-27-

269 26 0
                                    

-Wow, de kicsípted magadat. Hova készülsz?- csodálkozott Kai.
-Volt sulimba megyünk majd vissza. Valami előadást kell tartani.- mondtam unottan.

-Kész vagy, JinAh?- jött le az emeletről Baekhyun.
-Igen
-Akkor menjünk. Na srácok, mi mentünk. Nem tudom, hogy maradtok-e vagy mentek.

-Hmm... Kéne tanulni- gondolkozott el Xiumin.
-Na azt jól teszitek. Nem fogok segíteni, vagyis jobban jártok ha tanultok.- mosolyogtam
-Majd meglátjuk.- kacsintott Chanyeol.

-Na mi mentük. Sziasztok- köszönt el Baekhyun. Felvettem a magassarkúmat és kisétáltam, Baek után. Beültünk a kocsiba és elindultunk a volt sulinkhoz. Ideges voltam, azért mert féltem, hogy találkozok Jacksonnal és valamit be fog szólni, de egyben vártam is, mert szerettem volna újra látni Roset. 

Amikor odaértünk, a bejárati ajtónál várt minket az iskolaigazgató és a cég igazgatója is. Kiszálltunk a kocsiból és illedelmesen köszöntünk. Látszott apán a meglepődés, mivel szerintem nem számított rá, hogy pont mi jövünk. A suli igazgatója megmutatta, hogy melyik terembe kell menni majd otthagytak mindket. Bementünk és lesokkolódtam. Ki is gondolta volna, hogy pont a volt osztálytársaimnak kell előadást tartani. Amikor Rose felismert egyből a nyakamba ugrott.
-Úristen! JinAh, nagyon hiányoztál- ölelt meg.
-Nekem is hiányoztál, Rose , de azért hagyj levegőhöz jutni, kérlek - nevetve toltam el magamtól. 
-És milyen az új suli? Vannak helyes pasik? A lányok milyenek? Tudják, hogy igazgató lánya vagy? A tanárok jófejek? Nehéz az anyag? Építészmérnökire mentél? Voltál már a cégnél?- bombázott a kérdéseivel. Baekhyun csak nevetett az egészen.
-Figyelj Rose- kezdtem a mondandómat- kemény egy nap voltam bent a suliba. Igen, vannak helyes fiúk az osztályomba, a lányokkal nem beszéltem csak eggyel. És csak 6 ember tudja, hogy kinek a lánya vagyok. A tanárok nagyon jók,  ének órán nem csinálunk semmit, szó szerint és nagyon egyszerű az anyag...
-Már akinek az- szólt közbe Baekhyun.
-Igen, vagyis nekem könnyű. Aztán igen Építészmérnökin vagyok, és egyszer voltam a cégnél. Ennyi, pont.- fújtam ki a maradék levegőt a tüdőmből.
-Azta. Jó gyorsan elhadartál mindent. Amúgy hogy hogy csak egy nap voltál suliba?
-Majd az előadásban, benne lesz. 
-Várj, Te fogsz előadást tartani?- csodálkozott.
-Anyám, te még mindig szőke nő vagy- fogtam a fejemet.- Szerinted minek vagyok itt? Nem önszántamból. Valaki- néztem Baekre- elrángatott ide.
-Hé! Ki kérem magamnak, hogy még mindig barna vagyok.- háborodott fel, végül elnevette magát- Annyira jó, megint veled hülyéskedni.
-Nekem mondod? Kemény egy lánnyal tudok elhülyéskedni- nevettem.
-A 6 fiú hol marad?- kérdezte Baekhyun.
-Igen, meg még ott van az a 6 idióta- nevettem.
-Milyen fiúk, JinAh?- egy perverz mosolyt társított a kérdéséhez.

-Maradj már- nevetve ütöttem meg a vállát- majd mesélek valamit- súgtam oda neki.

-Miért...- de nem tudta befejezni a mondatát, mivel befogtam a száját, majd a fejemmel a pakoló Baekhyunra bólintottam.
-Baek, Mindjárt jövök- szóltam oda neki, amire csak bólintott. Magammal rángattam Roset is és a mosdó felé vettem az irányt.

-Na most már mesélhetsz- nyitotta ki a mosdó ajtaját.
-Na akkor- csuktam be magam mögött az ajtót. Szétnéztem, majd elkezdtem neki mesélni- Tudod van a volt testőröm, Sehun- erre csak bólintott- igen és hát- vettem egy mély levegőt- együtt vagyunk.
-Úristen, mióta?- ugrándozott örömében.
-Ma kért meg, hogy legyek a barátnője.- pirultam el.
-Jajj, de aranyos. Legyetek együtt sokáig. De, miért nem mondtad el a bátyádnak?

-Mivel, múltkor amikor Baeknél aludtam, csak megemlítettem Sehun nevét és már egyből letámadott ,,Ugye nem a pasid?" . Szerinted? Most ezek után nem merem elmondani neki.
-De nem is titkolhatjátok el. Az rosszabb ha ő jön rá. Ő nem az apád, és nem fogja azt mondani, hogy nem lehetsz vele együtt, szakítsatok.
-Igaz, szöges ellentétje, apának. Hallod, szerinted kik fogadtak minket most?
-Az egyiket tudom: a suli igazgató. A másikat nem tudom. Ki?
-Apa- nevettem el magamat- Látnod kellett volna, az arcát. Le lehetett olvasni róla, hogy nem örül nekünk. Viszont attól félek, hogy most be fog jönni az előadásra és utánna valami olyat szól, Baekhyun nem fogja szó nélkül hagyni. ilyen téren, nincs erős idegzete. Vegyünk példának azt, amikor elmondtam neki, hogy összevesztem apával. Egyből komoly lett és már azt mondta, hogy költözzek oda. Igen, igaza van, teljes mértékben. Ilyen eseteknél elkezdek félni tőle.
-Hidd el a te helyedben én is félnék. Amúgy nem úgy néz ki, mint aki, hu de szigorú. 

-Hát tud az is lenni. Tegnap addig nem engedett el deszkázni, amíg meg nem csináltam a leckét- sétáltunk vissza a teremhez.
-Ne már. - nevetett. 

-Hát tud ilyen is lenni, de nagyon aranyos- léptem be a teremben, Rosezal a hátam mögött.

- Amúgy holnap, suli után, elmegyünk kávézni? Egy csomó mindent kell mesélnem és neked is kell, például arról a hat fiúról- mosolygott.
-Jajj, ne is emlegesd azokat- nevettem- Félek már előrre a holnaptól- sóhajtottam
-Na mi lesz holnap?-érdeklődött.
-Tervezéstan doga. Az a 6 nagyokos azt akarja, hogy segítsek nekik, mivel én értem, pedig vagy 100-szor elmagyaráztam nekik. 
-Sok sikert hozzá.- és már ment is leülni a helyére, mivel bejött az igazgató, oldalán a cég vezetőjével, azaz apával.
-Köszöntjük sok szeretettel önöket. Bemutatkoznának?- ült le mind a kettő igazgató a diákok közé.
-Rendben, akkor kezdem én. Lee JinAh vagyok. Egy amerikai cég iskolájából jöttem. Építészmérnöki szakon vagyok- kezdtem a beszédemet. Meséltem nekik, maga az iskoláról, a cserediák programról, a gyakornoki időszakokról és az órarendekről. 

-Ez egy betanult szöveg?- nevetett Jackson.
-Nem. Ez az én személyes véleményem, az iskoláról. Elmondtam a fontos tudnivalókat. Bocsáss meg, hogy szakknyelven mondtam.- válaszoltam.- Amúgy köszönöm, hogy felhoztad ezt a témát. elfelejtettem mondani, hogy azt is tanítják, hogy egy adott épületről, amit tervezünk, hogyan számoljunk be a vevőnek. A tanultakat, a gyakorlati idő alatt, használni is tudjuk. Ennyi lenne. Köszönöm a figyelmet.
-Akkor most én jövök, mint a cég egyik alkalmazottja. Byun Baekhyun vagyok. Építészmérnökként vagyok a cégnél.- kezdte a mondandóját. Ő is minden tudnivalót elmondott a cégről.
-Mindenkit sok szeretettel várunk mint tanuló, vagy mint alkalmazott. Köszönjük a figyelmet- mondtuk egyszerre, amikor végeztünk az előadással.
-Akkor köszönjük, hogy itt voltak. Mindenki mehet haza, vége az iskolának- ment ki a teremből az igazgató. Minden gyerek, rohant ki.
-Akkor még beszélünk- ölelt meg Rose.
-Oké, szia- köszöntem el tőle. Mindenki kiment már a teremből csak mi és apa maradt bent.
-Akkor ezt akartátok elérni? Mind a ketten boldogok vagytok már? Elértétek a célotokat?- kérdezte.

-Igen- válaszolt Baek unottan.
-Baekhyun, mi ez a hülye névváltás?
-Az, hogy nem akarom, hogy bármikor is, bármit befolyásoljon a nevem- válszolt egyhangúan.
-Te is ezt akarod, JinAh?- kérdezte tőlem.
-Most már, hagyd abba- csapott az asztalra Baekhyun. - Hagyd abba a hülye kérdezősködést. Ne sajnáltasd magadat, hogy jajj elvesztetted, mind a két gyerekedet. Saját magadnak csináltad az egészet, bíznod kellet volna bennünk és akkor nem lett volna ez. - fordult apa felé. Látszott rajta, hogy ideges.- Menjünk haza, JinAh- váltott vissza a normális hangnemre.
-JinAh, most hazaköltözöl- mondta szigorúan apa.
-Nem-vágtam rá- Pont jó nekem most ez a helyzet. Végre azt tanulhatom, amit szeretnék és senki nem mondja meg, hogy mit csináljak. - mentem ki a teremből. Baekhyun követett, majd mellém ért.
-Szép volt- pacsizott le velem. Beszálltunk a kocsiba és hazafelé vettük az irányt. 

ค ੮૯ς੮őՐ ✓Where stories live. Discover now