Az Omega - Holdtölte(átírás alatt)

Látomás

Ethan szemszöge:

Mikor láttam, hogy a szerelmemet megharapják, eluralkodott bennem a káosz.
Le akartam lökni róla, de lefogtak. Már majdnem a fejemet vették, de az ajtó kicsapódott.
Carlisle állt ott.
Oda futott hozzám és le szedte rólam a vámpír csajt.

A többiek is megérkeztek. Emmet-tel sikerült lerángatni Peter-t Gináról.
Alice végig fektette a kanapén, amíg mi végeztünk a férfival.
A többi inkább elmenekűlt.
Oda futottam a kanapén fekvő lányhoz.

- É éget- nyögte ki.
Ránéztem Carlisle-ra.

- A te döntésed- válaszolt a nem kiejtett kérdésemre.
Nem akartam, hogy ilyen legyen mint én....... Vagyis még nem. Amikor minden tökéletes lesz........ Talán akkor.
Felemeltem a csuklóját és beleharaptam.

A vére a mennyekbe repített. Egyszerre volt édes és keserű.
Életemben nem éreztem ekkora mámort, mint most.
De a vágy, az hogy ki akarom szívni az összes vérét.....megrémített.
Gyorsan ki kaptam csuklóját a számból és a lehető legtávolabb mentem tőle.

- Tiszta a vére.- nézett rám Carlisle- Túl éli.
Megkönnyebbülten mosolyodtam el.

Emmet fel vette a karjaiba és beültünk a kocsiba.
A feje az ölemben volt, a lába Emmet-ében.

Megnéztem a nyakát. Csak egy kisebb heg látszódott.
A csulója csak most gyógyul.

Az utat, csendben folytattuk.

Gina szemszöge:

Egy sötét helyen voltam.
- Meghaltam?- kérdeztem döbbenten.

- Nem igazán.- mondta egy ismerős hang a hátam mögött.
Megfordultam. A vörös szempár volt az.

- Ki vagy te?- léptem közelebb hozzá.

- Számodra egy fontos személy.- lépett ő is előrébb, és megláttam a férfi arcát.
A szám elé kaptam a kezem.

- Kyle!- megöleltem az említett személyt.

- Hányoztál!- simogatta a fejemet.

- Te is nekem.- néztem íriszeibe.- De hogyan.....?

- Egy vámpír kiszívta a vérem, de nem haltam meg. És ez lett belőlem.- hajtotta le a fejét.
Az arcára tettem a kezem és nyugtatóan mosolyogtam.

- Olyan jó, hogy az egykori legjobb barátom itt van és nem halt meg.- mondtam- De miért mondtad, hogy minden kérdésemre megkapom tőled a választ?- döntöttem oldalra a fejem.

- Kaptam néhány látomást.......rólad.- magyarázta

- És jók vagy rosszak?- érdeklődtem
Erre a kérdésre csak elhúzta a száját ami megilyeztett.

- Megmutatom. - tette a hüvelykujját a homlokomra.

Látomás:

Egy nagy téren állok. Mellettem Cullen- nék Jacob, Renesmee és egy kb. 4 éves kisfiú. Velem szemben Edward és a Volturi állt.
Volt a kezemben valami.........vagy inkább valaki.

- Adjátok át a gyermeket és a lányt. Akkor nem lessz semmilyen harc..- mondta Marcus

- Ők már a családunk részei. Nem adjuk át egyikőjüket sem- felelte Carlisle

- Ti akartátok.- vigyorgott Aro.
Oda futott hozzám és kikapta a kezemből a babát és megfogta a hajamat. El kezdett húzni a köpenyesek felé.

A családom rájuk támadt.
Én átváltoztam. Sokkal nagyobb voltam mint máskor. A bundám sokkal dúsabb és hosszabb volt.
A szemem világított.

Meglöktem Aro-t. Rose elvette tőle a kicsit. Letepertem a férfit. Ám meghallottam egyetlen egy szót.

- Kín.- mondta Jane.

Egyik pillanatban azt éreztem mintha 1000 kést szúrtak volna belém egyszerre.
Kifeküdtem a földön és visszaváltoztam.
Babasírást hallottam mellettem. Oldalra néztem.
Egy gyönyörűszép kisbabát pillantottam meg. A szeme színe piros volt. A kis baba fürtjei arany színűek. Egy könnycsepp kicsordúlt a szememből.
Aro felém mászott.

- Viszlát az örökkévalóságban.- vigyorgott és a nyakamhoz hajolt. Megharapta. Éreztem hogy iszik a véremből aztán megcsókolja a hejet, felállt és elvitte a gyereket. Nem volt erőm ellenkezni. Az ismerős és fájdalmas érzés elérkezett.
A méreg égette a testemet. A fejem lüktetett.

Utánuk kiáltottam.

- Emma!- aztán minden elsötétedett.

Látomás vége:

- Emma!!!

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész mindenkinek. 😁
A Wattpad trollkodik velem.😑
Már harmadszorra írom meg ezt a részt.😒😔
De azért nem vagyok kibukva.......teljesen.😵