a sulis dolgot. A másikat ne- egészítettem ki a mondatomat, majd felment az emeletre, ahol a fürdő volt. Előtte még a szekrényemből kiválasztottam pár ruhát, ami megfelel a randira.