JinAh 16 éves és a Lee vállalat igazgatójának lánya. A viselkedése igencsak eltér, más igazgatók lányaitól. Ennek hatására az apja egy testőrt fogad fel, amit JinAh nagyon nem akar, mivel ugyan az a szabad lány szeretne lenni. Próbál túljárni az őr...
Reggel az ébresztőmre keltem.Elkészültem, megreggeliztem és Baekhyun már vitt is suliba. -Francba, nem ittam kávét- mondtam Baekhyunnak a suli előtt. -Gratulálni tudok csak, hugi- nevetett.- Akkor sok sikert, hogy kibírd a napot.
-Meg a sok hülyét- egészítettem ki a mondatát.- Köszi, ja és nem kell értem jönnöd, Rosezal találkozok és majd gyalog megyek haza- szóltam vissza neki.- Szia.- köszöntem el. Becsuktam az autó ajtaját, majd bementem. Lisa már bent volt, így leültem mellé. -Szia- feküdtem le a padra -Jó reggelt- köszönt vidáman. -Már akinek jó- mondtam két ásítás közben. -Miért, van valami baj?- aggódott. -Nem volt időm otthon kávét inni.- sóhajtottam- vagyis most alszok. Majd felkeltenél, ha jön a tanár?
-Persze- nevetett.Becsuktam a szememet, de nem aludtam, csak csukott szemmel feküdtem a padon. Mikor meghallottam a nevetést a folyosóról, már gondoltam, hogy a fiúk jönnek. Egyre közelebb került a hangok forrásai és elkedtem félni. Féltem attól, hogy kora reggel nyomják a hülyeséget nekem. Végül beértek a terembe. -Tessék. Gondolom erre lesz szükség- mondta Suho és letett valamit az asztalomra. Kinyitottam a szememet és megláttam életem szerelmét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Cappuccino. Egyből felcsillant a szemem.
-Köszönöm Suho!- szóltam utánna- Életmentő vagy -Valahogy gondoltam, hogy szükséged lesz rá- nevetett. Megkostoltam, pont olyan, ahogyan szeretem. Lisa csak nevetett rajtam.
-Na törpe, költözés van- lépett be az ajtón Chanyeol. -Nem, nem. Álmodban. Én innen egy tapottat se mozdulok. -Akkor...- és már el is vette a capuccinomat, amit Suhotól kaptam. Leült a helyére, letette a padra a poharat és várta a reakciómat. -Park Chanyeol- emeltem fel a hangomat- Add vissza -Itt van. Ha kell gyere ide- mosolygott- ja és még ez is itt van- emelte fel a táskámat. Hirtelen lenéztem a padom mellé és tényleg nem volt ott a táskám. -Kérem. Mind a kettőt- álltam meg előtte.
-Nem azt mondtad, hogy onnan nem fogsz felállni?- gúnyolódott.
-Ne szórakozz már. Add ide.- vettem ki a kezéből a táskám.- Hol a cappuccinom? -Az ablakpárkányba- mosolygott. Odamentem és elvettem. Amikor vissza akartam menni, Chanyeol elállta az utamat. -Ott helyed- bólintott a fejével az ablak melletti székre. -Ajj a francba már colos- durcizva ültem le a szére.
-Látod nem is volt olyan nehéz- nevetve ült le mellém. Nem foglalkoztam vele, inkább megint lefeküdtem a padra és lecsuktam a szememet.
-Ilyen gyorsan elaludt?- suttogta Xiumin.
-Biztos, hogy nem. A törpe nem tud ilyen gyorsan elaludni- mondta Chanyeol, mire én megrugtam a lábát- Au- mordult fel- Mondtam, hogy ne alszik. -Nem tudnátok csöndbe maradni? Nem lehet melletetek pihenni- ültem fel.
-Sziasztok- jött egy barna hajú fiú és leült Suho mellé. -Szia Yixing- köszönt Xiumin- Lett egy új bandatagunk. -Igazán? Ki az?- érdeklődött. -Aki épp Chanyeollal veszekedik, két paddal hátrább.- válaszolta -Mondtam, hogy nem fogok segíteni. Tanulni kéne.- válaszoltam Chanyeol kérdésére -Nem volt időm- feküdt le a padra
